Nem döntött Weiszenbergerről az ítélőtábla

Maráz Vilmosné tanácsvezető bíró a végzés indoklásakor közölte, a táblabíróság azt követően folytathatja az eljárást, amint a Legfelsőbb Bíróság dönt a fellebbezésről.

Weiszenberger László egykori kistérségi megbízottat, az MSZP korábbi kiskunhalasi önkormányzati képviselőjét, hivatalos személyként, hivatali befolyással üzérkedés bűntettében, valamint hivatali vesztegetés bűntettében mondta ki bűnösnek és öt év börtönbüntetésre ítélt a Bács-Kiskun Megyei Bíróság. Az ítélet ellen a védelem és a vád is fellebbezést jelentett be, így került az ügy a Szegedi Ítélőtábla elé.

Bene Zoltán ügyvéd a táblabíróság nyilvános ülésén – melyen a vádlott nem jelent meg - elmondta, az eljárás során, még az elsőfokú bírósági tárgyalás előtt szóban megállapodás született a vádhatóság és a védelem között arról, hogy Weiszenberger László beismerő vallomást tesz, az ügyészség pedig felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását kezdeményezi. A vádlott lemondott a tárgyaláshoz való jogáról, az ügyben eljáró Fodor Endre bíró azonban szükségesnek tartotta a tárgyalás megtartását. Az ügyészség ezt követően módosította a vádat és a befolyással üzérkedés alapesete helyett hivatali befolyással üzérkedés, valamint hivatali vesztegetés bűntettével vádolta meg Weiszenberger Lászlót.

Az ügyvéd szerint alkotmányossági aggályokat vet föl, hogy nincs jogorvoslati lehetőség a tárgyalásról lemondás elutasításával kapcsolatban, illetve a büntetőeljárási törvény nem szabályozza az ebben az ügyben eljáró bíró kizárását a további eljárásból. Bene Zoltán ezért kezdeményezte az eljárás felfüggesztését és kérte, hogy a bíróság forduljon az Alkotmánybírósághoz.

A Zuschlag-ügy mellékszálaként indított per elsőfokú ítélete szerint a vádlott a 2003-ban még működő Területpolitikai Kormányzati Hivatal kistérségi megbízottjaként együttműködött egy kiskunhalasi székhelyű gazdasági társaság ügyvezetőjével és egy kunfehértói motel bérlőjével egy vissza nem térítendő – 17,182 millió forintos - pályázati támogatás megszerzésében.

A támogatás folyósítása után Weiszenberger László felhívta a motel bérlőjét, és ötmillió forintot kért tőle, azt állítva, hogy a pályázat elbírálását koordináló minisztérium egy meg nem nevezett döntéshozó munkatársának kell azt visszajuttatnia a pályázat elfogadásának fejében, valamint neki is jár valamennyi összeg a közbenjárásáért. A követelés biztosítására Weiszenberger László 2,5 millió forintos "kölcsöntartozást" elismerő bizonylatot íratott alá a motel bérlőjével. A nyilatkozatra hivatkozva a vádlott 2004 szeptemberében kétszer is írásos fizetési felszólítást küldött, illetve többször szóban is követelte a „tartozás” kiegyenlítését.

A motel bérlője 2005. április 6-án azonban kép- és hangfelvételt készített arról a beszélgetésről, melyen Weiszenberger László közölte, ellenérték fejében vissza nem térítendő állami támogatást tud intézni, majd utóbb erre hivatkozva a fizetést végleg megtagadta. A rejtett kamerával készített felvételt a Hír TV mutatta be még 2007 őszén.

Az eljárás során nem sikerült megállapítani, hogy a vádlott – aki bűnösségére is kiterjedő, beismerő vallomást tett - rendelkezett-e olyan minisztériumi kapcsolatokkal, melyekre hivatkozott, illetve az sem derült ki, hogy ténylegesen jutott-e valamilyen anyagi előnyhöz.