Balhé a küldöttgyűlésen, illetve utána

2007. március 31-én az SZDSZ több szempontból történelmet írt, bár ennek csak félig voltak tudatában. Soha nem volt addig példa arra, hogy holtverseny alakuljon ki az elnökségért küzdők közt, sőt később az ügyvivői testület kiválasztásánál is. Majd fél évvel később kiderült, hogy szégyenteljes események is kísérték a tisztújítást. A mai napig nem tisztázott, hogy ki, azonban elismert tény, hogy valaki, illetve minden bizonnyal többen csaltak a szavazás során. Ennek következménye a mai  rendkívüli tisztújító közgyűlés.

Félidőben

Az kérdéses, hogy a liberális pártnak nem kellett volna a napvilágra került csalások ellenére is mérleget vonnia az elmúlt évi tevékenységéről. Soha nem látott mélyponton áll a szabad demokraták népszerűsége, és erre az sem szolgálhat gyógyírként, hogy volt koalíciós társuk sem áll jobban. Arról nem is beszélve, hogy a párt 2006-os kampányának fő témáiban nem tudta megvalósítani elképzeléseit. Az külön cikket érdemelne, hogy ezek a célkitűzések eleve keresztülvihetetlenek, hibásak voltak-e, avagy nem megfelelő módon próbálták elérni, hogy koncepciójukat elfogadja a kormány, a parlament és az ország. A szabad demokraták már nemcsak az ígért 10, vagy 8 százalékos eredménytől kerülnek egyre messzebb: a parlamenti küszöb is egyre távolodik. Közben újabb fontos állomásához érkezett az SZDSZ: áprilisban elhagyták a koalíciót, és egyelőre igencsak felemás ellenzéki szerepbe vonultak. Megváltozott tehát a helyzet, meglátjuk, hogy az új szerepnek mennyire más leosztásban vág neki a liberális párt.

Ki viszi át a madarakat?

A mai napon szavazó 748 küldött tehát évet értékelhet, és megújult, vagy legalábbis liberális pártot választhat magának és az országnak. Fontos, hogy ez nemcsak a két elnökjelölt gigászi küzdelmeinek színterén valósul meg, a párt minden szintjén tisztújítás lesz: megválasztják a párt 12 ügyvivőjét és az Országos Tanács 20 tagjáról szintén döntenek. A 12 fős ügyvivő testületre 27 jelölt van (ebből kettő Kóka és Fodor). Annak fontosságát, hogy kik kerülnek a párt eme döntéshozó szervébe az is mutatja, hogy az elnökjelöltek megjelölhetik „csapatukat”: 9 politikust ajánlhatnak a küldöttek figyelmébe. SZDSZ közeli forrásunk segítségével kicsit tanulmányoztuk a jelöltek közti erőviszonyokat: mintegy 3-4 semlegesnek tartott jelölt van, de többen támogatják az ügyvivő aspiránsok közül Fodor Gábort.

Meglepő lehet, hogy Magyar Bálint nevét hiába keressük az ügyvivőjelöltek listáján. SZDSZ történelmében erre kétszer volt példa: először 1991-ben azon a tisztújításon, ahol Tölgyessy Péter lett a liberálisok elnöke. Másodszor 2000-ben, mikor Demszky és Fodor küzdelméből a főpolgármester került az elnöki székbe. Magyar megpróbálta aláírásgyűjtéssel meggyőzni Kuncze Gábort, hogy térjen vissza a párt élére. Kérdés, ha még mindig jó választásnak tartja Kókát, akkor miért keresett egy „harmadik utat”?

Ha már a „nagy öregeknél” tartunk, olvastam Demszky Gábor és Horn Gábor cikkét a Népszabadságban az elnökválasztásról. Nem lepett meg, hogy a széthúzás helyett az egységet támogatják, az viszont annál inkább, hogy egyértelműen semlegességre törekedtek a cikk megfogalmazásánál. A főpolgármester esetében ez nem annyira meglepő, de Hornt a legnagyobb Kóka támogatók közé sorolták. Eddig.

Mit mondanak a számok?

Számháború idén is folyik az elnökjelöltek párton belüli támogatottságáról. Talán sokan emlékeznek tavaly kiszivárgott egy olyan hír, hogy Kóka János csoportja Fodort jelölte, ezután nem sokkal megjelent az SZDSZ oldalán az ajánlások aránya. Akkor 8:3 arányban Kóka vezette a „listát”, a szervezeteknél ez a két szám a 92 és 54 volt, míg a tagok ajánlásait tekintve 390-nel vitte a prímet a mostani elnök, szemben Fodor 211-ével. Ilyen szempontból sokat változott az SZDSZ-en belüli hangulat, bár értelemszerűen eléggé ellentétesen ítélnek a pártból nyilatkozó politikusok is. Összességében úgy látszik, hogy Fodor erősebb vidéken, Kóka pedig inkább Budapesten (bár Fodor javított tavalyi „eredményén”, kisebb a különbség). Budapest pedig kulcskérdés, hiszen a főváros adja a küldöttek egynegyedét. Bár végső következtetéseket nem lehet levonni a jelölések számából, Fodor erősödése szembeötlő, és most ő tűnik esélyesebbnek. Jól mutatja ezt az is, hogy tavaly Kóka elég rendesen vezetett ennek alapján „riválisa” előtt, mégis döntetlen lett az elnökválasztás eredménye első körben.

Mit mondanak az elnök jelöltek?

Érdekes fordulat tavalyhoz képest, hogy akkor Fodor Gábor személye körül inkább olyan híresztelések terjedtek, hogy az ő irányítása alatt álló liberális párt kilépne a koalícióból. Ezzel szemben Kóka legfőbb érve a mai napig az Fodor elnöksége ellen, hogy a volt környezetvédelmi miniszter vissza kívánja vezetni a szabad demokratákat a koalícióba. Fodor ezt több fórumon cáfolta, bár tény, hogy lényegesen óvatosabban fogalmaz ebben a kérdésben. Összességében azonban elmondható, hogy egy pontban teljes az egyetértés a „küzdő felek” közt: mindketten erős, független SZDSZ szeretnének.

A másik jelentős változás az idei helyzetben, hogy míg az első „viadalon” mindkét elnökjelölt tiszta lappal indult, Kóka mögött most áll egy több mint egyéves elnökség. Ilyen szempontból rosszabb helyzetben van, hiszen számon kérhető rajta a legfontosabb probléma most a párton belül: a tartós népszerűtlenség. Fodor ilyen szempontból szerencsésebb helyzetben van, hiszen az ő mérlege pillanatnyilag „csak” egy sikeres miniszterség. Az biztos, hogy a liberálisoknak meg kell újulniuk amennyiben 2010-ben vagy akár egy előrehozott választások esetén a parlamentben kívánnak maradni.

A pártnak vagy az elnöknek kell népszerűnek lenni?

Fodor lényegesen népszerűbb a választók, és az SZDSZ szimpatizánsok körében is. Az is valószínű, hogy népszerűbb politikussal még mindig könnyebb visszaállítani a párt elveszített népszerűségét, mint egy népszerűtlennel. Azonban nincs garancia arra, hogy Fodor elnöksége automatikusan a párt megítélésének javulását hozza. Akárki is nyer ma, kemény feladat várja. Az elnökválasztás csak az első lépcső a liberális pártban, az igazi munka csak ezután kezdődik.