Nem maradhat el a klasszikus békegalambok eleresztése sem. Persze 2008-at írunk: a madarak csak virtuálisak, a békét is csak virtuálisan hirdetik...

A madaraknál is messzebbre száll az asztronauta. Kína ugyanis ebben is az élen jár – s valóban, az egész ünnepség már a sci-fi-re emlékeztet. Megjelenik a Földgolyó, ennél monumentálisabb már aligha lehet a megnyitó. Na jó, még egy bálna is átúszik a képen, miközben ketten énekelnek. Iszonyúan torzít az elektromos zongora. Kici miklofon, olcó miklofon.

Valóban látványos, ahogy a több ezer harcművész fel alá rohangál a stadionban. Csak nehogy összefussanak!
 


Aki pedig már hiányolta az igazi sportot, annak a jó hír: a megnyitóba is belecsempészik a tradícionális kínai sportágakat. Először is tai-chi leckéket vehetünk az autentikus öltözetekbe bújt profiktól.

Akik látták már a Linda című filmet, azok nem ijednek meg egy harcművésztől. 2008 morózus arcú, koncentráló művész azonban már grandiózusabbnak hat: ennyien vonultak ugyanis fel és tartanak nekünk bemutatót. S ezzel párhuzamosan gyerekek festenek a földön – már a kínaiak is értenek a pszichológiához…



Aki sok sört ivott a megnyitó előtt most kellemetlenül érezheti magát: a stadion felső karéjára talán a Niagara Vízesésnél is nagyobb zuhatag vetül, a megfelelő zúgó robajjal kísérve.
 
Ahogy közelítünk a modern korunkhoz, egyre játékosabbá válik a történet. Persze maradnak a saját nagy tetteiknél. Például a felvillanó – vagy inkább az emberek által összeállított – képek között már a Vizeskocka és a Madárfészek is létrejön. Persze a valóságban már hónapokkal sőt évekkel ezelőtt befejezték az építkezéseket.
 


Végleg benépesült a Madárfészek: hatalmas, fehér „embergalamb” jelenik meg a stadion közepén.

A különböző jelenetek között – mintegy átkötésként – a kifogyhatatlan pirotechnikai eszközöket lövöldözik. Ó, mi az augusztus 20-i pesti tűzijáték ehhez képest…

Ideje elfelejteni a „keleti” Kína képzetét: a föld legnépesebb országa kétségtelenül nyugati színvonalú előadást mutat be a világnak.


Ha kultúra és Ázsia, akkor dinasztiák. A frenetikus maskarákat látva már-már a régi korban találjuk magunkat. Korhű zene, korhű jelmezek, s a mozgáskultúra is rendben van – szerintünk a leggördülékenyebb előadás az eddigieket is figyelembe véve.

Látszik, hogy a kínai rendezők igyekeznek változatos, sokszínű, de letisztult, jól befogadható koreográfiával operálni. Az egyes történelmi egységek nem véletlenül kapnak igen eltérő színvilágot, különböző karakterű zenei aláfestésekkel övezve.


A következő korszak a színház korszaka – emberek és bábok összhangja. Közben az lekapcsolt villany lehetőséget ad a nézőknek is a bekapcsolódásra. A székükön talált kis égőket például a sötétben meggyújthatják – ezzel vállalva szerepet a látványból.