Szolgálati közlemény: a szerkesztőségi internet elszállt, de nem adjuk fel. Az idő 17:22. Megértésüket köszönjük.


Jönnek sorban a nemzetek: szomszédaink közül Horvátország is felvonult. Tradicionális színeikben pompáznak: pirosban s persze fehérben.


Erre vártunk, s végre jönnek: a mieink is megjelennek a hajlatban. Kammerer Zoltán viszi a magyar nemzeti zászlót, s mögötte a 174 fős magyar olimpiai csapat. Ők a mi reménységeink, még akkor is, ha természetesen nincs mindenki jelen ezen az életreszóló estén. Ettől függetlenül egész nagynak tetszik a csapatunk, Kammerer Zoli mosolyog, Schmidt Pált is jó kedvében találjuk, s a csapatunk szép lassan elfoglalja helyét a stadion közepén.

15:56: megjöttek a magyarok, egész sokan vagyunk.



Igazi sportnagyhatalom, érkezik a spanyol csapat! Méghozzá kitűnő bevonulóval: a fiúk pirosban, a lányok sárgában s megfelelően variálva máris kész az élő spanyol zászló. Samaranch talpon, Fülöp herceg talpon, feltűnik Rafael Nadal is.



Széles mosollyal az arcukon, vidám tánclépésekkel masíroznak be a litvánok. Dicséretes optimizmus: a balti állam képviselői tulajdonképpen csak férfi kosárlabdacsapatukban, illetve egy diszkoszvetőjükben bízhatnak, már ami az aranyesélyeket illeti.

India is megérkezik, meglepően kis küldöttséggel. S nincsenek sokan az indonézek sem, a felszerelésük viszont nekik is a topon van. Jegyezzük meg, az európaik között nem divat a nemzeti öltözetük megmutatása.

Nagy tapsot kap Kuba delegációja, a két népi köztársaság hagyományosan jó viszonyt ápol egymással. Nem meglepetés a karibi-tengeri ország viszonylag népes küldöttsége, a kubai sportolókban jó képességű, kiemelkedő adottságú embereket ismerhettünk meg az egyetemes sporttörténelem során. Képzeljük csak el, mekkora lenne Kuba küldöttsége, ha minden emigránsuk hazai színekben vonulna fel.