Kiállítás a "Varászlatos Indiáról"

Anya és lánya festészetének és világjárásának története éppen száz évvel ezelőtt kezdődött Nagykanizsán. Sass Brunner Ferenc festőművész 1908-ban alapította meg a zalai városban festőiskoláját, és első tanítványa az a Farkas Erzsébet volt, akit hamarosan nőül vett és egy lányuk is született. Anya és lánya később együtt indult az 1920-as években még meglehetősen szokatlan világjáró útra.

A tárlatnyitón Cseresnyés Péter alpolgármester felidézte, hogy Szicília, Kairó, Alexandria és Bombay, majd néhány évvel később Japán, utána Hawaii és az Egyesült Államok, valamint Nagy-Britannia érintésével tért vissza Sass Brunner Erzsébet és lánya a második világháború előtt Magyarországra, ahonnan azonban hamarosan végleg visszatértek Indiába.
Sass Brunner Erzsébet 1950-ben, lánya, Brunner Erzsébet pedig 2001-ben hunyt el, óriási, mintegy 1800 darabos festménykollekciójuk jelentős részét a szülővárosra, Nagykanizsára hagyva.

Ranjit Rea, India budapesti nagykövete a kiállítás bevezetőjeként a nagykanizsai Képzőművészetek Házában úgy fogalmazott: a két alkotó az indiai és a magyar kulturális örökséget egyaránt gyarapította. Egész életükön át tartó spirituális utazásaik során eljutottak India minden szegletébe, és kiváló kapcsolatokat ápoltak a kor legnagyobbjaival.

Megfestették a Dalai láma, Rabindranath Tagore, Mahatma Gandhi, Pandit Nehru és Indira Gandhi portréját, munkásságuk India nemzeti örökségének szerves részévé vált. A nagykövet szerint Magyarország és India között a két festőművész révén újabb kulturális kapcsolat jött létre a nagykanizsai kiállítással.

A művészi örökség egyik gondozója, Bethlenfalvy Géza egyetemi tanár a megnyitón felidézte, hogy 1970-ben találkozott először Delhiben Brunner Erzsébettel, aki akkoriban Magyarországon még ismeretlen volt. Csak 1978-ban rendezték meg a magyar nagykövetség és a Delhiben működő magyar kulturális intézet jóvoltából az első olyan kiállítást, amelyben szülőhazájának is szerepe volt.

A mintegy 1800 örökül hagyott festmény közül Brunner Erzsébet maga válogatta ki, hogy mi kerül Nagykanizsára, illetve Budapestre és marad Indiában. Alkotásaikat pedig most lehet majd igazán megérteni, amikor egyre fontosabb lesz kelet és nyugat között a kapcsolat, egymás megismerése.
Keserü Katalin egyetemi tanár végül arra hívta fel a figyelmet, hogy a márciusban Nagykanizsára került 650 kép igazi története két évfordulóhoz is köthető: nem csak a száz éve kezdődött festészeti tanulmányokhoz, hiszen éppen húsz éve tértek vissza az első képek a szülővárosba a misztikus Indiából.