AZ Megsemmisített törvéynrészletek

Az Ab az indítványok alapján megállapította, hogy a fekvőbeteg-kapacitások felosztására kialakított eljárási rend nem felel meg a jogállamiság követelményének, mert az egészségügyi miniszter döntésének szempontrendszerét a jogszabályok elégtelenül határozzák meg. Így a jogbiztonság követelményét sértő, széles körű mérlegelési jogkört biztosított a tárcavezetőnek, melynek következtében a bíróságok a miniszter határozatát érdemben nem tudják felülbírálni.

Az Ab megállapította azt is, hogy a regionális egészségügyi tanácsok (ret) határozathozatali rendje egyrészt sérti a jogállamiság elvét, másrészt a helyi önkormányzatok alapjogait.

A kórháztörvény úgy rendelkezik, hogy az egészségügyi miniszter az egészségbiztosítóval együtt javaslatot készít a regionális szakellátási normatívák és a hozzájuk tartozó területi szolgáltatók közötti felosztásról és ezt a javaslatot megküldi a ret-eknek, amelyeknek húsz napjuk van a végleges a kapacitásfelosztás elkészítésére. A döntés akkor érvényes, ha azt az adott régió területén működő valamennyi ellátó fenntartója jóváhagyta.

A ret-ekben a megyei önkormányzatok, egyetemek, egyházak, minisztérium képviselői ülnek és a törvény rögzíti feladatukat. Ennek alapján megállapítható, hogy a ret elsődlegesen véleményező, koordinációs szervezet, amely azonban bizonyos ügyekben döntési jogkörrel rendelkezik. Az állam lényegében az egészségüggyel kapcsolatos feladatai egy részét ruházta a ret-ekre, amelyek a törvény értelmében döntenek - államigazgatási ügyként - a kapacitások elosztásáról.

A testület indoklásában kimondta, hogy a fenntartók elsődlegesen a szakellátás megszervezéséért felelős helyi önkormányzatok, illetve rajtuk kívül az egyéb fenntartók, például egyetemek, egyházak. A kapacitáselosztásnak a törvényben kialakított eme eljárási rendje sérti az Alkotmányt, mivel államigazgatási ügyben hozott döntés érvényessége a helyi önkormányzat, pontosabban a helyi képviselő-testület jóváhagyásától is függ, miközben az nem gyakorolhat államigazgatási hatásköröket.

Az indoklásban az Ab kitért arra is, hogy az Egészségbiztosítási Alapban rendelkezésre álló kapacitások elosztása állami feladat, és ez alkotmányosan nem fér össze azzal, hogy az önkormányzati képviselő-testületek a törvényben kialakított eljárási rendben "együttdöntési" jogot gyakorolhassanak. Az alaptörvény szerint államigazgatási feladatokat és hatásköröket csak a polgármester, a jegyző, illetve a képviselő-testület hivatalának ügyintézője láthat el.

A testület határozata a kihirdetés napjával megsemmisítette a törvény azon rendelkezéseit, melyek a kapacitások felosztására vonatkozó szempontok meghatározását egészségügyi miniszteri rendeletre bízták, továbbá az idevonatkozó miniszteri rendeletet.

Az Alkotmánybíróság szerint a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogot törvényben kell szabályozni, ezért az olyan törvényi felhatalmazás, amely ezt teljes egészében miniszteri rendeletalkotásra hagyja, sérti az Alkotmányt.

Az Alkotmánybíróság által megsemmisített szakellátási kapacitások felosztásának szempontjairól és az elérési szabályokról hozott miniszteri rendelet határozta meg többek között, hogy az érintett lakosság legalább 95 százaléka számára, legalább az alapszakmákban ellátást nyújtó aktív fekvőbeteg-szakellátó intézmény elvi elérhetősége legfeljebb 60 perc legyen, továbbá, hogy a szervezeti egységek nagysága, a működtetés formájától függetlenül elérje az egyes szakmacsoportokban a külön jogszabály által a működés feltételéül előírt ágyszámot.

Az Ab indoklása szerint a finanszírozott egészségügyi ellátók régión belüli egymástól való távolságát meghatározó, a kapacitáselosztás szempontjaira vonatkozó olyan előírások, amelyek közvetlenül érintik az ellátásokhoz való hozzáférést, ezért csak törvényi szinten szabályozhatók.
Ugyanakkor az Ab elutasította a reformtörvény egészének megsemmisítésére irányuló beadványokat, ugyanis a testület szerint a jogszabály egésze nem sérti a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogot.

Egyúttal az Ab megerősítette azt az alkotmányos követelményt, amely szerint az államnak akkor is garantálnia kell a törvényben biztosított egészségügyi szolgáltatások teljesítését, ha az az Egészségbiztosítási Alapból nem finanszírozható.

Az Alkotmánybíróság határozatához a kilenc alkotmánybíró közül hárman - Bragyova András, Holló András és Kiss László - csatoltak különvéleményt.A törvényt, amely Molnár Lajos (SZDSZ) volt egészségügyi miniszter nevéhez fűződik, 2006. december 18-án fogadta el az Országgyűlés.

A törvény többi között meghatározza a súlyponti kórházak által végezhető egészségügyi ellátásokat, szakmákra és régiókra lebontva, és négy szintet jelöl meg az ellátórendszerben: a súlyponti (kiemelt) kórházakat, a területi intézményeket, a járóbeteg-központokat és a háziorvosi praxisokat.