Az igazi da Vinci

Nagy fába vágta a fejszéjét a debreceni Modem és Kortárs Galéria, amikor a város vezetőivel közösen elhatározta: Magyarországra hozza a Firenzében és Tokióban bemutatott, Leonardo da Vinci munkásságáról szóló kiállítás debreceni változatát. A folytatást mindenki ismeri. A La mente di Leonardo (Leonardo elméje) című kiállítás anyagának nagy részét - amelyből sok el sem jutott Tokióba - a debreceni MODEM galériában láthatták, láthatják az érdeklődők Az igazi da Vinci címmel. A galéria előtt állították ki azt a Kolosszusnak nevezett műanyag lószobrot is, amely a művész életében csak agyagmodellként létezett.

A kiállítás zárását eredetileg november 16-ra tervezték, de az óriási érdeklődés (napi 1500 látogató) hatására november 30-ig meghosszabbították ittlétét. Ezután azonban egy napig sem maradhat, mert akkor nem ér idejében New-York-ba, ahol szintén bemutatják.

Az érdeklődésre jellemző volt, hogy menetközben külön idősávot kellett meghatározni az iskolások számára, hiszen nagy számuk miatt akadtak napok, amelyeken igen hosszú várakozási idők alakultak ki. A kiállítás ötvenezredik látogatója szeptember 19-én Rozman Béla tiszavasvári pedagógus és felesége, a százezredik október 20-án Lafferton Gabriella szolnoki könyvvizsgáló és családja volt. Ha az ütem folytatódik, mintegy 165 ezer ember fogja majd látni a kiállítást a zárásig. Ez pedig a kiállítók üzleti terve szerint nullszaldóssá teszi a vállalkozást, ami magyar viszonyok között komoly eredmény, mert azt jelenti, hogy a kultúra ebben az esetben képes volt el is tartania önmagát.

A kiállítás nemcsak a magyarok, hanem a külföldiek figyelmét is Debrecenre irányította. A vendégkönyv tanúsága szerint sokan jöttek a Kárpát-medence országaiból, de érkeztek látogatók Olaszországból, Spanyolországból, s még Kínából és Japánból is. Utóbbiak Tokióban látták a Leonardo-műveket, s annyira tetszettek nekik, hogy utánuk jöttek a cívisvárosba…

Ekkora jelentőségű kiállításnak a holdudvarát is felhasználták a kiállításszervezők. A három hónapos nyitvatartás alatt számos kísérő rendezvényt tartottak a MODEM-ben. Nagy érdeklődést váltott ki Czeizel Endre genetikus előadása, amelyben a zseni kialakulásának biológiai kérdéseit boncolgatta a neves kutató. Ezen az előadáson olyan köztudott tényeken túlmenő információk is napvilágot láttak, amelyekről eddig kevesen tudtak. Például, hogy nemcsak Leonardo 11 féltestvére között, de a tágabb rokonságban sem volt képzőművész. Vagy pedig az, hogy Leonardo vér szerinti atyjának negyedik feleségétől származott egy Bartholomeo nevű fiatalember. A da Vincinél negyven évvel fiatalabb fiú, látva féltestvérének világraszóló tehetségét, elhatározta, hogy egy kis Leonardót produkál. Feleségül vette Leonardo édesanyjának egyik lányát. A kísérletből azonban "csak" egy különösebb tehetség nélkül való utód született…

A Magyar Tudományos Akadémia területi bizottsága konferenciát rendezett Leonardo da Vinci és kora címmel. A reneszánsz művész polihisztori mivoltához mérten több tudományág kutatói tartottak előadást. Történészeken, művészettörténészeken kívül matematikusok, anatómusok, filozófusok, hadtörténészek mutatták be a páratlan zseni munkájának különböző területeit.
Heller Ágnes filozófus is tartott előadást a kiállítás tőszomszédságában, annak anyagára alapozva. Ő a reneszánsz embereszményről beszélt, amelynek betetőzése volt Leonardo da Vinci. Kiemelte, hogy az alapvető különbség a 15-16. századi és a mai emberek gondokodásában az, hogy akkor a teljességre törekedtek, most pedig a specializációra.

A múzeumpedagógusok is kihasználták Az igazi da Vinci kiállítás hátszelét. Legérdekesebb programjuk azt volt, amikor egy interaktív művészeti könyv és a korabeli életet modellező társasjáték segítségével vezették be az iskolásokat a reneszánsz és Leonardo világába. Ebben a rekordgyorsasággal (három hónap alatt) elkészült könyben Bellodoro, a repülő ember mutatta be Leonardót és a reneszánsz művészetet. Más foglalkoztatásokon pedig a falakra freskószerűen kihelyezett rajzlapokra maguk a gyerekek festhették meg, hogyan képzelik el a repülő lényeket.
Azt, hogy minél több gyerek láthassa a Leonardo kiállítást, Debrecen város és Hajdú-Bihar megye is segítette. A város önkormányzata 380 ezer forinttal járult hozzá ahhoz, hogy a főleg hátrányos helyzetű diákokat oktató iskolák tanulói olcsóbban juthassnak be a kiállításra. A Hajdú-Bihar megyei közgyűlés pedig a megyei Volánnal fogott össze, hogy kedvezményes áron juthassanak el a tanulók a debreceni kiállításra. Ha a települések vezetői vállalták az utazás kedvezményes költségeit, a tanulók mindössze 600 forintért láthatták a teljes áron ennek ötszöröséért látogatható kiállítást.
Gőz József