Az utóbbi hetekben ellenzéki oldalról többször is előkerült, hogy a kormány alaptalanul játssza ki a terrorkártyát, amikor nemzetbiztonsági veszélyre hivatkozik a nagy nyilvánosság előtt. Ugyanakkor Önök is hitelesnek minősítették az emlékezetes őszi bejelentést, ami miatt a Fidesz végül le is mondta a szeptember 23-ára tervezett nagygyűlését.
Az elmúlt egy évben 4-5 alkalommal került elő a terrorfenyegetés gondolata, illetve az a számítás, mely szerint szélsőséges erők készülődnek különféle politikai nagygyűlések megzavarására. Az első ilyen bejelentés még a tavalyi országgyűlési választások idején hangzott el, amikor Gyurcsány Ferenc kiállt és közölte, hogy szlovák bűnözői körök készülnek megzavarni valamelyik tömegrendezvényt. Ebből aztán nem lett semmi. Nyilvánvaló, hogy ha túl gyakran kerülnek elő ilyen mondatok, akkor az emberek többsége elbizonytalanodik az efféle veszélyek hitelességét illetően. A Fidesz őszi nagygyűlése esetében más a helyzet, hiszen előtte néhány nappal valami olyasmire került sor, amire korábban még nem volt példa: a televízió úgynevezett ostromára. Ha ezek után leül az ember tárgyalni a nemzetbiztonsági vezetőkkel, két miniszterrel és rendőrparancsnokokkal, akik ezután ismertetik vele azokat az információkat, melyek szerint különböző zavargások várhatóak, és mindezt láthatóan tényleg komolyan mondják, mindenki hajlamos átgondolni a helyzetet. Ha csak az akkor ismertetett információk fele igaz volt, akkor a Fidesz vezetői felelősségteljesen döntöttek, hogy elhalasztották a nagygyűlést. A furcsa persze az, hogy október 23-át megelőzően senki sem adott efféle figyelmeztetést, holott előzőleg én magam is többször érdeklődtem, de azt mondták: semmiféle olyan információjuk nincs, ami alapján a Fidesz nagygyűlését bármiféle veszély fenyegetné. Hát így lásson tisztán az ember ebben a kérdéskörben… Óvatosan kell tehát bánni a farkast kiáltó kijelentésekkel, ugyanakkor biztonságpolitikával foglalkozó politikusként nyilvánvalóan szeretném komolyan venni azokat a mondatokat, amik felelős kormányzati vezetők szájából hangzanak el. Az utóbbi néhány alkalommal viszont azt kell, hogy mondjam: ezeknek sajnos nem volt semmi alapjuk.
A Teve utcai lövöldözés ilyen szempontból hogy minősül?
Ez egy érdekes kérdés. Ha nem foglalkoznánk politikával, azt mondanánk, bármit el lehet hinni és bármi megtörténhetett. Ugyanakkor a politikai helyzet feszültségeinek fényében az emberben kialakul egy olyan oknyomozói magatartás, hogy óhatatlanul is felteszi a kérdést: kinek is használt mindez ebben a szituációban? Melyik politikai erő tudja felhasználni ezt a szóban forgó eseményt a saját céljaira? Én úgy látom, a jelenlegi helyzetben, a gazdasági megszorítások közepette minden olyan típusú jelenség, ami elvonja a figyelmet a Gyurcsány-csomagról, a politikai hatalom birtokosainak kedvez. De várjuk meg a rendőrség vizsgálatát.
Tehát osztja Kövér László nézeteit, aki szerint provokáció történt?
Nem állítom azt, hogy itt egyenes összefüggés lenne a történtek között és neadjisten Szilvásy György miniszter úr rendezte volna meg az egészet. Nincs erre bizonyítékom és ismétlem, nem is állítok ilyet. A kormányoldalnak viszont mindenképpen használnak az efféle események, hiszen a figyelemelterelés mellett többek között például ismét el lehet mondani azt, hogy Orbán Viktor beszédei vezettek oda, hogy idáig fajult a helyzet az országban, és lám, már lövöldöznek a rendőrpalotára. Az ellenzéknek nem használnak, hanem kifejezetten ártanak az efféle történések.
És az olyan információk nem károsak az ellenzékre nézve, amikor nyilvánosságra kerül, hogy a radikális megmozdulások résztvevői fideszes politikusokkal folytattak telefonbeszélgetéseket, mint ahogyan az például Tomcat és Demeter Ervin esetében is történt?
Mindez egy zárt ülésen hangzott el, az október 23-ával kapcsolatos hármas bizottsági tanácskozáson, ahol a kormány képviselői különféle hanganyagokat játszottak le a jelenlévőknek. Innen elég sok minden kiszivárgott, méghozzá gyakran torz formában. Nem arról volt szó, hogy Tomcat Demeter Ervinnel beszélt, hanem az egyik társával emlegették azt, hogy majd vele beszélnek arról, mi várható a továbbiakban. Ékes Ilona képviselőasszony neve merült még fel ilyen összefüggésben, aki az emberi jogi bizottság tagjaként végiglátogatta az előzetes letartóztatásban lévőket, és ezzel kapcsolatban beszélt Tomcattel is, aki szintén ott volt a börtönben. Ebből semmi olyan nem következik, hogy bármelyik ellenzéki politikusnak is köze lett volna a zavargásokhoz. A szemünknek azért hinnünk kellene: láttuk, hogy az október 23-ai zavargások kapcsán a Kossuth térről kiszorított radikális csoportokat az Astoria felé nyomták, egyenesen rá a Fidesz nagygyűlésére. .jpg)
Tényleg szükség volt arra, hogy a szóban forgó bizottsági ülés anyagának oroszlánrészét 80 évre titkosítsák?
Szerintem nem. Elég sajátos eljárás, hogy összesen 18 hangfelvételt játszottak le, és ebből kettőt hoztak nyilvánosságra, a többit pedig titkosították. Ez tökéletes alkalmat teremtett a közvélemény manipulálására. Mi akkor is azt mondtuk, hogy hozzák nyilvánosságra az összes hanganyagot, hiszen mi bajunk lehet attól, ha ismertté válnak Gyík és Debil beszélgetései, illetve más ezekhez hasonló, titkosnak vélt információk? Nagyon nagy problémát ez nem okozna, de közelebb kerülnénk az igazsághoz. Itt azonban arról van szó, hogy befolyásolni akarják a közvéleményt az ilyen-olyan formában kiszivárogtatott információkkal.
Szintén érdekes információk szivárognak március 15. várható eseményeivel kapcsolatban. Mi a véleménye, tényleg komoly esély van arra, hogy megismétlődnek az októberben történtek?
Kicsit abszurdnak érzek számos találgatást, ami március 15-ével kapcsolatban felmerült. Szó sincs arról, hogy lebecsülném a biztonsági kockázatot, de eddig még semmiféle információt nem kaptunk arra nézve, hogy mi várható március 15-én. Kértem erről tájékoztatást a miniszter úrtól és a Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatójától is. Csak reményemet tudom kifejezni, hogy semmiféle ahhoz hasonlatos eseményre nem kerül majd sor, mint amilyenek október 23-án történtek.
Nem újszerű jelenség, hogy politikai nagygyűlések megzavarását lebegteti meg a kormány. Példának okáért 2001-ben, államtitkárként Ön is arra figyelmeztette egy szakszervezeti demonstráció résztvevőit, hogy anarchista csoportok kívánnak felfordulást okozni a rendezvényükön…
Bármilyen efféle esetben a titkosszolgálatok vezetői továbbítanak információkat a politikai szereplők felé, mi magunk nem nyomozunk. Erre a konkrét esetre megvallom, nem emlékszem, de biztos, hogy korrekt módon közöltem a nyilvánossággal a titkosszolgálattól érkezett információk közül azt, amit lehetett. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a mi időnkben nem volt szó minden héten terrorfenyegetettségről, pedig akkor a szeptember 11-ei merényletek okán tényleg világszerte gyökeresen megváltozott a biztonsági helyzet. Márpedig az emberek számára a biztonság a legfontosabb. Látszik, mennyire fontos érték ez, hiszen az állampolgárok többségének ez köti le a figyelmét, nem pedig az iskola-összevonások, a kórházbezárások… Ha bedobnak valami ilyen hírt a köztudatba, ez lesz a téma, az emberek óhatatlanul is elkezdik keresni az ellenséget, azt, aki megrendíti a biztonságérzetet. Egy ellenségkép kreálása mindig fontos manipulációs tényező. Így lehet azt játszani, hogy lám-lám, a Fidesz és az általa vezetett jobboldal folyamatosan tüntetéseket szervez, és az ezeken részt vevők és a hozzájuk csapódó mindenféle Árpád-sávos zászlókat lengető emberek fenyegetik a békés állampolgárokat. Ez az egész nagyon káros az ország életére nézve, hiszen nagyban növeli a megosztottságot, de a szóban forgó tendencia része annak, hogy a politika egyre inkább elmegy a szimbolikus- és bulvárpolitizálás irányába. Az kerül a figyelem középpontjába, hogy kinek milyen helikoptere, milyen barátnője van, ami egy bizonyos szemszögből nézve persze fontos – ráadásul nem is kifejezetten magyar sajátosság – , de a politikának azért alapvetően nem erről kell szólnia. Mindig elfeledkezünk arról, hogy nem az alapvető problémákról beszélünk, hanem valami olyan továbbgöngyölített dologról, amit a média éppen felkap. Márpedig az alapprobléma itt még mindig Gyurcsány Ferenc balatonőszödi beszéde. Az már persze vérmérséklettől és temperamentumtól függ, hogy ki hogyan reagál erre. Akad, aki folyamatosan tüntet, akad, aki csak magában dühöng rajta, rendkívül széles a skála. Az Árpád-sávos zászlókat lengető tömegtől eljuthatunk a Gönczöl-jelentésig vagy akár Hajós Andrásig, akik mind azt mondják, hogy a miniszterelnök politikai stílusa kifejezetten káros és árt az országnak. 
Olvasta a Neue Zürcher Zeitung írását arról, hogy Magyarországon még mindig erőteljes titkosszolgálati befolyásoltság alatt tevékenykednek a politikai szféra szereplői?
Olvastam. Ez egy nagyon bonyolult kérdéskör. Tudjuk, hogy minden szocialista országban igen komoly és erőteljes hatalmi struktúrát építettek ki a titkosszolgálatok, hogy így szolgálják az állam és ezen keresztül a hatalmon lévő párt érdekeit. Ezek lebontása sehol sem ment zökkenőmentesen és mindenhol maradtak olyan nyomok, mint nálunk. A rendszerváltoztatás kivitelezői, kiagyalói nyilvánvalóan garanciákat kértek a különböző ellenzéki csoportoktól és a nyugattól is arra, hogy az átmenet egyrészt ne legyen véres, másrészt őket érintően minél kisebb hatalmi csorbulással járjon. Úgy akarták levezényelni a többpárti átalakulást, hogy azt követően is mindenképpen ők szabhassák meg végső soron a dolgok menetét. Tehát adott esetben a jobboldalon legyen nagyon sok párt tele ügynökökkel, ezzel szemben a baloldalt teljes egészében lefedjék az MSZP-vel. Utóbbi esetében ugye egy széles szavazóbázisról beszélhetünk, hiszen példának okáért a szociáldemokráciának is megvannak Magyarországon a történelmi hagyományai. Az, hogy az állambiztonsági szolgálatoknál kiképzett, felkészített ügynökök hová helyezkedtek el és mely pártokhoz köthetőek leginkább, képezheti vita tárgyát. Ez egy olyan örökség, amit nem sikerült tisztába tenni és rengeteg negatív hatása van. Egy olyan kommunista rendszerből, ami politikai és társadalmi értelemben egyaránt hatalmas károkat okozott az országnak, rendkívül nehéz visszaalakítani egy egyenlő esélyekkel működő többpárti demokráciát. A rendszerváltás-korabeli ellenzéki pártok helyzeti hátránya pedig ma is ugyanúgy megvan, mint annak idején. Ez a gazdasági-pénzügyi háttérre is vonatkozik, de arra is, amiről most beszélünk. Senkit sem szeretnék megrágalmazni, de nyilvánvalóan sohasem sikerült tisztességesen lezárni ezt a problémát és a mai napig bugyog és forrong ez az üst, hol politikusokról, hol egyházi személyekről szivárognak ki ilyen-olyan információk. A titkosszolgálati munkadossziékat nem semmisítették meg teljes egészében, méghozzá nyilvánvalóan azért, mert tudták, hogy egyszer még jól jöhetnek valamire. Így aztán vannak, akikről megvannak a papírok, és vannak, akikről eltűntek. Itt persze nehéz igazságot tenni.
Beszéljünk egy kicsit honvédelmi kérdésekről is! Mit szól ahhoz az elképzeléshez, mely szerint civil kontroll alá kerülne számos kiemelt fontosságú intézmény, így például a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem?
Úgy gondolom, az egyetemet illetően ez nem lenne egy rossz gondolat. Igaz, hogy számos sebből vérzik jelenleg a felsőoktatási rendszer, de mindenképpen működőképes lenne egy olyan változat, amelyben a Zrínyi Egyetem egyesülne a Rendőrtiszti Főiskolával, és ez az egységes honvédelmi-nemzetbiztonsági-rendészeti intézmény bekerülne az oktatási tárca felügyelete alá. Az ördög ugyanakkor mindig a részletekben lakozik. Úgy tudom, a kormányon belül sem egységesek az álláspontok ebben kérdésben, a jelenlegi helyzet pedig az, hogy külön maradnak az intézmények. Önmagában ez sem baj, habár a honvédelmi oktatásban is egyre több hiányosság jelentkezik, pedig ez egy hagyományosan erős terület volt Magyarországon. Újra kellene például gondolni a külföldi hallgatók számának növelését, például a harmadik világ államaiból. Ezen a téren sajnos átestünk a ló túlsó oldalára, holott azelőtt, még a múlt rendszerben rengeteg afrikai vagy ázsiai diák tanult nálunk, akik nagyrésze otthon aztán felsővezető lett. Most ezzel szemben Vietnammal például nem állunk szóba, holott egy 80 milliós országról van szó, ahol hat olyan képviselő ül a parlamentben, akik itt tanultak és folyékonyan beszélnek magyarul. Ezeket a kapcsolatokat remekül ki lehetne használni. Pikáns, hogy a jelenlegi kormány azzal akarja bizonyítani a nyugat felé a demokratikus elkötelezettségét, hogy nem kezelik a helyén Vietnamot, mondván, hogy kommunista ország, miközben az Egyesült Államokban is szervezett programok keretében tanulnak a vietnami és a kínai diákok. Ez persze csak egy példa.
A jelenlegi egyik legaktuálisabb hadügyi kérdés a baghlani magyar PRT Afganisztánban. Mit gondol, alkalmas egy ilyen nagyszabású feladat megfelelő elvégzésére a magyar honvédség?
Jobb, ha őszintén kimondjuk, hogy nem alkalmas. Sőt, ha őszinték akarunk lenni, a magyar honvédség jelenleg arra is csak kevéssé alkalmas, hogy az ország védelmét ellássa. A hadsereg az elmúlt években komoly átalakulásokon ment keresztül, jelentősen lecsökkentették a költségvetését. A NATO-ban hallgatólagosan létezik egy hármas értékelési rendszer. Ezek közül az egyik a védelmi büdzsé GDP-arányosan meghatározott mértéke, aminek körülbelül 2 százalékot kell elérnie. Ettől mi nagyon messze vagyunk, hiszen mindössze a bruttó hazai termék 1,1 százalékát fordítjuk honvédelmi kiadásokra, amivel a NATO-n belül már csak Izland áll mögöttünk ezen a téren, ahol ugyebár nincs is hadsereg. Emellett a szervezeten belül figyelik a honvédelmi költségvetés belső arányait, azon belül is különösen azt, hogy mennyi pénzt fordítanak fejlesztésekre az egyes tagországok. Nálunk ez jelenleg 10 százalék körül mozog, de 30-ra lenne szükség ahhoz, hogy megpróbáljuk elérni legalább a NATO alsó csoportját. Ráadásul e rendkívül alacsony fejlesztési hányad nagyrészét is elviszi a Gripen-törlesztés. A harmadik szempont a külföldi szerepvállalás, és ez a terület az egyetlen, ahol nem lehet elmarasztalni Magyarországot, hiszen erőnkön felül teljesítünk. Jelenleg mintegy ezer katonánk teljesít szolgálatot a világ különböző részein, ezer folyamatosan felkészül, további ezer pedig pihen és 6 hónapos rotációs rendszerben váltják egymást. Ami konkrétan az afganisztáni tartományi újjáépítést illeti: egy rendkívül nehéz és veszélyes feladatot vettünk át a hollandoktól. Hála az égnek eddig magyar áldozat nincsen. Ugyanakkor a hollandoknál saját légierő volt kint F-16-os vadászgépekkel, komoly páncélos egységekkel. Mi a BTR 80-asokat vittük ki, ami valamit jelent, de ezeknek a páncélosoknak például semmiféle légi támogatásuk nincsen… A probléma persze nemcsak ez, hiszen így is tízmilliárdok mennek el a külföldi szerepvállalásra, és pont ezeket a forrásokat vonjuk el a fejlesztésektől. Tehát gyakorlatilag a kutya kergeti a saját farkát… Ha ezeket a pénzeket a korszerűsítésre fordítanánk, belátható időn belül utolérnénk önmagunkat, és minden tekintetben megfelelő egységeket tudnánk kiküldeni a külföldi missziókra is. Ma ezzel szemben Magyarországon gyakorlatilag már az egyes fegyvernemi kultúrák csírái sincsenek meg, pedig ezek nélkülözhetetlenek az ország védelméhez. A tüzérség, a páncélos egységek gyakorlatilag a nulla felé közelítenek. És nem lehet mindig mindenre azt mondani, hogy majd a NATO megvéd minket, ha baj van, hiszen nem tudjuk, meddig lesz NATO. Reméljük, hogy sokáig, de a világ rendkívül gyorsan változik, örökérvényű katonai szövetség pedig sosem létezett. Ha folyamatosan azt sulykoljuk az emberek fejébe, hogy minket semmiféle baj nem érhet, és mégis történik valami, hogyan lehet majd megértetni az állampolgárokkal az Alkotmány 70.H szakaszában foglaltakat, mely szerint a haza védelme mindenkinek kötelessége? Egy tisztességes biztonságérzet kialakításához az is hozzátartozik, hogy nem építjük le az ország védelmi képességeit, függetlenül attól, hogy az euroatlanti integráció jelent egyfajta biztonsági garanciát. Mint ahogyan nem is tette ezt egyetlen hozzánk hasonló helyzetben lévő állam sem – Magyarországot leszámítva.
(fotók: Ezüstszegi József)
