Kelj föl Lázár…

A Fidesz frakcióvezetője szerint csak a jelenlegi vezetésen múlik, hogy milyen irányba viszik tovább a magyar-orosz kapcsolatokat, miután a magyar kormány az elmúlt nyolc évben kiszolgálta az orosz érdekeket. A Fidesz frakcióvezetője úgy gondolja, a jelenlegi magyar vezetők felelőssége, hogy ezután milyen irányba viszik tovább a magyar-orosz kapcsolatokat.

A fideszes politikus úgy fogalmazott, hogy az orosz külpolitikai és gazdasági érdekek diktálták a magyarországi történéseket Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége alatt. Az elmúlt években az volt a cél, hogy Magyarország Oroszország közép-európai "hídfőállása" legyen - tette hozzá a frakcióvezető Gereben Ágnes, Az orosz kapcsolat című könyvének keddi délutáni bemutatóján.

Az Oroszországhoz fűződő viszony egyúttal értékválasztást is jelent – jelenttette ki. A kapcsolat gazdaságilag, stratégiailag előnyös lehet ugyanakkor, mint fogalmazott – „Keletről sok minden jöhet, de demokrácia és szabadságjogok biztosan nem”.

Lázár kijelentésiről megkérdeztük Deák Andrást, a Közép Európai Egyetem (CEU) Oroszország és Ukrajna szakértőjét, aki ezúttal Csaba Lászlóval (lásd keretben) ért egyet, vagyis – bár Lázár János tegnap kemény szavakat használt – a Fidesznek még be kell bizonyítania, hogy másképp fogja tudni vinni a dolgokat, mint az előző nyolc év kormányai.

Konkrét vádakat, illetve ígéreteket mindenestre még nem hangoztatott az Orbán-adminisztráció az oroszokkal kapcsolatban. Ez azonban nem biztos, hogy hátrány, sőt, de erről majd később.

O-rossz politikák

A szakértő két ponton mindenesetre konkrét kritikával illeti a Gyurcsány-kormányok oroszpolitikáját. Egyrészt az ex-miniszterelnök realitásérzéke e tekintetben (is) gyenge volt, ezért rossz időben, rossz nemzetközi klímában hirdetett „oroszközeli” politikát. Emiatt kialakult rólunk egy olyan kép, hogy az oroszok szekerét toljuk, annak ellenére, hogy ezt semmilyen konkrét lépés nem támasztotta alá. Másrészt azonban bizonyos transzparenciazavarok érzékelhetőek voltak, ami a gazdasági kapcsolatokat illette – jegyzi meg.

Mikor ezt sikerült fölismerni, Gyurcsányék egyfajta hintapolitikába kezdtek, ám az egyet ide-egyet oda szólunk stratégiája hasonlóan szerencsétlenül alakult, mint a túlságosan is egy oldalra billenő taktika. Ebből a bonyolult helyzetből a Bajnai-kormány sikerrel igyekezett kievickélni, helyreállítva az ország nemzetközi hitelét és javítva annak nyugati imázsát. Helyzetét kétségtelenül megkönnyítette, hogy eleve csak egy átmeneti időszakra szólt a mandátuma és már mindenki Fidesz kormányalakítására várt.

A Fidesz által a kampányban beígért VÁLTOZÁS miben érhető majd tetten az orosz viszonyban? -tettük fel a kérdést. Nyolc éve, mikor a Fidesz távozott a hatalomból, elég fagyos kapcsolatrendszert hagyott maga után, amit ráadásul nem is konkrét konfliktusok, sokkal inkább egy oroszellenes attitűdből fakadó, feleslegesen keménykedő odaszólogatások okoztak - kezdi a szakértő.

Ruszofóbia 2.0?

Most azonban nem a sokak által lenézett késő-jelcini, hanem a gazdaságilag és morálisan is megerősödött Putyin-féle Oroszországgal kellene kezdeni valamit – mutat rá, külön hangsúlyozva, hogy a Fidesz külpolitikai döntéshozóinak ezúttal igen meg kell gondolniuk, mit tesznek, ugyanis volna itt egy gázszerződés-hosszabbítás, egy MOL-Szurgut Nyeftegaz affér, valamint egy rakás magyar üzleti érdekeltség is, amelyeknek aligha tenne jót egy-egy újabb „buta” beszólás.

A változás kérdésére visszatérve: a legnagyobb kockázat Deák szerint az, hogy nem látni egyetlen dörzsölt Fidesz-politikust sem, akit oda lehetne küldeni az oroszokhoz. Igaz, a szocialistáknál ez épp fordítva volt, és ők egy idő után maguktól is mentek, ám ettől függetlenül tény, hogy egyelőre talány, ki viszi majd az orosz vonalat a Fideszben. Deák így közepes valószínűséget rendel ahhoz, hogy megismétlődik az 1998 és 2002 közötti történet, az oroszellenes alapállás ugyanis továbbra is megfigyelhető a pártban.

Józan ész, ha kimész....

Kérdés, mit segíthet ezen az a Martonyi János, aki – mint a szakértő fogalmaz - egy sok konfliktust generáló, karcos külpolitikának volt nagyon jó külügyminisztere az első Orbán-kormány idején, mindent azonban egymaga nem intézhet. Gazdasági ügyekben például formálisan a Fellegi-féle minisztériumnak kellene tárgyalnia, azonban aligha hihető, hogy ez nem fog pillanatok alatt „felsőbb szintekre” kerülni, s a napokban Martonyi is azt nyilatkozta a Népszabadságnak, hogy „külpolitikája a kormánynak van, a kormány tevékenységét pedig a miniszterelnök irányítja.”

Magyarországnak egy kiegyensúlyozott, pragmatikus viszony tenne jót –szögezi le végül Deák, ugyanis a kormány előtt álló konkrét döntések túlnyomó többsége érdekekhez és nem értékekhez kötődik.

Mindazonáltal – szögezte le – az lenne a jó, ha minél ritkábban keresné a sajtó, mert az azt jelezné, hogy kevesebb a politika és több érdemi cselekvés a magyar-orosz kapcsolatrendszerben.