Bár az egész országot átfogónak beharangozott vasúti sztrájk sem volt teljes körű (például Szolnok és Cegléd felé rendszeresen jártak a vonatok, és Debrecenből elindult az Intercity is), a Liga akciójával párhuzamosan, szolidaritásból meghirdetett tanítási szünet még kevésbé. Hétfő reggel még nem lehetett tudni pontosan, mely intézményekben nincs oktatás, habár Kerpen Gábor, a PDSZ (Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete) elnöke szerint több száz iskolát, és mintegy tízezer alkalmazottat érintett a munkabeszüntetés.

Délelőtt már megközelítőleg fel lehetett mérni, hogy mely intézmények vesznek részt a demonstrációban. A fővárosban az egyházi fenntartású iskolák mellett terézvárosi, hegyvidéki gimnáziumokban sem volt tanítás, illetve Borsodban is mintegy harminc intézmény csatlakozott a sztrájkhoz. Vas megyében is sok helyen lyukasórák voltak tanítás helyett. Az viszont tanintézményenként változott, hogy milyen hosszan tartott a szolidáris semmittevés, sok helyen ugyanis a kórházakhoz hasonlóan csak két órás figyelmeztető sztrájkot rendeztek.

A végleges részvételi adatok délben láttak napvilágot. "A Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) tagjai közül 14 ezren kétórás sztrájkkal, nyolcezren egész napos munkabeszültetéssel fejezték ki szolidaritásukat hétfőn, 43 ezren pedig kék szalagot tűztek" - nyilatkozta a szakszervezet elnöke, Árok Antal. A részvétel arányait ismertetve az elnök közölte, hogy tagjaik 51 százaléka kék szalagot tűzött, a kétórás sztrájkot 18 százalékuk, az egynapos sztrájkot pedig kilenc százalékuk választotta.

„Kitört a demokrácia!”
Sztrájk a munkáltató szemszögéből

Zalaegerszegen ugyanakkor egész napos, vagyis hat órás munkabeszüntetés volt az egyik legnagyobb helyi iskolában, az Apáczai Csere János Művelődési Központ gimnáziumában. Ez az intézmény nem csak iskolát foglal magába, hanem helyet ad nevelési tanácsadónak, könyvtárnak és városi művelődési háznak is. Az intézmény igazgatónőjét, Bogdán Mariannát, aki maga is gyakorló pedagógus és logopédus, kérdeztük az akció okairól és céljairól.

Igazgatónő, az ön intézményében dolgozók mekkora részét érinteti a munkabeszüntetés?

Hatvanegy főből nyolcan nem sztrájkolnak. De köztük nemcsak pedagógusok vannak, hanem a művelődésmenedzsertől kezdve a pszichológuson át a takarítóig sokféle közalkalmazott. Az elemi működést biztosítani tudjuk a hat órás sztrájk alatt. A gimnáziumi részben nincs tanítás. Az előírás szerint értesítettünk mindenkit, hogy ügyeletet tartunk, de eddig a pillanatig nem érkezett egy tanulónk sem az iskolába.

Mik a céljai a sztrájknak? Szolidaritást vállalnak a vasutasokkal, vagy kifejezetten a több-biztosítós modell ellen tiltakoznak így?

Az iskolai sztrájkbizottság, amely három fős, nekem, mint munkáltatónak beterjesztett egy állásfoglalást. Eszerint szolidaritási sztrájkkal csatlakoznak a Liga szakszervezetek által meghirdetett munkabeszüntetéshez, amelynek célja – s ez a lényeg – az egészségbiztosítási és nyugdíjszámítási reform visszavonása.

Mi lehet az oka annak, hogy az iskolában ilyen nagy arányban vesznek részt a kollégák a sztrájkban? Ennyire egységesen felsorakoznak a kitűzött célok mögé, avagy csupán nem kívánnak a sztrájkbizottság állásfoglalásával szembemenni?

Ezt nem tudom, én csak a munkáltató vagyok. Behozták a felhívást, amire írtam egy választ, hogy tudomásul vettem. Kijelöltem a sztrájknap helyetti munkanapot, ugyanis nem tudom még, milyen alapból lesz finanszírozva a mai nap. Egy ilyen sztrájkbizottsági állásfoglalás egyébként nem kötelező érvényű, ezért munkáltatóként magam is meglepődtem, mert nem volt még soha ilyen az intézményünkben. Azok a kollégák, akik nem kívánnak sztrájkolni a nyilatkozatuk alapján, be lettek osztva portaszolgálatra, ügyeletre. Aki a portaszolgálatot most ellátja – egyébként magasan kvalifikált szakember – éppen barátságosan beszélget a sztrájkoló kollégákkal, tehát nincs ellenségeskedés.



Ezek szerint a munkaközösségben nem hozott felszínre törésvonalakat a sztrájkhoz való hozzáállás?

Nem. Sőt, amikor reggel megkérdeztem, hogy mi lesz akkor, ha senki nem rendezi ezt a mai kieső munkanapot, és ezért január 19-e szombaton kell bejönni, azt a választ kaptam, hogy nincs ezzel gondjuk. Még az is elhangzott, hogy ha nem rendezi senki a mai napot pénzügyileg, akkor nyilatkozatot adnak ki a kollégák, amelyben felajánlják a mai munkabérüket is. Azt hiszem, kitört a demokrácia! Nagyon komoly sztrájkbizottsági előkészületek zajlottak: beadvány, aláírások, a sztrájkolók igen-nem nyilatkozatai stb. Egyáltalán nem voltam munkáltatóként kellemetlen helyzetben.

A szülők hogyan viszonyulnak a sztrájkhoz?

Ők erről írásos értesítést kaptak előzőleg. Úgy érzem, támogatólag állnak hozzá, mert ide nem küldte be a gyerekét senki.

Milyen pozitív hatása lehet a mai akciónak?

Örülök neki, mert húsz év alatt ilyet még nem csináltak a pedagógusok, úgy látszik, most kezdjük megtanulni a demokráciát. Másrészt pedig feltételezem, hogy amikor a közoktatásban a pedagógusok szervezetten elővezetik a problémáikat, akkor a vasutasok is ugyanúgy melléjük állnak majd.

Mi lehet az oka annak, hogy az iskolák nagyobbik hányada mégsem vesz részt a szolidaritási sztrájkban?

Nézze, a mi szakmánk a legjobban manipulálható. Nem a szaktudásunkra apellálnak az oktatáspolitika irányításakor, hanem az érzelmeinkre. A pedagógus az szellemét, testét, fizikális valóságát is odaviszi a szakmájába, ezért sokkal érzékenyebb, sérülékenyebb, megoszthatóbb. Ráadásul a pedagógusoknak annyi szakszervezete van, mint réten a fűszál, amik gondolom, kevésbé tudnak egyezségre jutni bizonyos kérdésekben. Én nem vagyok szakszervezeti tag, nem is kívánok az lenni. Jelen pillanatban úgy érzem ugyanis, munkavállalóként magam jobban tudom az érdekeimet képviselni.

Ha már szóba került az oktatásügy, a természettudományi órák számának tervezett csökkentéséről, és úgy egészében az oktatáspolitikai reformokról mi a véleménye?

A pedagógusok kéthavi tanítási időkeretben dolgoznak, mint egy gyárban, ahol négy műszakban folyik a munka a hatékony szervezhetőség miatt. Ez azt jelenti, hogy az a kollégám, aki szeptemberben ledolgozott egy túlórát, az ellenértéket csak novemberben kapja meg. Felemelték a tanári óraszámokat, a tanulóit viszont csökkentik, ebből óhatatlanul újabb elbocsátások lesznek. Ezenkívül nem szabad elfelejteni, hogy a túlóraszorzó mindig az óraszám függvénye. Ebből következik, hogy például az én középiskolai tanáraim meglepve tapasztalták a novemberi kifizetéskor, hogy robotolnak túlórában mint egy őrült (mert elrendelt, kötelező munka volt ez számukra), és mégis sokkal kevesebb túlóradíjat kapnak. Úgy érzem, megyünk afelé, hogy ne legyen túl okos, túl egészséges az új nemzedék, csak annyira, hogy a fogyasztó társadalom minden szemetét bezabálja. De mondok mást! 2010-től minden gyerek angolt kell, hogy tanulhasson alanyi jogon. Miközben a nyelvi óraszámok, illetve kvóták fognak csökkenni. Ennek a politikának a kártékonyságáról már a hatvanas években cikkeztek a szakmai lapokban a szociológusok. A közoktatási szféra a legmanipulálhatóbb, épp ezért azt gondolom, mint gyakorló tanár és mint munkáltató is, hogy lehet, most történik meg a pedagógusok öntudatra ébredése.