Máshol lehet?
Képzeljünk el egy napot, amikor a keresztények után a sportolni vágyók, majd a szülők gyermekeikkel, és végül a melegek vonulnak fel békében, egymás mellett. Ilyenkor szokás mondani, hogy ne idealizáljunk, meg szálljunk le a földre, de amit említettem az
2008. október 15. szerda 07:19 - Pásztor Balázs
Az esemény2008. október 12-én nem egy rendezvényt szerveztek Rio de Janeiroban, Brazília fővárosában. Természetesen először akadtak problémák, ugyanis két fél is szerette volna, ha a többi rendezvényt átteszik egy másik napra, de egyik fél sem engedett. Eme makacsságból és Rio de Janeiro lakosságának toleranciájából aztán olyan ünnep született, melyre méltán lehet büszke az egész város.
A brazil meleg büszkeség rövid története
1996-ben indult az első ilyen megmozdulás, a „homoszexualitás nem bűn!” kampánnyal, mindössze 2000 résztvevővel. Mára már csaknem egymillió felvonuló táncolt a kamionok mellet, és e megmozdulást a kormány is támogatja az AIDS ellen osztott ingyenes kotonok tízezreivel.
![](/data/Image/kultura/2008/10/15/rio_02.jpg)
Kora reggel hívők ezrei vonultak az utcára, aparecidiai
Szűz Mária, az ország védőszentje előtti tiszteletünnepség megkezdése okán. Ezt követően pár órával, a hűs tengerparton félmaratoni futók rajtoltak a világbajnokság alkalmából. Dél lehetett, amikor a meghirdetett családprogramokra szülők és nagymamák hozták el a család legkisebb tagjait. Végül sötétedéskor a meleg parádé majd egymilliós tömege és húsz kamionja vette át a hangirányítást. Mindezek békében megfértek, keveredtek és szórakoztak egymással.
VéleményekFurcsa - lehet a karnevál az oka - de sem az ottani papság, sem a vallásos népek nem fordulnak negatívan a melegek felé. Az egyik, vallási felvonuláson részt vevő ember véleménye nagyon jól reprezentálta az ottani nézeteket: „itt mindenkinek jut hely”. A melegeknek sem volt bajuk az egyháziakkal - sőt sokan közülük vallásosak – annak ellenére, hogy a pápa közel egymillió ember előtt beszélt nemrégen az országban, többek közt a homoszexualitás ellen. Más országokban ez nincs így. A szerb és orosz területeken nagyon rosszuk tolerálják a másság ilyesfajta kinyilvánítását, míg Európa többi országában és Amerikában bár teljesen elfogadott, de sosem találkozhatna egy keresztény rendezvénnyel.
![](/data/Image/kultura/2008/10/15/rio_01.jpg)
Gyakori elhangzó kérdés az ellenzők táborából, hogy „miért kell ezeknek felvonulni”? Azon kívül, hogy fel szeretnék hívni a figyelmet létezésükre, az egyenlő bánásmódra és bátorítani szeretnék a felvállalást – ami sok embernél egy hatalmas lépés önmaga elfogadására –, történelmi oka is van.
Egy New York-i melegbárt (Stonewall Inn) látogattak túlzottan gyakran a rendőrök, minden ok nélkül, és zaklatták az ottani vendégeket. Aztán 1967. június 28-án a hely látogatói nem húzták be fülük-farkukat és mentek el mint általában, hanem kiálltak magukért. Az esetből durva verekedés is kitört, egészen az erősítés meg nem érkezéséig. Bár a közélet hamar felejtett, de a melegek számára örök mementónak számított az incidens. 1979. június 30-án volt az első ilyen felvonulás New Yorkban, emlékezve az esetre, tiltakozva a diszkrimináció ellen. Harminc évre rá alig akad olyan ország, ahol ne tartanák meg nyáron a szolidaritás nevében a Meleg Büszkeség Napját (Gay Pride Day), amely egy felvonulással egybekötött kulturális fesztiválok sokaságát kínáló rendezvénysorozat. Hazánkban 1993-ban először, majd 1997-től minden évben megrendezésre került az esemény.
Tolerancia földjeA felcímet egy
ismert magyar zenekar szerzeménye ihlette, amely találóan jellemzi az egyre eldurvuló magyar helyzetet - már a toleranciával kapcsolatban. Vagy miért van az, hogy az utóbbi két évben krónikusan kezdünk a szerbiai országokhoz (vagy az angliai futball klubokhoz) hasonlítani, bármilyen rendezvényről is legyen szó? Talán a két évvel ezelőtti Őszödi beszéd után összegyűlt százezres tömeg árasztotta túl a világot erőszakkal megváltani akaró emberek szegényes képzeletét, vagy túl sok felesleges energiája van a magyar embereknek, amit csesznek a munkahelyen, esetleg az iskolában hasznosan leadni. De az is lehet, hogy szimplán előítéletesebbek, primitívebbek és intoleránsabbak lettünk.
![](/data/Image/kultura/2008/10/15/rio_03.jpg)
Igaz, nem csak a tüntetők radikalizálódtak. Kissé erőszakosabbak a rendőrök (rúgd a földön, amíg mozog), provokatívabbak a melegek (fasz alakú nyalókát osztagtó egyén), és a honatyák szája is szabadabban mozog (lógni fogtok). Ez mind igaz, de a nagy baj az, hogy a „tüntetés és a rendőri erők megdobálására szakosodott csoport” mindig általánosít, és nem a hülyéket rángatja ki a sorból majd veri agyba-főbe, hanem az egész közösségen próbál kollektív bosszút állni, ahol az emberek 95%-a ilyen téren teljességgel ártatlan.
Bár látszólag ezen szélsőségek kezdnek kifulladni, de egyrészt így is nem kevés kárt okoztak a magyar megítélésben és az egyének önfelvállalásában, másrészt néhány nagyobb ügy hatásárára még mindig elegen tudnak összeverődni ahhoz, hogy a fővárosnak több százmilliós költségeket és kárt csináljanak. Ráadásul a fiatalság egyre nagyobb része vonzódik a különböző szélsőséges ideológiákhoz, mindféle könnygáz és gumibot ellenére. Egyes szakértők szerint a legjobb megoldás az lenne, ha az állam valahogy rádöbbentené az embereket hogy „az előítéletesdi nem trendi dolog, de elzárkózni sem szabad a kisebbségeket érintő beszélgetések elől”, valamint tenne valamit az olyan csoportok ellen, melyek „a gyűlölködés mentén szerveződnek”.