Az irodalmi seregszemle díszvendégét legismertebb műveiről, az Amerikai Psychóról, és a Nullánál is kevesebb című regényről kérdezték elsősorban, de írói stílusát és mindennapjait is firtatták.
A regényeiben az amerikai társadalom elé hátborzongató görbe tükröt tartó író elmondta: mindig és sokféleképpen befolyásolják a társadalmi történések és a hírek, a politika azonban nem érdekli. Hozzátette: olyan emberrel élt együtt, aki politikai kampányok szervezésével foglalkozott, így testközelből látta a valóságshow-k világát idéző politikai eseményeket.
Szívesen nézett tévéműsorai között a tipikus amerikai showműsorokat és a híreket említette, megjegyezve, hogy egyszer, amikor nagyon mélyen volt, a pszichiáter három hétre eltiltotta mindenféle médiától, és attól valóban jobban érezte magát.
Szólt arról, hogy az amerikai könyvbemutató körutakat nem élvezi igazán, budapesti látogatását azonban élvezi, nem utolsó sorban azért, mert díjat is kapott. Kitért arra, hogy mielőtt Magyarországra érkezett, annyit tudott az országról, hogy sok amerikai szereti a magyar pornófilmeket. Mint mondta, magyar írókat elsősorban azért nem ismer, mert az amerikai kiadók nem nagyon adják ki műveiket, vagy ha ki is adják, nem reklámozzák őket.
Annak kapcsán, hogy köteteiben gyakran szerepelnek a drogok, megjegyezte: tulajdonképpen nem a drogokról ír, hanem azokról, akik használják, de - mint saját problémáira is utalva hozzátette - a drogok iránti attitűdje megváltozott az évek során, mivel a kor előrehaladtával egyre nehezebb leszokni róluk. Megjegyezte ugyanakkor, hogy a heroinnál és a kokainnál sokkal több ismerősét ölték meg pszichológiai problémákra felírt gyógyszerek.
A posztmodern irodalom és a realista irányzat kapcsolatát, utóbbi népszerűségének okát firtató kérdést igen bonyolultnak találta, s úgy fogalmazott: könyveit nem világjobbító szándékkal írja, vagy azért hogy az olvasók megértsék a jelent. Hangsúlyozta, hogy négy-öt év kell neki egy regény megszületéséhez, de általában nincs tudatában, hogy milyen stílusú könyveket ír. "A didaktika nem célom, az írás egyszerűen csak élvezet, és nem tesz képessé arra, hogy ilyen kérdést megválaszoljak" - jegyezte meg az amerikai író.
"Az olvasóim fantasztikus emberek, és én szeretem őket" - mondta utalva arra, hogy ugyan írás közben nem az vezérli, hogy művét szeressék az emberek, de mindenesetre ez ad értelmet az alkotásnak.
A Nullánál is kevesebb című történettel kapcsolatban elmondta: a regény filmváltozatában ugyan megölték az egyik szereplőt, de az akkori, a társadalomtól teljesen elidegenedett, érzelmekre képtelen, drog- és szexorgiákon résztvevő 18-19 éves hősök élnek, és most készülő könyvéből az is kiderül majd, hogyan élnek most, negyven éves korukban.
Mostanra a szüleik nyomdokába léptek, ugyanúgy Los Angelesben élnek, Hollywoodban dolgoznak és azzá váltak, akikké válniuk kellett - fogalmazott a még be nem fejezett kötettel kapcsolatban, amely korábbi elmondása szerint az Imperial Beds címet viseli majd.
"Ember vagyok, olyan mint bárki más, tehát ugyan kritizálom a márkákat és a társadalom által tévesen értékesnek és fontosnak tartott szimbólumokat, de ugyanakkor vonzódom is hozzájuk" - mutatott rá Bret Easton Ellis, hozzátéve, hogy ez egyszerűen része a világnak.
Kedvenc saját könyveként - hosszas hezitálás után - Az informátorok című novellagyűjteményt említette. Felidézte, hogy a Glamorama írása hosszabban húzódott, mint tervezte, ezért ajánlotta a kiadója, hogy a köztes időben adják ki a novellákat, amiket 1992 és 1996 között írt. Megjegyezte: se előtte, se utána nem írt novellákat.
Bret Easton Ellis több forgatókönyvet is írt, de eddig még egyiket sem filmesítették meg. Ugyanakkor több könyvéből készült már film: Az informátorokból forgatott mozi nemrégen készült el, és hónapokon belül látható lesz. A Nullánál is kevesebb mellett az Amerikai Psycho filmes adaptációja is elkészült, de ez utóbbi - a szerző szerint - csak a könyv "enyhe változata" lett.
Az Amerikai Psychót lehetetlen filmre vinni, vagy legalábbis rengeteg kompromisszumot igényel - vélekedett Bret Easton Ellis. Mint mondta, maga is megpróbált belőle forgatókönyvet írni, de a rendező visszadobta, az éttermi és partijelenetek, valamint az erőszakos részek kihagyását kérte.
"Ne számíts semmire, csak csináld, ha élvezed, és olvass sokat" - tanácsolta fiatal kollégáinak az amerikai író, figyelmeztetve őket ugyanakkor, hogy nagyon nehéz kiadót és segítőket találni egy könyv megjelentetéséhez.
Saját legnagyobb tanáraként és példaképeként Joan Didion amerikai írót, publicistát említette, hangsúlyozva, hogy mindent az 1934-ben született, Kaliforniában élő alkotótól tanult.
