A tanári pályára nem valók fokozatos elbocsátására lenne szükség – sok egyéb mellett ezt az oktatáspolitikai ajánlást fogalmazza meg a Sólyom László által életre hívott Bölcsek Tanácsa. A témát vezető Csermely Péter biokémikus, hálózatkutató szerint az iskolarendszer maximum nyolc év alatt megreformálható, de ez nem megy az iskolai értékrend megerősítése nélkül.

A Bölcsek helyenként kemény megállapításainak értékelésére a HírExtra a két nagy magyar pedagógus-szakszervezet vezetője közül elsőként Kerpen Gábort, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) elnökét kérdezte.

A PDSZ üdvözli

„A PDSZ üdvözli, hogy elkészült egy ilyen komoly szakértői anyag, amely sok elemében egyezik az érdekképviselet álláspontjával” – mondta a HírExtrának Kerpen Gábor, jelezve, hogy alapvetően egyetértenek a Csermely-féle dolgozat tartalmával.

Leginkább abban - derül ki -, hogy a pedagógusok anyagi és erkölcsi megbecsülésére a jelenleginél sokkal nagyobb szükség van. Egyetértenek a 2003-ban hozott központi kötelezettségek (csak szülői beleegyezéssel lehet évfolyamot ismételtetni, a jegyrendszer szöveges értékeléssel való felváltása az első osztályosoknál stb.) bírálatával is.

Örülnek továbbá, hogy az anyagban megjelenik a pedagógusképzés színvonalának emelésének igénye, azonban hiányolják, hogy ez a tanulmány sem vizsgálja meg, miért van az, hogy ma nem a felkészültebb diákok akarnak a pedagógusképzésben részt venni. Üdvözölik a Bölcsek azon megállapítását is, mi szerint értékalapúvá kell tenni a közoktatást.

Soha többé állami iskolát?

„Például az oktatás finanszírozásával foglalkozó résszel” – mondja Kerpen, mikor arról érdeklődünk, mivel nem értenek egyet. „Addig rendben van, hogy a jelenlegi rendszer rossz, változtatásra szorul. Azonban a PDSZ nem tudja elfogadni a Bölcsek által sugallt, a jelenlegi nagyrészt önkormányzati helyett szinte tisztán központi finanszírozásra tett javaslatot” – mondja Kerpen, aki szerint az állami iskolai rendszer „visszahozása” semmiképp nem engedhető meg, annak bevezetését mindenképpen meg kell akadályozni.

El kellene bocsátani az alkalmatlan pedagógusokat? – csapunk kissé a lecsó közepébe. „Nehéz kérdés” – sóhajt Kerpen. „A jelenlegi jogszabályok alapján ma is elbocsátható bárki” – figyelmeztet. Nem kell tehát ehhez a törvények átformálása. Kerpen szakszervezeti vezetőként is elismeri, hogy szükség lenne az alkalmatlanok rostálására.

Ám ha nem jön a rendszerbe kellő számú jó képességű pedagógus, (ma ez a helyzet – a szerk.) akkor is kívánatos-e a gyengébbek eltávolítása? – helyezi a kérdést más megvilágításba a PDSZ-elnök. Ráadásul, - mondja - a 2006 óta rendszeresített oktatási elvonások miatt a tanintézmények egy ideje nem szakmai, hanem anyagi szempontok szerint döntenek az elbocsátásokról. Kérdésünkre hozzáfűzi, hogy 2006 óta több mint tízezer pedagógus került ki a rendszerből.

Pozitív példák - akár a cigánysággal összefüggésben is

A szakszervezeti vezetővel beszélgetve kiderül még, hogy az oktatási rendszer reformja nem csupán pénzkérdés. Pedagógusbarát jogszabályi háttér, a tanárokat érő erőszakkal szembeni keményebb fellépés, pozitív példák közvetítése legalább a közszolgálati médiumokban akár a cigánysággal összefüggésben is – sorolja az általa szükségesnek vélt immateriális intézkedéseket Kerpen, aki szerint a közoktatás és a tanárképzés párhuzamos fejlesztésre lenne szükség.

Különben – legalábbis a PDSZ elnöke szerint – sokkal hamarabb bekövetkezik Csermely úr jóslata, amely szerint, ha nem történik semmi, 20-30 éven belül összeomlik ez az ország.