2022. május 21. - Konstantin

Történetek az Európai Parlamentből

A csoki és sör városában álló Európai Parlament az életünk részévé vált, főleg mostanában, a schengeni csatlakozás, a borreform vagy a dohányzásellenes rendelet kapcsán. Azonban az EP-nek nem csak egy, a politika felé forduló arca van, hanem egy teljesen
2007. december 19. szerda 19:12 - Mohai Szilvia
De miért is töltenénk, ha nem vagyunk sem képviselők, sem turisták, sem takarítók; az EU Parlament meg nem szálloda. Csak úgy nem lehet besétálni, hogy akkor én most megnézem, hol döntenek az életemről. Vagyis sétálni lehet; de valószínűleg a Louvre-ból is kizavarnák az embert, ha meglátnák, hogy épp elhelyezkedik egy kispárnával a Mona Lisa előtt. Nekem szerencsém volt; a nyáron részt vehettem egy brüsszeli újságíró-konferencián, így négy napra átélhettem, milyen lehet az EP-ben dolgozni. Röviden: jó. Ha az ember milliók sorsáról dönt, nyilván nem ilyen rózsás minden; de én a négy nap után tényleg szinte otthon éreztem magam, pedig nem szokásom, pláne egy olyan országban, ahol azelőtt még sosem jártam.

Ha leszállunk a metróról, és teszünk egy tizenöt-húsz perces sétát, már ott is van. Csak úgy; semmi kordon, semmi rendőr - Brüsszelben bíznak az emberekben vagy mi. Az épületet persze már messziről felismerni a lengedező zászlókról meg a sok üvegről. Bent azért már nem bízzák a véletlenre: adnak a biztonságra rendesen. A negyedik nap már teljesen megszoktam ezt, és rutinosan pakoltam le laptopomat és kismillió táskámat a futószalagra, mielőtt átsétáltam a kapun. Sosem volt velem gond; még azzal a nagy fémcsatos övemmel sem, amit a reptéren le akartak vetetni velem, hiába magyaráztam, hogy a nadrágomhoz van varrva…

Az Európai Parlament
Brüsszelt emlegetik az Európai Unió fővárosaként, és az EU két végrehajtói intézményének, a Miniszterek Tanácsának és az Európai Bizottságnak itt van a székhelye, a Parlamentnek amszterdami szerződés alapján havonta Strasbourgban kell üléseznie. Ezért emlegetik néha Strasbourgi Parlamentként. A döntés-előkészítői és a bizottsági munkák Brüsszelben folynak, itt tartják a politikai csoportok is üléseiket. A Titkárság központja Luxembourg városában van. Az EP havonta csak 4 napot tölt Strasbourgban, ekkor vannak a végső plenáris szavazások. A többi plenáris ülést Brüsszelben tartják. Több alkalommal is kifejezte az EP azt a kívánságát, hogy maga szeretné az ülései helyét megválasztani és felhagyni ezzel a két székhelyű rendszerrel, de az európai kormányok ezt a jogot meghagyták maguknak. (Forrás: Wikipédia)
Ha sikeresen bejutottunk az EP-be, pár perc alatt tegyük túl magunkat azon, hogy akkora, hogy egy kisebb falu lakossága elférne benne, kutyástól-macskástól. Végülis, egy parlament mekkora legyen. Azért meg lehet szokni ezeket a méreteket; pár nap múlva már én is rutinosan róttam a folyosókat, és másztam fel-le kedvenc csigalépcsőmön az egyik előadás helyszínéről a másikéra. A rutin azonban csalóka lehet: egyszer sikerült eltévednem a számtalan folyosó és terem forgatagában, és jó sokat késnem egy megbeszélésről. Mivel a csoportvezetők szerint ez minden bizonnyal még a képviselő urakkal is megesik olykor, senki sem haragudott érte igazán. A sajtószoba keresése közben is hasonló nehézségekbe ütköztem, de végül aztán megtaláltam. Szerencsére, ugyanis számunkra egyedül ott volt elérhető az internet; pedig az utazás előtt számtalanszor felhívták a figyelmünket arra, hogy otthon ne hagyjuk a laptopunkat, mert nagy szükségünk lesz rá a munka során. Igazuk is volt: a laptop mint súlyzó remek szolgálatot tett fizikai kondíciónk javításához - miután netezni nem lehetett rajta, a placc közepén meg ki hagyja ott; így a négynapi nonstop hurcolászás után kar- és vállizmunk jelentősen megerősödött. A célirányos közlekedést a liftek sem minden esetben segítették: habár jó sok volt belőlük, nem mindegyik ált meg minden emeleten, így előfordult, hogy a felvonók inkább BKV-s járművekre emlékeztettek: át kellett szállni egyikről a másikra, a két „megálló” közt pedig gyalogolni. De ha az ember túltette magát a „Most hol a francban is vagyok?”, illetve a „Jé, innen indultam!” jellegű élményeken, még poénosnak is tűnt.

Hagyjuk most a lifteket; üljünk le egy kicsit. A legnagyobb ülésteremben zajlott az előadások nagy része: én a 334. széken foglaltam helyet, és sokszor tűnődtem azon, ki ülhet ott „főműsoridőben”. Hagyhattam volna neki egy kis üzit vagy valami - persze, nem az asztalra karcolva, mint általánosban. Az előadások közben többen szórakoztak - na jó, -tunk - a beszédeket fordító szerkezet gombjainak nyomogatásával, így váltakozva hallgattuk az angol, a német, a francia, illetve a spanyol szöveget. Emlékszem, az egyik előadás közepén egy görög srác jelentkezett, de a várt témába vágó politikai jellegű kérdés helyett arra volt kíváncsi, hányas gombot kell megnyomni a görög fordításhoz. Halk nevetés rázta meg a termet, majd felvilágosították a fiatalurat, hogy olyan most sajnos nincs. Igen; aki újságírónak áll, nem árt, ha beszél néhány nyelvet. Természetesen a magyar fülke is üres volt, de mi elvoltunk a rendelkezésünkre álló négy nyelvvel.

A programok után, illetve között előszeretettel látogattuk a parlamenti büfét, ahol az EU-s zászlós kávésbögrék és a szép színes huzatú székek mindig hosszabb tartózkodásra csábítottak. A kávé kifejezetten jó ott - de csak emiatt azért ne utazzunk Brüsszelbe. A hodály egyetlen dohányzóhelyiségébe is gyakran beültünk. Mivel nemrég megszavazták a képviselő urak, hogy két éven belül tilos legyen a cigaretta minden munkahelyen; kérdés, hogy mi lesz a kedves kis terem sorsa. Hiszen az EP is munkahely; persze, lehet, hogy a törvények a megszavazókra nem vonatkoznak.

A cigi és kávé után essék szó az evésről is. Habár igen jól tartottak bennünket ott-tartózkodásunk alatt - értsd: jó volt a kaja -, az étkezőbe való levonulás és sorban állás iskolai menzák gyakorlatára emlékeztetett. Megfordult a fejemben, hogy a fontos embereknek egy másik, tőlünk hermetikusan elzárt ebédlő áll a rendelkezésükre. Még valami: az EP-ben és a szálláson is feltűnt, hogy a pincérek legtöbbje afro-amerikai. Ez a felfedezés számomra némileg ellent mondott az egyenlő emberekről és jogokról való elképzelésemnek, pláne az európai politika fellegvárában. De ha nekik ez jó így… Mindent összevetve: szívesen áttenném székhelyem az EP-be - csak ne kellene politikusnak lenni hozzá.
Kapcsolódó cikkeink
További cikkeink
Legfrissebb hírek
Legolvasottabb hírek
Legfrissebb írásaink
Legolvasottabb írásaink
Szavazás Gondolataink témában
Szívesen látná Orbán Viktort köztársasági elnökként?
Szó sem lehet róla
Jobb lenne, mint miniszterelnökként
Teljesen hidegen hagy
Csak, ha nincs más elfogadható jelölt
Igen, alkalmas a posztra
ÁLLÍTSA BE A DÁTUMOT ÉS MEGTUDJA MI TÖRTÉNT AZNAP A VILÁGBAN
A HírExtra különleges időgépével nem csupán egyetlen hírre, de az adott nap teljes híranyagára rátalálhat, az oldal fennállása óta.
Dátum: - - Idő: -
FOTÓTÁR
Felkapcsolták a margitszigeti futókör LED-világítását