Inkább a sok kicsi és sok valamivel nagyobb és még nagyobb trükk politikáját követte, a teljes mértékben birtokba vett kormányközlönnyé züllesztett „közszolgálati” médiával, a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítványba tömörített központilag szerkesztett sokszáz sajtótermék birtoklásával, az önkényes meghúzott választókerületi határokkal, a keményen kézben tartott választási intézmények és a joggyakorlat befolyásolása adta lehetőségekkel, a szomszédos országokban begyűjtött szavazatokkal – akármennyire hihetetlen, 2018-ban a kormánypárt kapta, megáll az ész, a levélszavazatok több mint 96 százalékát (!) –, de például még a német nemzetiség képviselőjével is.
Íme előttünk a legújabb agyafúrt ötlet, a választási turizmus törvényessé tétele. Ez sem ma kezdődött, de mivel egyértelműen törvénysértő, némileg kényelmetlen volt. A korábbi parlamenti és önkormányzati választások alkalmával, mivel a hazai egyéni jelöltekre szavazhatóságnak a bejelentett hazai lakóhely feltétele, olykor leromlott ingatlanokba akár százával(!) jelentettek be magyarországi lakhelyekre főként határon túl élő, olykor a magyar nyelvvel hadilábon álló, csak a választásokra érkező magyar állampolgárokat.
Ez azonban mostanáig jogellenes volt és helyenként, ímmel-ámmal, muszáj volt, az állami szervek nehezményezték is, főleg akkor, ha nem központi akarat, hanem egyéni ambíció mozgatta a választók utaztatását; hatósági eljárásokat is eredményezett. Ennek alapja az, hogy a bejelentett lakhelyen életvitelszerű tartózkodás mindmáig kötelező volt: „A polgár lakóhelye: annak a lakásnak a címe, amelyben a polgár él”. (A polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény, 5. § (2)) Ehhez járult a törvény azon rendelkezése (26. § 5a pont), amely szerint „Érvénytelen a bejelentett lakcímadat, ha a járási hivatal megállapította, hogy a polgár bejelentett lakcímadata nem valós.”)
Az új szabály ezt megváltoztatta, mégpedig úgy, hogy a tavaszi országgyűlési választás idején már nem kell majd a lakóhelyünkön laknunk, ezzel az Országgyűlés ajtót nyit az eddiginél is tömegesebb voksturizmus előtt. Az elfogadott új törvényszöveg szerint, amely alapján nem kell az állandó lakóhelyen élni, már így szól: „A polgár lakóhelye: annak a lakásnak vagy szállásnak (a továbbiakban együtt: lakás) a címe, amely a polgár állammal, továbbá a természetes és jogi személyekkel, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekkel való hivatalos kapcsolattartása, valamint lakóhelyhez kötött jogai és kötelezettségei megalapozásául szolgál.”.
Csúf, de ügyes! Noha ez nem teszi lehetővé azt, hogy az utaztatott választópolgár több helyen is szavazzon, alapötletét tekintve mégis emlékeztet a kommunisták 1947-es híres ún. „kékcédulás” csalásához.
A választási matematika szakértői szerint a jelenlegi választási rendszer a fentebb már jelzett okokból választási turizmus nélkül is mintegy háromszázalékos előnyt jelent a kormánypártoknak, azaz a minimális győzelemhez a voksturizmus nélkül is körülbelül 3,5%-kal kellene nyernie az ellenzéknek. Az új szabályozás, további torzítást hozva, az ukrajnait felpörgetve, a belföldi választási turistáskodást is jelentősen megnövelheti, miközben a pillanatnyi választási prognózisok szerint jövő áprilisban sok választókörzetben a győzelem csekély szavazatkülönbségeken múlik majd.
A következményeket tekintve az sem mellékes körülmény, hogy hány választó jelentkezik át a billegő körzetekbe, a jelenlegi szabályozás szerint jogszerűen nem lehet majd titokban tartani. A választókörzetenként összesített adatok közérdekű adatkérés alapján megismerhetőek lesznek. És ez alighanem bosszantani fogja az embereket. Azt persze nem tudhatjuk, hogy a FIDESZ milyen tömegben utaztatja a polgárokat (ez mostantól alapvetően önmérséklet kérdése), és azt sem tudjuk, hogy az ellenzék beszáll-e, nyilván szerényebb eséllyel – Ismerd meg hazádat! – a választási turistautak szervezésébe.
Arra nincs pontos mérce, hogy hol van a társadalom tűréshatára, a sok piszkos trükk együttese összeáll-e valami már elviselhetetlenül naggyá.
Zalában írták meg, "apuka" halàla után 3 és fél évvel:
Google tags:
idősebb "Belső Jenő"
Csömödér -> Lovászi -> Zalaegerszeg -> Tatabánya
Idősebb Belső Jenő 1956 őszén, abban az október végi, november elejei néhány napban beállt forradalmàr szerepbe. Elmondása alapján, megegyeztek a Hóbor nevű ávós nyomozóval, hogy egymást majd úgymond bevédik. Márhogy, ha a forradalom győz, akkor B.J. védi meg a komcsi nyomozó tisztet majd, ha meg bukta lesz, akkor a Hóbor elvti B.J.-t.
Ezt még idős fejjel, 2006 tàjàn is büszkén elregélte a Lovásziban élő, azonos nevű, legidősebb fiának.
Volt ugyan fegyvere azon napokban, de el nem kellett sütnie soha. Ahogy a többi olajüzemi dolgozóból lett néhány nemzetőr, ő sem harcolt, mert itt nem volt semmi harc.
Aztán nem igazán védte meg senki november 4. után a verésektől. Más, komolyabb büntetést megúszott viszont. Elmondása alapján, a zalai magasrangú rokonai miatt nem lett neki baja. Varga Gyula megyei első titkár neje Belső Erzsébet volt, tán csömödéri származással szintén. De még a pákai származású Németh Károlyt, országos pártvezért is emlegette ezzel kapcsolatban.
Azzal sem törődött, hogy ezeket elmondva kompromittálja a "forradalmár" személye hitelességét. (Úgy ment bele az eseményekbe az elején, mint a kétesélyes totóba! Hisz' el is mondta, többször így ezt.)
Aztán 1962 után elhagyta Lovászit, elvàlt, a kis családjàt is itt hagyta.
Zalaegerszegen élt, egy Rózsa nevű ápolónővel.
Később Tatabányára került és még a Rózsa nevű volt szeretője lakását is ügyes trükkel megszerezte magának. (Ott mondták el, 1966 tàján ezt is, az első feleségének.)
Később egy maszek zöldséges asszonysággal állt össze, a nála idősebb Erzsike nénivel. Na, az a matróna végül kirúgta, mehetett haza, a Réti u. 56. tömbházba. (Ui.: De valami Kulich Gyula téri címe is volt előtte?)
Onnantól lett újra egy másik eü. dolgozó hölgy a "szíve választottja". Be is nősült, egy volt pufajkás, akkor màr munkásőr, zenészroma elvàlt lányát nőül véve. Onnan összejártak a városba települt szovjet "mérnökökkel" (akiket az uránium miatt helyezett oda a "nagy testvér"). Volt is minden "szovjet" csere-bere, szamovàrtól a háztartási gépekig... De, vagy 40 éven át használt autókkal is seftelt, ügyesen. Panaszkodott, hogy abból fizette ő az összes rezsit, mert a hàzasságuk anyagi része el volt különítve, a neje àltal. Ő mondta ezeket!
Leszázalékolása után a Komárom megyei IBUSZ "futára" munkába állt be és egy "háromperkettes" ügynök, valaki Tál(?) nevű igazgató főnökkel is autózott a valutával(?). Meg "csajoztak", idősebb fejjel, ő pl. kardio-rokkantként... Ő mesélte, ezeket is!
Csak 1989/90 tàján jutott újra eszébe neki, hogy ismét a forradalmár múltat kellene kidomborítani.
Lovásziban évtizedeken át nélkülöztek és szívtak, az ottani volt első felesége és a két gyermeke! Az ő 1956-os "szerepe" miatt ugye. Ő úgy kétévente egyszer-egyszer megjelent Zalàban, hogy megvillantsa, "virítsa" az aktuális kocsijával, ékszereivel, drága-trendi ruhàival a jóléti-fölényét. (!)
Tényleg, mint az "úri romák", ahogy "virítanak" kérkedve...
A zalai kis család meg ette a halat, gombát, vadhúst, az első fia "vademberré szocialódása" àltal, ott a kis ártéri erdei "szúnyogkempi" hàzikóban. (Ő nem lehetett vadőr sem, na miért ugyan, ahogy határőr sorkatona sem.)
A t.bányai pufajkás unokája pedig manapság már "szabadságharcost" emleget, meg emléktáblát állíttat. Hja, az idő múlása elfedi az emlékezetet, mint a föld fokozatosan, az akkori lovászi események hiteles tanúit. Messzire ment ember pedig azt mesélhet, amit csak akar.
Amikor ezeket leírtam, még él 93 évesen a volt lovászi első neje. Akiből még bolondot is csinált 1966 tàjàn! Elcsalta Tatabányára, hogy "összebékül" a volt kis családjával és lakjanak ott, vele.
Pár hét után meg kiderült, hogy még akkor is járt a Rózsa nevű, Zalából vele oda ment ápolónőcihez! Amikor a megalàzott kis család vissza cuccolt Lovásziba, a nagy hős "szabadságharcos" elbújdosott a segíteni jött, zalai teherautón érkező, felháborodott rokon férfiak elől...
A "hős"!
"Szebb múltat!" 😉
Tatabányán színház volt az az élet, láttam néhányszor, sajnos. De színhàz azóta is, tovább írják és alakítják a teátrális mi a jó éppen darabot...
☝️😝
Egy Réti u. 56. sz. tömbhàz "emléktáblàt" kap, állítólag.
Ezek nem lesznek rajta, de azért mégse múljanak a feledés és nemtudás ködébe.
👋