Az Európai Unió támogatja a demokratikus átalakulást az arab világban, ám az ott zajló események biztonsági kérdéseket is felvetnek. Milyen új biztonságpolitikai kihívásokkal kell Európának szembenéznie, és hogyan léphet fel ezekkel szemben a magyar elnökség?

Az események valóban több szempontból is új helyzetet teremtenek a földközi-tengeri térség biztonságára nézve, ezek pontos körvonalai azonban még nehezen határozhatóak meg. Fontos leszögeznünk, hogy a lehetséges lépések kidolgozása nem a magyar elnökség, hanem a külügyi és biztonságpolitikai főképviselő és az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) feladata, természetesen szoros együttműködésben a tagállamokkal és a soros elnökséggel.

Az eddig felmerült biztonsági problémák, így például a fokozódó migrációs nyomás, többségükben nem, vagy nem elsősorban katonai természetűek. A pozitív politikai változások ellenére ugyanakkor tény, hogy a megmozdulások egyes mozgatórugói, mint a szociális biztonság hiánya, vagy az egyes államok gazdasági javai fölötti ellenőrzés egyenlőtlen megoszlása, olyan mély strukturális problémákra hívják fel a figyelmet, amelyeket csak távlati perspektívában tudunk kezelni.

Az Európai Unió számára a fő kihívás az, hogy megfelelő egyensúlyt találjon a demokratikus átmenet és a stabilitás fenntartása között. Ezért fontos, hogy az EU minden rendelkezésére álló eszközzel hozzájáruljon ahhoz, hogy ezen országok lakossága valóban azt érezhesse, hogy a megmozdulások eredményeképpen élhetőbbé váltak mindennapjai.

Ha ezt sikerül elérnünk, az emberek a saját hazájukban lelhetik meg boldogulásukat, ami csökkenti a kivándorlást, és gátat szab a radikális csoportok térnyerésének. Így bízhatunk benne, hogy a biztonsági kihívások nem érik el azt a kritikus szintet, amely után az EU-nak robosztusabb eszközökkel kell hozzájárulnia a mediterrán térség stabilitásához.

Szerepelni fog a kérdés a védelmi miniszterek február 25-i informális találkozójának napirendjén is?

A Lady Ashton főképviselő asszony által jóváhagyott napirendben nem szerepelnek az észak-afrikai események, és nem volt szó arról, hogy változtatás történne a programban, éppen azért, mert, mint említettem, a jelenleg felmerült problémák elsősorban nem katonai jellegűek. Ennek ellenére a találkozó informális jellege miatt biztos vagyok benne, hogy az ülések során szóba kerülnek az arab világban zajló események.

A Lisszaboni Szerződésben foglalt változások következtében a magyar elnökség pusztán támogató szerepet kíván ellátni a közös biztonság- és védelempolitika terén, ugyanakkor az Európai Külügyi Szolgálat még korántsem állt fel teljes létszámban. Elsősorban mely területeken támaszkodik a főképviselő a soros elnökségre?

Már elnökségünk előtt felvettük az említett támogató szerepet: nem határoztunk meg prioritásokat, hanem javaslatot tettünk a főképviselőnek, hogy mely témákat véljük fontosak a félév során. Ezzel kívántuk támogatni őt saját munkaprogramjának összeállításában. A magyar tisztviselői kar ezen felül segít az egyes informális események előkészítésében, így például a külügyi szolgálattal közösen kidolgozzák a napirendet, amit aztán a főképviselő jóváhagy.

Szükség szerint támogatjuk a külügyi szolgálatot az egyes események elnöklésében is. Például a védelempolitikai igazgatók ülését a Honvédelmi Minisztérium helyettes államtitkára, Siklósi Péter társelnökölte az Európai Külügyi Szolgálat főtitkárhelyettesével közösen. Az egyelőre emberierőforrás-hiánnyal küzdő EKSZ-t azzal is segítjük, hogy az elnökség idejére „kölcsönadtuk” egy kormánytisztviselőnket, aki összekötőként a hazai kollégák munkáját is segíti Brüsszelből.

A hivatalos munkacsoporti és Tanácsülések mellett rendkívül fontos szerep jut a szemináriumoknak és konferenciáknak, hiszen itt szabadabb a véleménycsere. Elnökségünk alatt számos rendezvényt szerveztünk és szervezünk a későbbiekben is. Csak, hogy egy példát is mondjak: áprilisban a kis- és középvállalkozások védelmi iparban betöltött szerepéről lesz szó.

A védelmi miniszterek pénteki gödöllői informális találkozójukon megvitatják a folyamatban lévő uniós műveleteket. A boszniai misszió sikerességén nem csak védelmi, hanem bővítéspolitikai szempontok is múlnak. Ön szerint a védelmi miniszterek hogyan járulhatnak hozzá ahhoz, hogy a csapatkivonások ne rontsák az ország integrációs perspektíváját?

Bosznia-Hercegovinában 2004 óta működik az EUFOR Althea művelet. A katonai képességek kialakításában nyújtott támogatása révén kétségkívül nagyban hozzájárul az ország biztonságának garantálásához. Sőt, nem csak az ország, de az egész régió stabilizálásában segít.

A tagállamok védelmi miniszterei egyetértenek abban, hogy a művelettel kapcsolatos bármilyen döntés meghozatalakor a katonai szempontok mellett hangsúlyozottan figyelembe kell venni a politikai megfontolásokat is. Ez utóbbi azonban egyértelműen a külügyminiszterek hatáskörébe tartozik.

A nyugat-balkáni politikai rendezést és a bosznia-hercegovinai uniós szerepvállalást Catherine Ashton, az unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője is prioritásként kezeli. A főképviselői intézmény és az immár működő EKSZ hivatott biztosítani, hogy az EU – e széles eszköztárának segítségével –összehangoltan tudjon fellépni a Nyugat-Balkánon, így Boszniában is.