A legizgalmasabb kérdések mindig zárt ajtók mögött, dohányfüstös szobákban dőlnek el. Ez a politikában közhely, és még inkább az a külpolitikában, illetve a hadügyek kérdésében. Persze természetes is, hiszen egy katonai szervezet jellegénél fogva titokban kell tartsa lépéseit.

A fővárosban zajló találkozónak éppen ezért jött kapóra a gazdasági válsággal járó hajcihő. Jelenleg nem ez van az érdeklődés központjában: se a média, se az átlagember nem ugrott rá az ügyre. Maximum azért bosszankodik, hogy két napig le van zárva a Belváros. A reflektorfény elhalványulása pedig egy ilyen informális eseményt inkább felpezsdít, mint unalmassá tesz. Amint a fürkésző tekintetek elfordulnak, a politikusok kiengednek, fellazulnak, a találkozó kötetlenebbé válik.

Ne gondoljuk hát azt, hogy Budapesten nem történik semmi. Ne gondoljuk, hogy az idelátogató negyvenkét (26 NATO állam és 16 NATO műveletekben érdekelt) ország a magyar mangalica pörkölt ízvilágát kívánja tanulmányozni. A jelenlegi világpolitikai helyzetben több kérdés is van, amit a zárt ajtók mögött heves viták kísérhetnek. És egyik sem intézhető el egyetlen kézlegyintéssel. Főleg Magyarország számára.

Kaukázusi játéktér

Itt van rögtön Grúzia ügye. Már az orosz agresszió előtt tervben volt Grúzia és Ukrajna felvétele a szervezetbe. Az augusztusban kitört konfliktus után aztán ez - ha lehet - még kényesebb kérdéssé vált. Világos lett, hogy Oroszország „nem fogja magát hagyni”, azok az idők elmúltak. Putyinék bekeményítettek és jogot formálnak a Kaukázus térségére (mi több, az arab világban is erős pozíciókat kívánnak kiépíteni).

Ezért is izgalmas, hogy a budapesti tanácskozáson Robert Gates amerikai védelmi miniszter gyöngéden félrebújt David Kezerasvilivel, a grúz hadügyminiszterrel. A találkozóról szinte semmi érdemleges nem szivárgott ki, de abban biztosak lehetünk, hogy nem a hollóházi teáskészlet szépségeiről csevegtek. Sokkal inkább arról, hogy Amerika miként segíti majd a grúz hadsereg talpra állítását, cserébe pedig milyen politikai hozzáállást vár az országtól. Természetesen Oroszország ellenében.

Gates a találkozó után csupán annyit közölt: az Egyesült Államok mindent megtesz annak érdekében, hogy Grúzia a NATO teljes jogú tagja legyen. Ezt persze eddig is tudtuk, mégis fontos üzenet Oroszország felé a tántoríthatatlannak látszó amerikai álláspont. Mint ismert, Oroszország egyáltalán nem nézi jó szemmel, hogy az Észak-atlanti Szövetség a határaihoz kíván simulni, sőt minden áron meg akarja ezt akadályozni. Ha a NATO államok úgy döntenek felveszik Grúziát, amire egyébiránt egyre nagyobb az esély, akkor számíthatnak arra, hogy Moszkva kemény választ fog adni. Hogy mit, az az orosz külpolitika jelenlegi iránya alapján kiszámíthatatlan.

Ukrán csata

A másik fontos kérdés, amin Budapesten agyalhat a NATO vezetése Ukrajna csatlakozási ügye. Abból, hogy erről nem lesz közös nyilatkozattétel, még nem következik, hogy nem folynak erről komoly viták és egyeztetések. Ukrajna a NATO és Oroszország között maga a harctér. Szabályos harc folyik érte. Oroszország a Gazpromon keresztül óriási pénzeket fordít arra, hogy az ukrán politikusokat a maga oldalára állítsa.

Amerika nyilvánvalóan jóval szofisztikáltabb módszerekkel, de ugyanezt teszi. Ha egy ekkora ország (durván hatszor nagyobb hazánknál) a NATO kötelékéhez csatlakozik, az Oroszország szempontjából komoly geopolitikai veszélyt jelent. És természetesen elfogadhatatlan. Ha megtörténne, annak szintén súlyos következményei lehetnek.

Afgán misszió

Az Észak-atlanti Szövetség másik súlyos gondja Afganisztán. Főleg, mert egyre több katonai vezető nyilatkozik úgy, hogy azt a háborút nem lehet megnyerni, szükség lenne a tálibokkal való kiegyezésre. Jaap de Hoop Scheffer a szövetség főtitkára azonban azt mondja: „a NATO eltökélt szándéka, hogy sikerre vigye az afganisztáni küldetést, és sikerre is viszi majd.” Ebben a mondatban szinte minden szó izgalmas: az „eltökélt szándék” utalhat a fogcsikorgatós, mindenáron való győzni akarásra; a „siker” pedig jelenthet teljes katonai győzelmet, de jelentheti a háború lezárását is.

A magyarországi tanácskozáson nyilvánvalóan komoly érvek és ellenérvek hangoztak el a misszió további sorsáról. Mivel az amerikai nagypolitika Afganisztánra kívánja áthelyezni a hangsúlyt Irakból, a NATO sem léphet ki a misszióból. Ám a folytatás mikéntje egyelőre nem eldöntött. A magyar szerepvállalással kapcsolatban Szekeres Imre honvédelmi miniszter elégedett. Abban pedig minden bizonnyal igaza van, hogy az afgán szerepvállalásunk ad némi nemzetközi tekintélyt és komolyabb szavunk lehet a NATO-ban is.

Pénzügyek

Szekeres bejelentette azt is, Magyarország öt év alatt fogja 0,2 százalékkal növelni védelmi kiadásainak GDP-arányos összegét (eredetileg 0,1 volt tervezve 10 év alatt). Jövőre hét százalékkal nő a Honvédelmi Minisztérium részesedése az állami költségvetésből. A 2009-es költségvetés tervezete szerint 338,388 milliárd forint lesz a tárca költségvetése.

A budapesti találkozón jelentették be azt is, hogy a NATO hadihajókat küld Szomália partjaihoz, hogy visszaszorítsák az egyre agresszívabbá váló kalózkodást a térségben. Szintén téma volt egy magyar kezdeményezés is, mely szerint a tagállamok pénzügyi lehetőségeit racionálisabban kellene felhasználni. Ez a javaslat már fél éve vita tárgyát képezi, és még messze nincs vége.

Hogy valójában mik történtek a kétnapos budapesti NATO tanácskozáson nem a napi sajtónyilatkozatokból fognak kiderülni. Az alkuk, viták, megegyezések, kisebb vagy nagyobb döntések eredményét szép lassan ismerhetjük meg, a hatásait pedig csak később tudjuk felmérni.