2024. április 29. - Péter

A végén csak kettő maradhat?

A magyar közéletet figyelemmel kísérők már legalább tíz esztendeje nem ütköznek meg olyan kijelentéseken, hogy az ország idővel a kétpártrendszer mellett horgonyoz le. Akit mégis zavarba ejtenek az efféle megnyilatkozások, csak üsse fel az elmúlt választá
2008. június 29. vasárnap 11:59 - Nagy András
Az országgyűlés összetétele 2006-ban
MSZP: 186 mandátum
FIDESZ-KDNP: 164 mandátum
SZDSZ: 18 mandátum
MDF: 11 mandátum
MSZP-SZDSZ: 6 mandátum
SOMOGYÉRT: 1 mandátum
Forrás: Országos Választási Iroda
Csak összehasonlításként: az első szabad parlamenti voksolás után, 1990-ben még hat önállóan induló politikai párt között oszlott el az összesen 386 képviselői hely. S ami ennél is fontosabb: egyetlen tömörülés sem szerzett nyolc és fél százaléknál kevesebbet, illetve senki sem szakított 27 százaléknál többet. Ezzel szemben 2002-ben, a szabad magyar választások történetében példa nélkül álló módon mindössze három párt tudta elérni az országházba kerüléshez szükséges öt százalékos támogatottságot, a győztes szocialisták pedig egymaguk söpörték be a Kossuth téri férőhelyek közel felét! 2006-ban már valóságos „összimádság” kellett ahhoz, hogy a két nagy párt mellé legalább ennyi apróság is odaférjen. Vajon a rendszerváltás utáni Magyarország egyenes perspektívája volna az angolszász típusú, kétszereplős berendezkedés? Aligha, de az úgynevezett kispártoknak épp itt lenne az ideje, hogy leszámoljanak egy-két régóta tárolt rossz beidegződéssel. Mert ha nem teszik, hamarabb a parlamenti kordonok túloldalán találhatják magukat, mintsem azt gondolnák.

Első lépés: leszámolni az ideológiai kizsigerezés rémével!

Az SZDSZ, amely a magyar politikai spektrumon egyedüliként határozza meg magát modern liberális értékeket képviselő pártnak, egy ideje előszeretettel és meglehetős sértődöttséggel hangoztatja, hogy volt játszótársa, az MSZP szinte az összes szabadelvű témát elhappolja előle. Mi több, szabályosan kiszorítja a liberálisokat saját ideológiai fészkükből. A kereszténydemokraták, akik a „Nagy Testvér” segedelme nélkül ma Rejtő Jenő legendás légiójánál is láthatatlanabbak lennének, eleve meg sem próbálkoznak az igazán hangsúlyos kérdések megválaszolásával. Így történhet, hogy az ország boldogulása szempontjából kulcsfontosságú ügyek többségben piros és narancsszínben pompáznak, a kis pártok meg „kénytelenek” az olyan témákat felkarolni, amelyek a társadalom többségét vagy hidegen hagyják - lásd a KDNP vasárnapi vásártilalmát - vagy ellenérzéseket táplálnak velük szemben. Legyen az egyébként akármilyen fontos és nem lebecsülendő ügy, mint például az SZDSZ által pártfogásba vett melegjogok, vagy a tán még nagyobb felindulásokkal kísért drogliberalizáció. Lehet, hogy abba kéne hagyni végre a nyafogást vagy épp beletörődést, és aktívabban részt venni a közbeszéd tematizációjában. Mert minden egyes kirakatügyben való megszólalással mélyebbre vésik az emberek fejébe, hogy a kis pártok egy-egy jelképes kérdésben ugyan előállhatnak a megfelelő megoldással, stratégiailag lényeges (például gazdaságpolitikai) nehézségek áthidalására viszont alkalmatlanok.

Második lépés: saját alternatíva, karakteres álláspont a kulcskérdésekben is

Talán nem volt még olyan rég, hogy emlékezzünk rá: az MDF-nek a 2006-os választások alkalmával nem sok jót jósoltak a különböző elemző cégek, mindenki azt gondolta, hogy az önálló útra visszatért konzervatív tömörülés egymagában túl gyenge lesz ahhoz, hogy átugorja a parlament küszöbét. Erre mi történt? A fórum nem éppen izgalommentesen, de sikerrel vette az akadályt. Köszönhetően elsősorban annak, hogy bátran szembe mert menni az Orbán Viktor által szorgosan barkácsolt, és igen szép eredménnyel egységesített, narancsszínű zászlóshajóval. A nép pedig értékelte a saját gondolatokat, a következetes és világos programot, a bátor „támadójátékot”.(Ne feledjük, balról is érkeztek hozzájuk szavazatok szép számmal.) Nagyjából ez lehet a követendő út, valami ilyesmire lenne szüksége a többieknek is. Az SZDSZ helyzete ebből a szempontból egyszerűbbnek tűnik, hiszen a koalíciós szakítás lehetőséget ad az önálló megújulásra, a KDNP-nek meg első körben legalább azt el kellene érnie, hogy látszólag szuverén párt képében tűnjön fel. Már persze ha 2010 után kezdeni akar magával valamit.

Harmadik lépés: egységes fellépés, hosszú távú tervezés

A liberálisok az MSZP-SZDSZ paktum felbontásával helyzetbe kerültek ugyan, azonban hamar felmorzsolódhatnak a szocialista, illetve néppárti széllel hajtott malomban, ha nem lesznek képesek egységes álláspontot képviselni akár már a legközelebbi jövőben. Mind az SZDSZ, a KDNP vagy az MDF, mind pedig a többi parlamenten kívül rekedt törpepárt alapvető érdeke , hogy rövid távú célokért ne hódoljon be a nagyoknak. A független kisgazdapárt atomjaira hullásánál itt jobb példát keresve sem lehetne találni. Kell-e hangsúlyozni, hogy az egykori nagy FKGP jobban járt volna, ha anno nem paktál le a Fidesszel, hanem független programmal, harmonikusan működő szervezettel száll versenybe a vidéken élő, továbbra is óriási szavazóbázist alkotó, mezőgazdaságból élő rétegekért?

Kettő a tábor, egy a zárszó

Az országgyűlés összetétele 1990-ben
MAGYAR DEMOKRATA FÓRUM: 164 mandátum
SZABAD DEMOKRATÁK SZÖVETSÉGE: 92 mandátum
FÜGG. KISGAZDA FÖLDM. POLG. P.: 44 mandátum
MAGYAR SZOCIALISTA PÁRT: 34 mandátum
FIATAL DEMOKRATÁK SZÖVETSÉGE: 21 mandátum
KERESZTÉNYDEMOKRATA NÉPPÁRT : 21 mandátum
FÜGGETLEN JELÖLT: 5 mandátum
FIDESZ-SZDSZ: 2 mandátum
AGRÁRSZÖVETSÉG: 1 mandátum
FIDESZ-KDNP-SZDSZ: 1 mandátum
AGRÁRSZÖVETSÉG-SZÖV.FALU.VIDÉK: 1 mandátum

Forrás: Országos Választási Iroda
És még egy apróság.Azok, akik ma előszeretettel hozakodnak elő az angol vagy amerikai "kétszikű" demokráciák hazánkban is üdvözlendő példájával, leggyakrabban így érvelnek: ha ott évszázadok működik, nekünk sincs okunk kételkedni az életképességében. Azonban ez az érvelés éppen ott hibádzik, hogy elfelejti a magyar történelemből adódó szükségszerűségek talán legfontosabbikát: mifelénk az elmúlt 18 évet leszámítva sohasem létezett igazi demokrácia. Ezzel szemben Angliában már a XVII., Észak-Amerikában pedig a XVIII. század végén kialakult a modern demokratikus berendezkedés. Van tehát kialakult történelmi és társadalmi legitimációja mind a konzervatív-munkáspárti, mind pedig demokrata-republikánus párosnak. Az MSZP és a Fidesz esetében ilyesmiről még véletlenül sem beszélhetünk, ajánlatos volna tehát, ha minden felelős politikai erő végiggondolná, melyik irányba kívánja elindítani pártját. Az önállóság hosszú távon talán kifizetődő útján, vagy a "nagy testvérek" által kikövezett, betonbiztos halálmenet felé.
Kapcsolódó cikkeink
További cikkeink
Legfrissebb hírek
Legolvasottabb hírek
Legfrissebb írásaink
Legolvasottabb írásaink
Szavazás Gondolataink témában
Szívesen látná Orbán Viktort köztársasági elnökként?
Szó sem lehet róla
Jobb lenne, mint miniszterelnökként
Teljesen hidegen hagy
Csak, ha nincs más elfogadható jelölt
Igen, alkalmas a posztra
ÁLLÍTSA BE A DÁTUMOT ÉS MEGTUDJA MI TÖRTÉNT AZNAP A VILÁGBAN
A HírExtra különleges időgépével nem csupán egyetlen hírre, de az adott nap teljes híranyagára rátalálhat, az oldal fennállása óta.
Dátum: - - Idő: -
FOTÓTÁR
Felkapcsolták a margitszigeti futókör LED-világítását