Feledy 80 éves

1949 és 1953 között ösztöndíjasként a Krakkói Képzőművészeti Akadémián tanult, s ahogy egy interjúban elmondta, itt kötelezte el magát végleg a grafika mellett. Hazatérése után a Képzőművészeti Főiskola Grafikai tanszékén kapott munkát, litográfiai szakoktató lett.

1955-ben végleg Miskolcon telepedett le, Kondor Bélával, Csohány Kálmánnal, Lenkey Zoltánnal, Kass Jánossal, s még számos, nagy tehetségű művésszel együtt megalapítója volt a miskolci grafikai műhelynek. 1955-ben az elsők között kapta meg a Derkovits-ösztöndíjat, 1958-ban beválasztották a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége elnökségébe. Tanulmányúton járt több kelet- és nyugat-európai városban, 1951-től állandó szereplője az országos tárlatoknak, a magyar grafika külföldi bemutatóinak, részt vett több Nemzetközi Grafikai Biennálén is.

Az ötvenes-hatvanas évek fordulóján fellépő új grafikusnemzedék egyik legmarkánsabb alakja. Főként korai munkáira jellemző a klasszicizáló, a hagyományos ábrázoláshoz közeledő jelleg, a filozofikus igény azonban már igen korán jelentkezett nála. Későbbi, absztraktabb munkáiban is mindig a természeti és társadalmi valóság jelenségeiből indul ki, a dolgok újfajta értelmezési lehetőségét kínálja fel közönségének. Művészetének sajátos formaelemei a töredezett kontúrvonal, a szerkezetes építettség, a folthatások kiaknázása, valamint a háttérben megjelenő színhangulatok ritmikus változása. Előszeretettel gondolkozik ciklusokban, számos alkotása kapcsolódik költői, írói művekhez, Madách, Babits és József Attila műveinek témáira készült parafrázisaiban a művész és a művészet XX. századi helyének és feladatainak meghatározására tesz kísérletet. Neve elsősorban a sokszorosított grafikához, ezen belül is főként a színes litográfiához és a színes linómetszethez kötődik, de jelentős díszlettervezői, illusztrátori és festői munkássága is.

Művészetének elismeréseként 1960-ban és 1966-ban Munkácsy-, 1978-ban Kossuth-díjat, 1989-ben kiváló művész címet kapott, elnyerte a miskolci grafikai biennálé nagydíját (1965), a Művészi Alap nagydíját (1980), 1984-ben Miskolc város díszpolgárává választották, 1994-ben pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki. 1988-ban Miskolc belvárosában, a várostól kapott kis barokk polgárházban megnyílt állandó kiállítása, ahol a grafikák mellett festményei és szobrai is láthatók.