"Ez a döntés az egész magyar nemzet számára is fordulópontot jelentett" - hangsúlyozta Vizi E. Szilveszter. Hozzátette: Azóta az MTA a világon élő minden olyan tudósnak, aki magyarnak vallja magát, az akadémiája igyekszik lenni. "Megpróbáljuk összetartani a külföldön élő magyar tudóstársadalmat, s olyan lehetőséghez igyekszünk juttatni a kissebségi sorban a Kárpát-medencében élő magyar tudomány művelőit, hogy az Európai Unió színvonalához közeli vagy azonos mértékben tudjon részt venni a kutatásokban megvalósuló nemzetközi munkamegosztásban".
Kucsera Tamás Gergely elnöki főtanácsadó, a NyMTT titkára arról beszélt, hogy az elmúlt évek során a testület kiemelt kérdésként kezelte a nyugati magyar tudóstársadalom adatbázisának kiépítését. E cél érdekében indult el 2005-ben a Nyugati Magyar Tudományosság Program, amelynek keretében az MTA az intézményrendszerén kívül tevékenykedő, tudományos fokozattal rendelkező magyar, illetve magát magyar származásúnak valló, tudományos fokozattal rendelkező kutatókat és egyetemi oktatókat keresett meg.
Ismertetése szerint a kutatás során összesen 300 tudományos fokozattal rendelkező kutatót, oktatót "találtak" meg, s közülük többen a megkeresés hatására vették fel a kapcsolatot az akadémiával, köztük sok olyan személy is, aki már csak második, illetve harmadik nyelvként, vagy egyáltalán nem használja, ismeri a magyart. Jelenleg további 2-3000 megkeresendő személy adatai várnak feldolgozásra.
Mint Kucsera Tamás Gergely elmondta, e program fényében döntött 2008 februárjában az MTA a képzett migráció vizsgálatáról, amelynek keretében felmérést készítettek a Magyarországon főiskolai, vagy egyetemi diplomát szerzett és 1989 után külföldön munkát vállaló szakemberekről. A 358 értékelhető kérdőív 29 országból érkezett vissza, a válaszadók igen magasan kvalifikáltak: negyedük többdiplomás, 30 százalék PhD-vel, 10 százalék kandidátusi fokozattal rendelkezik, 4 százalék akadémiai doktor.
Ami a kiköltözés évét illeti, egyértelműen látszik, hogy az uniós csatlakozás jelentősen felerősítette a kivándorlást, ám egyelőre úgy tűnik, egyszeri hatással volt a képzett migrációra. A kiköltözés legfőbb motivációja a jobb fizetés, de fontos tényező a szakmai fejlődés, valamint a válaszadókat taszító magyar belpolitikai helyzet.
"Nyolcvan százalékuk ma is végzettségének megfelelő munkakörben van, vagyis távozásuk valódi veszteség az ország számára" - hangsúlyozta a NyMTT titkára. Kucsera Tamás Gergely rámutatott, hogy a NYMTT reményei szerint ez az elemzés segítheti a tudománypolitikai, gazdasági és politikai döntéshozókat az agyelszívás előnyeinek kiaknázásában, illetve a hátrányok mérséklésében.
A magyar tudósok, szakemberek kivándorlása ugyanis egyaránt lehet veszélyforrás, de erőforrás is. Az agyelszívás megfelelő kezelése már kis befektetéssel is nagy hasznot hozhat(na) Magyarország számára, hiszen a pozitív külföldi példák követése, a megfelelő tanulságok levonása elősegítheti a gazdaság, az oktatás fejlődését. Az agyelszívás elleni stratégiák egyike az intenzív kapcsolattartás a külföldön élő szakemberekkel, tudásuk, kapcsolataik beépítése a hazai gazdasági és tudományos életbe.
Az ülésen adták át a külhoni magyar kutatók elismerésére szolgáló Arany János-díjakat és érméket. Életmű-díjban Bauer Győző (Szlovákia) részesült, kiemelkedő tudományos teljesítményért Keszeg Vilmos (Románia) kapott elismerést, fiatal kutatói díjat pedig Bene Annamária (Szerbia) és Csehy Zoltán (Szlovákia) kapott.
Arany János-éremmel Frühling Jánost (Belgium), Kunos Györgyöt (USA), László Bélát (Szlovákia), Spenik Ottót (Ukrajna), Forgách Pétert (USA), valamint post mortem Vofkori Lászlót (Románia) tüntették ki.
