Mi történt 2004 óta?

2004-ben hazánk európai uniós csatlakozásával megszűnt az a politikai konszenzus, amit a rendszerváltás óta a honi magyar pártok részéről az euroatlanti integráció jelentett. Az azóta eltelt két évben Magyarország az egykori éllovas posztjáról a sereghajtók mezőnyébe hullott vissza, nem csak gazdasági értelemben. A magyar belpolitikai viszonyok elmérgesedése, a pártok közötti párbeszéd felfüggesztése rossz hatást gyakorolt a transzatlanti, regionális és kétoldalú külpolitikai diskurzus bonyolítására. Az uniós csatlakozási folyamat ambíciózus kisdiákjából néhány fázist kihagyva igen gyorsan a zsörtölődő nyugdíjas szerepébe estünk át. A megfelelő politikai háttér mellé a megfelelő szakemberek hiánya társult, ami együttesen azt eredményezte, hogy eddig nem sikerült Magyarországnak egységes profilt kialakítania magáról az unión belül. Magyarország regionális kapcsolatrendszerét tekintve már pozitívabb a kép, de ezen a területen is van mit fejleszteni. Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi és határon túli magyarok bizottságának fideszes elnöke lapunk kérdésére válaszolva elmondta: a visegrádi együttműködés mellett a regionális politika nyugati, délnyugati dimenziói is fejlesztésre szorulnak. Ezek közé sorolta a Bajorország, Baden-Württemberg-Ausztria, illetve az Olaszország-Szlovénia-Horvátország és Magyarország szorosabb politikai kooperációjának szükségességét is. Ez utóbbi – Quadrilaterale néven - bizonyos intézményi keretekkel is rendelkezik. Fontosnak tartja a kulturális téren történő összefogást, ebben a tekintetben a Visegrád Alap ténykedését egy sikertörténetnek tekinti. A térségi közös politikaformálásnak is vannak olyan konkrét metszetei, mint például a Visegrádi Együttműködés, melynek nagy lehetőségei vannak az EU keleti politikájának befolyásolásában. Németh Zsolt szerint a schengeni egyezmény is lehetne tárgya egy regionális együttműködési keretnek Összességében a kormány térségbeli politikáját erőtlennek, fantáziátlannak, a kezdeményező képesség hiányáról tanúskodónak tartja. Sajnos a hatékonyabb uniós érdekérvényesítést tekintve az elmúlt két évben ezek a már meglévő kapcsolatrendszerek nem lettek kellő mértékben kiaknázva.

A szülőföld alap?

A határon túli magyarok problematikájában a rendszerváltozás óta kialakult egy konszenzus, ami a szülőföldön való maradást, gyarapodást támogatja. Ez a konszenzus Magyarországon kezd egyre inkább megbomlani, a határon túli magyarok a bizottsági elnök szerint azonban nem változtattak eddigi álláspontjukon, s a magyarországi demográfiai helyzet megoldásában nem szándékoznak szervezetten részt venni. A kormányzati megszorítási hullám az eddigi támogatási alapokat is elérte, így a korábbi Apáczai és Illyés Közalapítvány feladatait a Szülőföld Alap vette át, ami az identitás megőrzésére, oktatási, kulturális, felnőttképzési támogatások koordinálását fogja a továbbiakban végezni. A határon túli magyarok körében körvonalazódni látszódik az a törekvés - az újabb integrációs bővítési hullám időbeli kitolódása miatt -, hogy az anyaországi támogatásokból nagyobb összegeket juttatnak a kárpátaljai és vajdasági magyarok támogatására.

Merre tovább?

Magyarország geopolitikai elhelyezkedése három fő stratégiai külpolitikai irányt feltételez:Kelet-Közép-Európa, Nyugat-Balkán, Dél-Mediterrán térség. A keleti dimenzióban az egyik legfontosabb tényező a partnerségi folyamatok aktivizálása Ukrajnával, itt főként a lengyel-litván törekvések csapásvonala mentén javasolják külpolitikai szakértők a mozgástér kitágítását, bár a 2003-ban elindult ún. nyíregyházi kezdeményezés – ami az ukrajnai demokratikus intézményrendszer kiépítésére fókuszál –, újjáélesztése a közeljövőben várható. A nyugat-Balkáni országok és Magyarország közötti külpolitikai diskurzus az ún. Szegedi folyamat keretén belül 1999-ben intézményesült, egy hosszabb megtorpanási periódus után reaktivizálódni látszik. A balkáni stabilizációs és euroatlanti integrációs folyamatokban Magyarországnak elemi érdeke a folyamatos és aktív jelenlét. A Dél-Mediterrán területeken főként multilaterális együttműködésekben veszünk részt jelenleg, amit a szakértők szerint mindenképp bővíteni kell a kétoldalú kooperáció irányába. Ez főként Magyarország rendkívül nagy keleti energiaimportja miatt elengedhetetlen.

Az összes háttértanulmány elkészülte és megvitatása után júliusra fog elkészülni az új magyar külpolitikai stratégia. Bár Göncz Kinga elképzelhetőnek nevezte, hogy a stratégiáról a parlamenttől is kérnek jóváhagyást, a külügyi bizottság várhatóan megtárgyalja az elkészülő dokumentumot. Remélhetőleg addigra sikerül kialakítani a nemzeti konszenzust.