Párizs, az elegancia, a divat, az életöröm városa. Hol máshol születhetett volna a különféle árucikkek első mondén temploma káprázatos homlokzatával, csillogó kirakataival és több emeletet elfoglaló területével?! 1838-at írtak, a Videau fivérek ekkor nyitották meg a francia főváros hetedik kerületében, a Szajna bal partján Le Bon Marché névre keresztelt áruházukat.

"Jutányos" - hangzik az áruház neve egyszerű fordításban. Vagy "jó piac". Nem is fontos, a Le Bon Marché története magáért beszél. Az épület aztán 1852-től, a látnoki képességekkel megáldott vállalkozó, Aristide Boucicaut - egy vidéki kalapkészítő fia - irányításával vált a fogyasztás világi katedrálisává. Hatalmas kínálat, szabott árak és sok hirdetés - ez volt a nagykereskedő receptje.

Elgondolása bevált, hamarosan özönlöttek a vásárlók, többségében nők. Mert Boucicaut mindenekelőtt nekik szánta a "szentélyt", a nők Paradicsomát, ahogy Émile Zola író emlegette.
A nők számára persze a vásárlás már azelőtt is élmény volt, hogy Boucicaut egy fedél alatt egyesítette volna a minőségi árukat. Igaz, inkább kellemetlen élmény: ellentétben az urakkal, akiket szabóik és cipészeik kész méretekkel vártak, a hölgyeknek butikról butikra kellett vándorolniuk, és nehezen tudták összehasonlítani a kínálatot.

Az áruházakat egészen egyszerű dolgok tették vonzóvá, csinos, rendezett, tiszta és nyugodt helyként kínálták magukat, ahol a vevők bepúderezhették magukat, és bemutatókat nézhettek meg (ami egyébiránt abroncsszoknyában, míderben és kalapban egyáltalán nem volt egyszerű).

A világkiállítás hozta meg az emberek kedvét az áruházakhoz

A legnagyobb áruházak születése egybeesett a világkiállítások korszakának hajnalával. 1855-ben Párizs volt az expó helyszíne. Szinte mindent felsorakoztattak a kíváncsi szemek elé az egzotikus gyümölcsöktől a legfrissebb találmányokig.

Négy évvel korábban London szervezte az első világkiállítást a Hyde Park közepén, egy óriási "kristálypalotában". Kilencvennégy ország mutatta meg portékáit, az emberek pedig ráéreztek az ízére. Miért is ne lehetne mindig ilyen élményben részük? - fogalmazódott meg a gondolat.
A brit fővárosban, a kifinomult Knightsbridge-ben 1849 óta valójában már működött egy ilyen hely, méghozzá a Harrods áruház, amely manapság sokkal ismertebb a Le Bon Marchénál, akkoriban viszont még alig hallottak róla. Kicsiben indult, a 19. század végére nőtte ki magát Anglia legcsillogóbb áruházává, ahol kívánság nem maradt kielégítetlenül. New Yorkban megnyitott a Macy's, amely a szerény kezdetek után Amerika legnagyobb áruházává változott; ma már egy egész háztömböt foglal el Manhattan szívében.

Bár vannak közöttük, amelyek korábban születettek a Boucicaut-féle Le Bon Marchénál, valójában mindannyian a vidéki kalapkészítő fia forradalmi ötleteinek köszönhetik sikerüket és hírnevüket. A francia kereskedő pompás külsőt álmodott meg áruházának, nem adta alább annál Gustave Eiffelnél, aki később tornyával írta be magát Párizs történetének lapjaira. Boucicaut megbízásából 1869-ben a francia mérnök bővítette az áruházat csillogó templommá. És hála annak, hogy feltalálták az elektromos árammal működő lámpákat, az emberek egész nap kószálhattak az áruház kivilágított helyiségeiben.

Megszületik a pret-á-porter és a "tömeges" kleptománia

Más párizsi áruházak, a Le Printemps vagy a Galeries Lafayette mind Boucicaut nyomában loholtak: kiadó üzlethelyiségeket kínáltak, szabott árakat, helyet a nézelődésre, a próbálásra és a pihenésre, kikapcsolódásra. Az áruházak "kedvéért" született meg a pret-á-porter divat, a fix ruhaméret. Boucicaut még egy olvasótermet is berendezett az unatkozó férfiaknak. Ötletei beváltak, a nők akár 12 órát is eltöltöttek egyhuzamban a modern szentélyben. Az orvosok pedig új betegséget azonosítottak, a kleptomániát, amely aztán "tömegével" jelentkezett.

Boucicaut és neje, Marguerite még azt is felismerte, hogy a társasági hölgyeknek gyakran kellemetlen, hogy férfiak szolgálják ki őket. Ennek megfelelően a Le Bon Marché egyre több nőt kezdett foglalkoztatni. Fekete selyem ruhában végezték cseppet sem könnyű, rosszul fizetett munkájukat. Boucicaut-ék azonban egyre jobb munkafeltételeket kínáltak nekik, kantint, orvost és szállást bocsátottak a rendelkezésükre.

Franciaország után Németország felé terjedt az áruházak divatja, előfutároknak a 19. században a Wertheim fivérek és Leonhard Tietz számítottak Stralsundban, illetve Wuppertalban. A berlini Wertheim - a luxus valódi palotájaként - 1885-ben nyitotta meg kapuit. (Még a nácikat sem hagyta hidegen, 1937-ben kisajátították.) A világhírű berlini áruházak - mint a Kurfürstendammon álló KaDeWe - csak később születtek meg, a KaDeWe például 1907-ben.

Hozzáértők szerint ezek a nagy áruházak - egyben kívül-belül építészeti remekművek - épp patinájuknak és elegáns üzleteiknek köszönhetik, hogy a 21. században, az internetes vásárlás növekvő térhódításával szemben is állják a sarat. Mert ilyen helyen valódi élmény vásárolni, mint ahogy az volt már Aristide Boucicaut idejében is...