Sokak szerint ha élsport, akkor dopping. A dopping sokszor árnyékot vet a tiszta játék eszményére és az egész Európát átszövő bundabotrány sem tett jót a sport megítélésének. A legtöbb sportoló azonban időt, energiát nem kímélve készül a megmérettetésekre. A fair play jelentése a tiszta eszközökkel játszott mérkőzés és az ellenféllel szemben tanúsított sportszerű magatartás eszménye.

MAGYAROK AZ ÉLEN

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság a Nemzetközi Fair Play Bizottság 1964-es megalakulása után a magyarok az elsők között csatlakoztak a sportszerűségi mozgalomhoz, amikor a hazai sportvezetők 1967-ben létrehozták a Magyar Fair Play Bizottságot.

Az UNESCO és a NOB Fair Play Bizottsága évente határoz arról, hogy az előző év során milyen személyek, vagy szervezetek érdemelték ki sportszerű magatartásukkal, vagy a fair play eszményét képviselő és hirdető tevékenységükkel a Nemzetközi Fair Play Díjat. Ez a rangos elismerés hazánkban kevésbé ismert, a díjátadó eddig külföldön volt.

SPORTSZERŰSÉGBŐL JELES

A 2009-es évben a világ minden tájáról beérkező 68 jelölés alapján a bizottság 18 díjazottat választott ki, akiknek Pécsett adja át e rangos nemzetközi elismerést. A díjat három kategóriában ítélik oda: sportszerű cselekedetért, a sportszerűség népszerűsítéséért és az életút elismeréseként adják.

A korábbi években Fair Play díjat kapott például: Sebastien Loeb (rally versenyző), Wayne Gretzky (jégkorongos), Pete Sampras (teniszező). Ők az ismert nevek, legtöbbször azonban csak a szakújságírók számára ismert sportolók részesülnek ebben az elismerésben.


NEMZETKÖZI FAIR PLAY DÍJAZOTTAK

1. FAIR PLAY CSELEKEDET

TRÓFEÁK
ELVAN ABEYLEGESSE (török színekben versenyző etióp futónő), AMMANUEL MERKORIOS (eritreai edző)
Igazi sportszerűségről tett tanúbizonyságot egy török színekben versenyző etióp származású futónő Elvan Abeylegesse és egy eritreai edző is a berlini Atlétikai Világbajnokságon. Az etióp Meselech Melkamu a női síkfutásra futócipő nélkül érkezett. Ammanuel Merkorios, eritreai edző szemtanúja volt az esetnek, és úgy döntött, hogy kölcsönadja az egyik sportolója cipőjét a feledékeny futónőnek – pedig közismert, hogy Eritrea és Etiópia háborús konfliktusban áll egymással. Sajnos, ez a pár cipő túl nagynak bizonyult. Ezután nyújtott segítséget Elvan Abeylegesse, aki etióp származású, de török színekben versenyez, ezért ellentmondásos a megítélése az etióp versenyzők körében. Mivel volt egy pár tartalék cipője, azonnal sporttársa segítségére sietett. Ennek köszönhetően végül Melkamu ezüstérmet szerzett, ellenben Elvan Abeylegesse nem fejezte be a versenyt.

GIUSEPPE PILLON (olasz futballedző)

Az olasz Ascoli csapat edzője, Giuseppe Pillon is Fair Play díjat kap egy tavalyi salamoni döntésért. Tavaly év végén az olasz bajnokság másodosztályú mérkőzésén félreértés alakult ki a Reggina csapat egyik bedobása miatt. A Reggina játékosai megálltak, miközben az Ascoli egyik focistája, aki nem látta a történteket, megszerezte a labdát, továbbította Antonuccinak, aki gólt lőtt. Erre verekedés tört ki. A Reggina egyik játékosa ököllel ütött meg valakit, ezért leküldték a pályáról. Néhány pillanattal később Giuseppe Pillon, az Ascoli edzője úgy döntött, arra kéri csapatát, hogy ellenállás nélkül hagyja, hogy az ellenfél kiegyenlítsen, és helyreálljon az egyensúly. Végül az Ascoli 3:1-re elveszítette a meccset a vendégek ellen. A csapat feldühödött szurkolói és a helyi újságok hevesen támadták Giuseppe Pillont, aki bátran reagált és elítélte az olasz labdarúgásban uralkodó légkört és a sportkultúra hiányát. Ez a fair play egyik igaz példája.

DIPLOMÁK

THIERRY GUEORGIOU, ANDERS NORDBERG, MICHAL SMOLA (francia, norvég, cseh tájfutók)

Fair Play Díjat kap Thierry Gueorgiou, Anders Nordberg és Michal Smola is. A tájékozódó futó világbajnokságon az élen futottak, amikor a mellettük futó Martin Johansson lábába egy fadarab fúródott, ami súlyos sérülést okozott. A három sportoló gondolkozás nélkül sérült társuk segítségére sietett. Ennek végül „az lett az ára”, hogy a 25-27. helyen fejezték be a versenyt, az ötezres nézősereg tapsától kísérve.

JOHN MCCURRY (észak-írországi szörföző)

Az ISA Szörf Világjátékokat Costa Ricában rendezték 2009 augusztusában. Ben Skinner (Nagy-Britannia) a verseny előtti este érkezett meg a helyszínre a szörfdeszkái nélkül, mert azok véletlenül egy másik repülőgépre kerültek. John McCurry kölcsönadta neki az egyetlen szörfdeszkáját, amelyet felváltva használtak az egész versenynap folyamán. Harmadnap a dolgok visszatértek a rendes kerékvágásba. Végül, Ben bronzérmet nyert, ami John készséges segítsége nélkül nem történhetett volna meg.

SANJAASUREN MIYARAGCHAA (mongol dzsúdós)

Miyaragchaa, aki 2009 januárjában országos- majd Ázsia-bajnok lett dzsúdóban (66 kg) és megnyerte az Univerziádét, három ízben is győzelmet aratott a kiváló K. Tsagaanbaatar felett. Hosszas tanácskozások után azonban a Mongol Dzsúdó Szövetség úgy döntött, hogy mégis a nagyobb tapasztalattal rendelkező Tsagaanbaatart küldi a világbajnokságra, aki a 2004-es athéni Olimpiai Játékokon aranyérmet szerzett és maga is többszörös Ázsia-bajnok volt. Mirayagchaa elfogadta a döntést, és jókívánságok közepette azzal „fenyegette meg” riválisát, hogy „megharagszik” rá, ha érem nélkül tér vissza Rotterdamból. Később egyenes adásban kísérte figyelemmel a televízióban a döntőt, ahol Tsagaanbaatar a szeme láttára ajándékozta meg hazájukat az ország történetének első dzsúdó világbajnoki címével.

TATYANA SZTETSZYUK (orosz atléta)

Elismerést kap egy orosz rúdugró, Tatyana Sztetszyuk is, aki a junior atlétikai világbajnokságon hajszálpontosan ugyanazt az eredményt érte el, mint a magyar Horváth Felícia. A szervezők nem készültek holtversenyre, így csak egy bronzérem készült. A dobogón Tatyana felajánlotta versenytársának az érmet. Ez a gesztus a fair play spontán megnyilvánulása volt. Később kapott saját érmet, de ez nyilvánvalóan nem tudta újravarázsolni a világbajnoki ceremónia hangulatát.

2. FAIR PLAY NÉPSZERŰSÍTÉSE

TRÓFEÁK

HERBERT EHLEN és KLAUS KLÄREN (sportszervezők, Németország)

1999-ben Herbert és Klaus indította útjára a „Tour Fair Play de la Grande Région”-t. A kerékpáros túra több szakaszból áll és áthalad a Rajna-vidék-Pfalzon, a Saar-vidéken, Lotaringián, Luxemburgon és Belgiumon. A mintegy 8000 kilométeres megmérettetés során, amelyen átlagosan több mint 300 ifjú kerékpáros vesz részt, a versenyzőknek kölcsönös támogatást és állandó segítséget kell nyújtaniuk egymásnak. Ezen kívül a sportolók úgynevezett „mikroszponzoroktól” gyűjtenek adományt, akik gyakran a saját rokonaik, de lehet az adakozó akár az út során felbukkanó sarki fűszeres is. Az adomány nagysága általában 1 eurocent minden megtett kilométer után. Tizenegy év alatt 1 800 000 eurót sikerült ily módon összegyűjteni, s ez lehetővé tette számos szociális segélyakció megvalósítását Afrikában, Ázsiában és Dél-Amerikában. (2009-ben 160 000 euró gyűlt össze egy ruandai általános iskola megépítésére). Herbert Ehlen és Klaus Klären a fair play és a szolidaritás jegyében zajló kerékpártúrákon a kezdetektől fogva végigkíséri a fiatal kerékpárosokat a túraútvonalon.

DR. SCHMITT PÁL, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagja (Magyarország)

Az egyetlen magyar díjazott az idei mezőnyben. A csapatban kétszeres olimpiai- és világbajnok párbajtőröző dr. Schmitt Pál a magyar vívás egyik legnagyobb alakja, aki mindig a sportszerűség szellemében versenyzett. Versenyzői pályafutását követően országos és nemzetközi sportirányító szervezetekben tevékenykedik. Amikor 1989-ben a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke lett, a következő mottót tűzte a szervezet zászlajára: „A tisztességes játék az egyetlen út.” 1983 óta tagja a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak (NOB), amelynek alelnöke is volt 1995-től 1999-ig. Javaslatára hozta létre a NOB a Sport és Környezetvédelmi Bizottságot, amelynek élén az 1995-ös megalakulás óta elnököl, s mindeközben a NOB protokollfőnöki feladatait is ellátja. Az ő kezdeményezésére alakult meg az Olimpikonok Világszövetsége (WOA) is, amelynek 1999 és 2007 között elnöke volt. A filozófia doktora ezzel párhuzamosan magas diplomáciai tisztségeket töltött be: magyar nagykövet volt Spanyolországban és Svájcban, majd az Európai Parlament tagja, nemrégiben pedig alelnöke lett. A fair play-ről híres magyar sport egyik markáns alakja.

DIPLOMÁK:

PAOLO BIGGIO, a „Movimento è vita” szellemi atyja (Olaszország)

Paolo Biggio professzor állhatatosan kiáll a sport fogalmának megreformálása mellett. A kosárlabdában jártas szakemberek és a szociális szférában dolgozó személyek tapasztalatai alapján létrehozta a „Movimento è vita”(„A mozgás élet”) elnevezésű szervezetet, amely aktívan kapcsolódik be az iskolák és a kisvárosok életébe. A szervezet különös figyelmet fordít a gyerekekre és a fogyatékkal élő fiatalokra. Ebbe a tevékenységbe a szülőket és a szakembereket is bevonják különböző dokumentumok és karták aláíratásával. A szövetség indította el a „Fair Play gioco leale”’ („Fair Play – tisztességes játék”) elnevezésű tornát, amely arra tanítja az edzőket, a sportolókat és a közönséget, hogy a kölcsönös tiszteleten alapuló versenyeket támogassák.

JACQUES DORFMANN (teniszbíró, Franciaország)

Az 1933-as születésű Jacques Dorfmann, aki nem mellesleg kiváló bridzsjátékos, 1954-ben tűnt fel a tenisz világában. 24 éven keresztül a Francia Tenisz Szövetség versenyigazgatójaként tevékenykedett, valamint a Roland Garroson rendezett Francia Nyílt Teniszbajnokság neves játékvezetője volt. Munkája során a sportszerűség szellemét népszerűsítette többek között oly módon, hogy elfogadta a játékosok által az ellenfélnek önként „visszaadott” pontokat (például a görög Kalogeropoulos és a francia Darmon mérkőzésén, valamint az 1982-es elődöntőben az argentin Clerc és a svéd Wilander párviadalán). Mintegy 15000 alkalommal bíráskodott megkérdőjelezhetetlen erkölcsi eleganciával és a sportszerűség szellemében, egyebek között a Davis Kupában és a Fed Kupában, valamint számos ifjúsági versenyen.

SEMA KASAPOGLU (fiatal lányok részére szervezett projektek, Törökország)

Sema Kasapoglu, a török nemzeti úszóválogatott egykori tagja jelenleg a Török Olimpiai Bizottság Végrehajtó Bizottságában tevékenykedik. Azért indította útjára a „Fűsarjak” elnevezésű projektjét, hogy olyan fiatal lányok testnevelését segítse elő, akik életének nem része a sport. Programjai megvalósításához előteremti a szükséges feltételeket, beleértve a felszerelést, az edzőket és a szponzorokat. Isztambul Sariyer nevű kerületének önkormányzatát meggyőzte, hogy nyisson focisulit 9-16 éves lányok számára. Ő maga már két klubot alapított és jelenleg egy harmadik létrehozásán munkálkodik. A projektnek, amelyet a nagylelkűség és a sportszerűség szelleme hat át, az is célja, hogy bevonja a lányokat olyan társasági eseményekbe, mint színház, mozi vagy múzeumok látogatása.

3. SPORTKARRIER ÉS ÉLET A FAIR PLAY SZELLEMÉBEN

TRÓFEÁK

SAUL MENDOZA HERNANDEZ (fogyatékos sportoló, Mexikó)

Saul Mendoza Hernandez kerekesszékkel fut. Egy kosárlabdapályán már 15 éves korában felfedezték gyorsaságát és tehetségét, és az atlétika felé irányították. Alig két évvel később saját kategóriájában megnyerte a mexikói maratont. 1988 és 2004 között minden alkalommal a legnemesebb sportszerűség jegyében küzdve több mint 300 győzelmet aratott. Így például aranyérmet szerzett az athéni fogyatékosok világbajnokságán 1997-ben, továbbá hétszer megnyerte a Los Angeles-i maratont. Öt paralimpián vett részt: számos érmet szerzett, köztük egy aranyat. A Mexikóvárosi Egyetemen ipartudományból diplomázott, majd fogyatékosoknak szánt anyagok tervezésével és fejlesztésével kezdett el foglalkozni. Minden tevékenységében megnyilvánul a fair play szellemisége és ő az első fogyatékos sportoló, akit – háromszor is – az „Év sportolójá”-nak választottak (1996., 1999., 2002.).


WILLIAM SLATER (labdarúgás, Nagy-Britannia)

William „Bill” Slater az ötvenes évek kiváló angol labdarúgója volt, a Wolverhampton baloldali középcsatára, tizenkétszer szerepelt a nemzeti válogatottban, 1960-ban pedig az év játékosának választották. Magától értetődő volt, hogy helyet kapott a Nemzetközi Fair Play Bizottság (CIFP) Tanácsában, amelynek munkájában húsz éven át aktívan részt vett. Benne volt a Norbert Müller vezette munkacsoportban, amely előkészítette és kidolgozta a „Fair Play mindenkinek” című kiáltványt, amelyet a CIFP 1992-ben mutatott be és kezdett el terjeszteni. A különösen újszerű írás jelentős befolyást gyakorolt a Fair Play fogalmának konkrét és a sport fejlődését követő alkalmazására. Egész személyiségének, tevékenységének, életének jellemzője a fair play.

DIPLOMÁK:

LORNAH KIPLAGAT (atlétika, Hollandia/Kenya)

Lornah Kiplagat kenyai születésű világhírű atléta, aki 2003-tól holland színekben versenyzett. 2007-ben világbajnok lett tájfutásban, és háromszor egymás után megnyerte az utcai futó világbajnokságot is. Négyszer érdemelte ki a „Hollandia Legjobb Sportolója” címet. Az IAAF pedig 2006-ban a „Legjobb Országúti Futónő”-nek választotta. Kiplagat 1999-ben fiatal kenyai sportolónők számára alapított egy magaslati edzőközpontot, amely számos élvonalbeli versenyzőt nevelt ki. 2007-ben létrehozta a Lornah Kiplagat Alapítványt, egy 300 tanulót befogadó bentlakásos iskolát Itenben (Kenya), amelynek célja, hogy egyesítse a sportot és az oktatást. Az alapítvány második legfontosabb célja, hogy diákjai az Egyesült Államokban vagy Európában tanulhassanak. A harmadik cél pedig az AIDS elleni küzdelem az internátusban tanuló lányok és fiatal nők tájékoztatásával. Az alapítvány 2010 januárjában jelentett be egy új projektet: egy főiskola alapítását rendkívül szegény környezetből származó fiatal lányok számára. Lornah Kiplagat, a Holland Sport- és Fejlesztési Minisztériumok tanácsadója, az IAAF Atlétikai Bizottságának tagja.

HENRIQUE NICOLINI (testnevelő és sportvezető, Brazília)

Testnevelői diplomáját a brazil Testnevelési Főiskolán szerezte (1946), úszásra és atlétikára szakosodott, továbbá filozófiából is diplomázott. Élete és sportolói karrierje folyamán Henrique Nicolinit mindvégig a barátság, az etika és a fair play értékei vezérelték, ami megmutatkozott többek között a sportkultúra és a sport, mint a nevelés egyik legkiválóbb eszköze iránti személyes elkötelezettségében és népszerűsítésében. Amellett, hogy jelentős szerepet vállalt a Fédéraçao Paulista de natação-ban (amelynek több ízben elnöke is volt) és a Confederação Brasileira de Desportos-ban, újságíróként is tevékenykedett, és gyakran tudósított a pánamerikai játékokról, valamint számos olimpiáról. Brazíliában ő alapította meg a Panathlon mozgalmat (Dél-Amerikában a szerveződés szellemi atyjaként tisztelik), továbbá a Panathlon International első alelnöki tisztét is betöltötte 1988-1996 között, napjainkban pedig ő a három tiszteletbeli tag egyike.

JAROSLAV POUZAR (jégkorongos, Cseh Köztársaság)

Rendkívüli sportkarrier az övé: 189 mérkőzést játszott és 73 gólt szerzett a csehszlovák válogatottban 1970 és 1982 között; világbajnokságot nyert, majd az NHL, az Észak-amerikai Profi Jégkorong Liga játékosaként az Edmonton Oilers csapatával háromszor megnyerte a Stanley Kupát. Jaroslav Pouzarnak soha nem kellett szabálytalankodnia az ellenfeleivel szemben, hogy kitűnjön a pályán. Mind karrierjét, mind magánéletét tekintve harmóniában élt a fair play elveivel. Szülővárosába, České Budějovicébe hazatérve továbbra is a sportélet fontos szereplője maradt, és a sportszerűség irányába terelgette az általa edzett játékosokat egészen addig, amíg az alattomos leukémia megállásra nem kényszerítette.

ZYGMUNT SMALCERZ (súlyemelés, Lengyelország)

Zygmunt Smalcerz esetére kiválóan illik a mondás: „kis ember, nagy egyéniség”. Háromszoros világbajnoki és négyszeres Európa-bajnoki elsőségét az olimpiai cím megszerzésével koronázta meg (52 kg) a müncheni olimpiai játékokon 1972-ben, amely a századik aranyérem volt a lengyel olimpiai mozgalom történetében. Sportolói pályafutását követően a nemzeti válogatott edzőjeként állt a lengyel sport szolgálatába, majd az „Olimpiai Család Háza” alelnöke és a Lengyel Olimpiai Bizottság sportigazgatója lett. A nemzetközi sportéletben bíróként tevékenykedett, edzőknek tartott tanfolyamokat az Olimpiai Szolidaritás megbízásából és tagja volt a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség Technikai Bizottságának. „fair play” életút az övé, amelyet a becsületesség és az elkötelezettség fémjelez, egy olyan emberé, aki a gyerekeknek, a diákoknak és a sportkluboknak szentelte életét.