Ma is segíthetne az embereken az imádság

A Biblia szíve az imádság. Krisztus előtt ezerre tehető az az időszak, amikor a Szentírásban rögzültek az imádság formulák, melyek nem egyszerűen istentiszteleti rítusok - s ebben különböznek más népek imáitól -, hanem személyes vallomások is voltak - fogalmazott a zsoltárok, himnuszok imádságok témájában rendezett tanácskozás szünetében a Szegedi Hittudományi Főiskola tanszékvezetője.

Az imádságban mindig van egyfajta önfeltárulkozás és segítségkérés is. Az évezredekkel ezelőtt imádkozó hívő, aki ezzel a rítussal kezelte saját félelmeit, gyakorlatilag ugyanazokat a konfliktusokat élte át, mint a mai ember. Az imádsággal állította helyre saját lelki egyensúlyát, melynek megbomlását okozhatta külső tényező vagy akár saját bűne is - közölte a szakember.

A teológus szerint az imádkozás háttérbe szorulásával ettől a történelmileg kipróbált eszköztől fosztottuk meg magunkat. Nem szabadna elfelejtenünk ezt a nyelvet és személyi konfliktuskezelési formulát, mert nem érezheti boldognak magát egy társadalom, ha pszichikai ellentétek feszülnek benne - hangsúlyozta Benyik György.

Egy vallásos zsidó embernek minden szombaton, egy vallásos kereszténynek minden vasárnap olvasnia kellene a Szentírást. Ennek ellenére egy tavaly Vatikáni felkérésre készült felmérés szerint a katolikus vallásúak egytizede hallgatja, s csupán egy százaléka olvassa a Bibliát - mondta a professzor.

"Talán az lenne az igazán intellektuális társadalom, amikor majd újra mindenki legalább egy napot olvasással tölt hetente" - fogalmazott a teológus, aki már akkor is boldog lenne, ha az emberek heti egy napot a magyar irodalom remekeinek olvasásával töltetnének, ha emellett a Bibliát is rendszeresen forgatnák, hihetetlenül sokat tanulhatnának belőle.