Az idén május 26-án huppant a Phoenix-szonda bolygótestvérünkre. Eredményei az utóbbi napokban bejárták a világsajtót. Fő célja a marsi talaj vizsgálata volt, melyből a kutatók az esetleges víz illetve ásványi anyagösszetételt szándékoztak kimutatni.

A szonda ügyes „kezeivel” már a vízjég felfedezése előtt hatékonyan markolászta a vörös bolygó talaját. Ekkor az a meglepő eredmény született, hogy a talaj a várt savas kémhatás helyett lúgos: 8-9 közötti pH értékeket mutat. Viszont a felszín alatti rétegben olyan tápanyagokat és kémiai elemeket(magnézium, nátrium és kálium) is találtak, amelyek a jelenlegi ismeretek szerint az élethez szükségesek. Ezek alapján a marsi talaj a NASA kutatók szerint pl. zöldségek termesztésére is alkalmas lehetne. (Természetesen megfelelő légkör mellett, ami a Marson jelenleg nem adott.)



A szonda karja tovább kapirgált, hogy mohó óvodás módjára magába lapátolja kinézetre egészen jégszerűnek látszó részeket is. Ebből kisült – szinte szó szerint, hiszen a mintát az ún. sütőkamrában hevítették többszáz fokra, majd a keletkező gázból elemeztek – hogy bizony a talált dolog vízjég. Ez a felfedezés régóta érett, nem dobott tőle hátast senki, mégis alapjaiban határozza meg innentől kezdve a Mars-kutatást. A bejelentés nagy napja 2008. július 31. volt.

Mérgezett a talaj?

Ezzel sem ért véget azonban a Phoenix-saga. Jött ugyanis a következő döbbenet: az életformák számára mérgező anyagot analizált az ügyes kis szerkezet egyik műszere. A perklorát jelenléte első olvasatban kizárta az élet lehetőségét. Később azonban felmerült, a perklorátot akár maga a leszálló szonda vihette a bolygóra. A szakemberek végül azt is tisztázták, hogy a perklorát kimutatásából nem szabad még messzemenő következtetéseket levonni. Ilyen típusú anyagokat akár a Földön is kimutathatnánk, mégsem mondhatjuk azt, nincs rajta élet.

A biztató eredmények után a NASA úgy döntött, ha a szonda megfelelő állapotúnak mutatkozik, meghosszabbítják a küldetést. Így is történt, így a három hónaposra tervezett működést megtoldották további öt héttel. Ez szeptember végéig ad lehetőséget a kutatóknak. "A Phoenix egészséges és a napenergia hasznosítására is jó kilátásaink vannak, ezért maximálisan ki akarjuk használni, hogy a műszerek a Mars egyik legérdekesebb területén vannak." – jelezte a NASA.



Schmidt Zoltán a csillagaszat.hu Marssal foglalkozó szakújságírója a Hírextrának elmondta: a kutatók minden valószínűség szerint a következőkben is a víz létezésére szeretnének még több bizonyítékot. Ha többször is meg tudják ismételni a víz jelenlétének kimutatását, azzal valóban aláhúznák: a Mars felszínén a víz jelenleg ugyan jéggé fagyva, de létezik.

Folyók folytak…

Ez azt jelenti, hogy elképzelhető az a verzió, amit a tudósok régóta sejtenek (de csak sejtenek), hogy valaha a Mars felszínén vízfolyások voltak. Ez pedig azt mutatná, hogy valaha a légkörnek olyannak kellett lennie, ami megvédte a bolygót a világűr fagyasztó hidegétől. Ha pedig kellő sűrűségű légkör volt, a felszínen pedig vizek folytak, és ebből következően a víz körforgása (párolgás – kicsapódás – csapadékhullás) is létezett, az élet feltételei gyakorlatilag adottak lehettek.

Nyilvánvaló, hogy ebben az esetben a légkör eltűnése (csillagászati kifejezéssel elszökése) ellenére maradnia kellett a bolygón nyomoknak, melyek az élet létezésére utalnak. A Phoenix-szonda ugyan nem e konkrét céllal indult útnak, ám naiv lenne az a feltételezés, hogy a világűr kutatóinak fejében mint hátsó szándék nem folyton-folyvást ez a kérdés motoszkál. A földönkívüli élet egyértelmű bizonyítása óriási jelentőségű lenne nemcsak tudományos, de transzcendentális szempontból is. Vallások, egész hitrendszerek kerülnének nagy bajba a hír hallatán.



Élet vagy nem élet? – ez itt a kérdés

Egyelőre egy apró bizonyítékocskánk van, mely a marsi életet próbálja bizonyítani. 1996-ban Amerikai űrkutatók jelentették be, hogy egy tizenkét évvel korábban az Antarktiszon megtalált aprócska meteoriton marsi életre utaló jeleket találtak. A szenzációs hírrel kapcsolatban még Bill Clinton, az USA akkori elnöke is beszédet tartott. A vizsgálatokkal magnetitkristályokat, biofilmeket és polimerizált aromás szénhidrogéneket mutattak ki a kődarabon.

A kutatók úgy vélik az 50 nanométeres kristályláncok magnetotaktikus baktériumok maradványai lehetnek. Ezek a maradványok az általunk ismert mikrobáknál sokkal kisebbek, egyesek szerint a nanobaktériumok létezésére utalnak. Az, hogy a nanobaktériumokat egyáltalán élőlénynek lehet-e nevezni máig komoly vita tárgya.

A Phoenix-szondától Schmidt Zoltán szerint nemigen várhatjuk azt, hogy az elkövetkező időszakban egyértelműen kimutatja a biológiai élet valahai létezését. A szondán főleg talajelemző műszerek vannak, így a biológiai kérdések egyelőre válaszra várnak. Természetesen, a különböző kémiai elemzésekből – mint például a perklorát kimutatásából – annyi kiderülhet, hogy nagy vonalakban alkalmas volt-e a bolygó az általunk ismert életre avagy ez teljesen kizárható. Úgy tűnik tehát a Nagy Kérdés egy ideig még nyitva marad.

Fotók: nasa.gov