A Charlotte kutatás

Az eredeti Chapel Hill kutatás erős kapcsot talált a média és a nyilvánosság napirendje között az 1968-as választási kampány során, de nem tudta kimutatni, hogy melyik befolyásolta a másikat. Következő lépésként McCombs és Shaw egy újabb kutatást tervezett, amely az 1972-es elnökválasztási kampányra összpontosított.

A helyszín az észak-karolinai Charlotte volt. Nagyobb mintát használtak, mint a Chapel Hill-i felmérésben. A vizsgálat egyik speciális célja az volt, hogy bizonyítékot nyerjenek az napirend-megállapítás oksági sorrendjét illetően.

A Charlotte felmérésben a szavazókat megkérdezték június folyamán, az országos elnökjelölő kongresszus előtt, aztán októberben, a kampány csúcsidejében, s végül novemberben, amikor a választási eredmények megszülettek. Annak érdekében, hogy a napirend-megállapítás okozati sorrendjét vizsgálni tudják, a szerzők a júniusi és az októberi szakaszra koncentráltak. Mindkét periódus esetében méréseket végeztek a média napirendjéről is, melyek a charlotte-i helyi lap, illetve két televíziós csatorna (a CBS és az NBC) esti hírműsorainak tartalomelemzésén alapultak.

A beetetés

Más csoportok felfedeztek egy másik módot arra, ahogyan a televíziós hírműsorok hatással lehettek az elnökválasztásra. Amellett, hogy megállapítja a napirendet egy választási kampány számára, a média meghatározza a kritériumokat is, amelyek alapján az egyes elnökjelölteket az emberek értékelni fogják. Ezt a folyamatot beetetésnek nevezik.

Ez az a folyamat, melyben a média bizonyos ügyekre - és nem másokra - összpontosítja a figyelmét, és ezáltal módosítja a sztenderdeket, melyek szerint az emberek a választási jelölteket értékelik.

Napirend-megállapítás Európában

1990-ben Nyugat-Németországban is született egy terjedelmes tanulmány a televíziós hírek napirend-megállapító funkciójáról. A kutatók elvégezték a fő német televízió hírműsorainak tartalomelemzését, és azt találták, hogy a televíziós tudósítás négy témában - energiaellátás, honvédelem, környezetvédelem és európai politika - befolyásolta a probléma-tudatosságot. Három más ügyben - nyugdíjak, köztartozások, közbiztonság - viszont épp fordított irányú volt a hatás.

Az újságírói felelősség

A gyakorló újságírók számára a napirend-megállapítás fogalma fontos kérdéseket vet fel a felelősségről. A címkék, amelyeket az újságírók alkalmaznak az eseményekre, jelentős befolyással lehetnek arra, hogy a nyilvánosság odafigyel-e az eseményhez kapcsolódó ügyekre, mint azt a Watergate-botrány elemzése jelzi. Egy választási kampányban a média által felkapott ügyeknek kedvező hatásuk lehet egyik jelöltre a másikkal szemben. A média segíthet kialakítani egy bizonyos arculatot egy jelölt számára azáltal, hogy felnagyít bizonyos személyes vonásokat és figyelmen kívül hagy másokat.

Vagyis…

Az előttünk álló 24 hónap vastagon tartalmaz kampányidőszakokat, és kampányokat. Legtöbben az esti tévézés során kapjuk majd a legnagyobb dózisokat. Ne csak arra figyeljünk, hogy hogyan néz ki az-az üzenet, amit el akarnak juttatni hozzánk. Ne csak a szemünkkel, de a fülünkkel is figyeljük a híreket.

Ne a kampány sűrűjében elhangzottak befolyásoljanak minket. Hozzuk meg minél hamarabb a döntésünket, akár már most és engedjük azt alaposan megérni. Rágjuk, csócsáljuk, és csak akkor engedjünk a tévé csábításának, ha már elég erősnek érezzük magunkat. Azokban a hónapokban sokan, sokféle irányból próbálják majd meg befolyásolni a beszéd napirendünket. A hírműsorok, a fizetett hirdetések másodpercenként üvöltik majd a képünkbe, hogy szerintük miről is szól minden. A téma – legyen majd bármi – biztosan befolyásolja majd a véleményünket, de ügyeljünk rá, hogy csak annyira tegye, hogy azt később ne bánjuk meg. Mert ha később mi megbánjuk, ahogy döntöttünk, akkor azt másik is meg fogják bánni, és a végén csak az ország fog rosszul járni.