430 éve született II. Ferdinánd

Apja, II. Károly főherceg halála után anyja vette kezébe nevelését, előbb Grazban, majd 12 éves korától Ingolstadtban tanult a jezsuitáknál. Ifjú korától a katolikus hit védelmére nevelték, s az itáliai Loretóban szent esküt tett: minden áron a katolikus vallást teszi uralkodóvá a birodalmában.

Amikor 1595-ben átvette Belső-Ausztria kormányzását, erős kézzel látott neki a protestáns hit és a protestánsok kiűzésének, ezekről a területekről ezrével vándoroltak el a nem katolikus hitűek, köztük a csillagász Johannes Kepler.

1617-ben, még unokafivére, II. Mátyás halála előtt Csehország, 1618-ban pedig Magyarország királya lett, II. Mátyás 1619-ben bekövetkezett halála után Frankfurtban német-római császárrá is megválasztották. Ferdinándnak gyorsan meggyűlt a baja a nem katolikus cseh rendekkel, akik sérelmeik miatt 1618-ban kihajították a császári helytartót a prágai vár ablakából.

Ez szolgált ürügyként az Európa térképét átrajzoló, hatalmas pusztítást hozó harmincéves háború kirobbanásához. Ferdinánd immár császárként 1620-ban, a fehérhegyi csatában legyőzte a cseheket, megtorlásként birodalmába teljesen beolvasztva megszüntette Csehország önállóságát.

A magyar törekvésekkel már nehezebb dolga volt: a csehek oldalán harcoló Bethlen Gábor protestáns erdélyi fejedelemmel 1621-ben kötött békét Nikolsburgban. Az egyezményben II. Ferdinánd vállalta, hogy megtartja az Erdély számára vallásszabadságot biztosító 1606-os bécsi békét, valamint annak 1608-as megerősítését.

Cserébe Bethlen lemondott az elfoglalt felvidéki területekről és a királyi címről. (A fejedelmet a rendek választották királlyá 1620-ban, miután sikeres hadjáratot folytatott a Habsburgok ellen a Felvidéken.)

A harmincéves háború első szakaszában hadvezéreinek, Tillynek és Wallensteinnek köszönhetően Ferdinánd sorra aratta győzelmeit, Dániára kényszerítette a lübecki békét és 1629-ben kiadta a Restitúciós Ediktumot, amelynek értelmében a protestánsoknak vissza kellett szolgáltatniuk az 1552 óta általuk kisajátított egyházi birtokokat.

Ennek nyomán újult erővel lángoltak fel a harcok, s bár a protestánsok előretörését Wallenstein visszaverte, ezért nagy árat fizetett: a féltékeny Ferdinánd arra gyanakodott, hogy hadvezére a trónjára tör, így elrendelte Wallenstein meggyilkolását. A háború végét az uralkodó sem nem érte meg, 1637-ben meghalt. Halála előtt még sikerült fia, III. Ferdinánd trónöröklését bebiztosítania.