Zenei tanulmányait a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában végezte, színpadra először Szegeden lépett Kodály Zoltán Székelyfonó című daljátékának Háziasszonyaként - máig ez legkedvesebb szerepe.

1955-ben a Tisza-parti város társulatának lett a tagja, s néhány soros prózai szerepet is elvállalt, mert mindenből tanulni akart. 1956-ban debütált a budapesti operaházban egy sikeres beugrással, majd több fellépést követően 1958-ban Tóth Aladár, az intézmény legendás igazgatója szerződést ajánlott számára.

A Magyar Állami Operaház magánénekeseként elénekelte szinte az összes jelentős mezzoszoprán szerepet. A 60-as, 70-es években vált igazán operaénekes "sztárrá", hangját külföldön is megcsodálhatták, fellépett Berlinben, Rómában, Londonban.

1968-ban vele készült Kodály Zoltán Háry János című daljátékának első nemzetközi minőségű lemezfelvétele, az olasz fővárosban Az álarcosbál felvételén partnere volt többek közt Montserrat Cabballé. A hetvenes években a nagy olasz tenor Mario Del Monacóval énekelt együtt Budapesten Camille Saint-Sae:ns Sámson és Delila című operájában. 1974-ben Erkel Ferenc Bánk bán című operájának televíziós változatában Gertrúd királynét alakította mély átéléssel.

Komlóssy Erzsébet kiváló hangi adottságaihoz színészi képesség is párosul. Karrierje során megmutathatta énekesi sokoldalúságát, hatalmas hanganyagát, hangjának páratlan drámaiságát, hiteles és életszerű, ugyanakkor szenvedélyes előadásmódját.

Legfontosabb szerepei Kodály, Verdi, Gluck, Erkel, Saint-Sae:ns, Bizet, Muszorgszkij operáihoz, dalműveihez kapcsolódnak, de szerepelt Szokolay Sándor Vérnász és Hamlet című operáinak ősbemutatóján is; többször fellépett oratóriuménekesként, és több hanglemezfelvételt rögzített, 1968-ban önálló portrélemeze készült.

Sok fiatalt tanított az éneklés mesterségére, köztük a könnyedebb műfajból Király Lindát, vagy az azóta világhírű vált Miklósa Erikát, aki bevallása szerint azt is tőle tanulta meg, hogyan kell a színpadon viselkedni.

Komlóssy Erzsébet 1988-tól az Operaház énekmestere, 1991-től örökös tagja. 1964-ben kapta első elismerését, a Liszt Ferenc-díjat, 1975-ben Kossuth-díjat vehetett át.

2003-ban a Magyar Állami Operaház mesterművésze díjban részesült, a tavalyi évben pedig a közönség szavazatai alapján megkapta az Örökös Tagság kitüntető címet a Halhatatlanok Társulatában, így vasba öntött lábnyoma látható a Nagymező utcában. 75. születésnapja és operaházi tagságának 50. évfordulója alkalmából néhány napja pályatársai és tanítványai köszöntötték az általa második otthonának tekintett Magyar Állami Operaházban.