56-os vértanúk emléknapja - Koszorúzás az 56-os emlékműnél

Az Országgyűlés, a köztársasági elnök, a kormány, az Alkotmánybíróság és a Legfelsőbb Bíróság nevében egyetlen közös koszorú elhelyezésével rótta le kegyeletét Nagy Imre és 225 kivégzett mártírtársa emléke előtt Sólyom László köztársasági elnök, Mandur László, a parlament alelnöke, Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnöke és Bihari Mihály, az Alkotmánybíróság leköszönt elnöke, valamint a kormány képviseletében Kiss Péter kancelláriaminiszter.

A megemlékezésen részt vett Nagy Imre unokája, Jánosi Katalin, valamint a budapesti nagykövetségek képviselői is. A koszorúzás erős rendőri biztosítás mellett történt, az emlékmű környékét több tíz méteres körben kordonnal zárták le. A környék forgalmát azonban nem akadályozta a lezárás.

A megemlékezést a meghívott vendégeken kívül csak néhány járókelő figyelte a Dózsa György út másik oldaláról, a kordontól körülbelül húsz méterre.

Az emlékművel szemben, a kordonon kívül, a Kossuth téri tüntetésekről ismert Gonda László is megjelent két társával; a kordonhoz szerettek volna sétálni, ezt azonban a rendőrök megakadályozták. Gonda László mindeközben egy "Megtorlás emlékmű. Vasbitók" feliratú papírlapot tartott a kezében. A három "Kossuth térit" a rendőrök igazoltatták.

Ötven éve, 1958. június 16-án végezték ki Nagy Imrét, az 1956-os forradalom miniszterelnökét és vádlott-társait. Nagy Imre, aki 1956. október 24-e és november 4-e között állt a kormány élén, egyfelől igyekezett a felkelők célkitűzéseit elfogadtatni a kommunista párt vezetésével, de igyekezett mérsékelni is az általa túlzónak tartott követeléseket.

Fellépett a szovjet csapatok távozásáért, deklarálta a többpártrendszer bevezetését, majd november 1-jén Magyarország kilépését a Varsói Szerződésből és az ország semlegességét. November 4-én hajnalban drámai rádióbeszédben jelentette be a szovjet inváziót, majd több társával a jugoszláv követségen kért menedékjogot. November 22-én Kádár János menlevelével elhagyták a követséget, de ezután a szovjetek őrizetbe vették őket és a romániai Snagovban "házi őrizetbe", fogságba kerültek. Nagy Imre, aki nem volt hajlandó lemondani a tisztségéről, nem egyezkedett az új rendszerrel.

A holttestek kihantolása és azonosítása 1989 márciusában kezdődött meg, Nagy Imre és társainak 1989. június 16-ai újratemetése a rendszerváltás jelképes eseménye lett. Nagy Imrét, Gimest, Losonczyt, Malétert és Szilágyit 1989. július 6-án a Legfelsőbb Bíróság felmentette az 1958-as vádak alól.