Koszorúzás Nagy Imre szobránál

Az Országgyűlés, a köztársasági elnök, a kormány, az Alkotmánybíróság és a Legfelsőbb Bíróság nevében egyetlen közös koszorú elhelyezésével rótta le kegyeletét Nagy Imre és 225 kivégzett mártírtársa emléke előtt Szili Katalin házelnök, Sólyom László köztársasági elnök, Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnöke és Bihari Mihály, az Alkotmánybíróság leköszönt elnöke, valamint a kormány képviseletében Kiss Péter kancelláriaminiszter.

A család nevében a mártír miniszterelnök unokája, Jánosi Katalin helyezett el koszorút, majd az 1956-os forradalom veteránjai után a politikusok helyeztek el egy-egy szál virágot az emlékműnél.
A rendezvényen jelen volt Mécs Imre országgyűlési képviselő, egykori halálraítélt, Boross Péter volt miniszterelnök, Lendvai Ildikó az MSZP, Herényi Károly az MDF frakcióvezetője, Hiller István kulturális, Szekeres Imre honvédelmi miniszter, valamint Kállai Ernő kisebbségi ombudsman.
A Parlament közelében lévő térre, melyet a rendőrség kordonokkal teljesen körbezárt, az újságírók és a meghívott vendégek csak szigorú biztonsági átvilágítást követően léphettek be, a sajtó képviselőit pedig kormányőrök vigyázták.

A közjogi méltóságok az úgynevezett 56-osok terén lévő emlékműhöz mentek, hogy ott is leróják kegyeletüket az áldozatok emléke előtt.

Ötven éve, 1958. június 16-án került sor Nagy Imre, az 1956-os forradalom miniszterelnöke és vádlott-társainak kivégzésére. Nagy Imre, aki 1956. október 24-e és november 4-e között állt a kormány élén, egyfelől igyekezett a felkelők célkitűzéseit elfogadtatni a kommunista párt vezetésével, de igyekezett mérsékelni is az általa túlzónak tartott követeléseket. Fellépett a szovjet csapatok távozásáért, deklarálta a többpártrendszer bevezetését, majd november 1-jén Magyarország kilépését a Varsói Szerződésből és az ország semlegességét.

November 4-én hajnalban drámai rádióbeszédben jelentette be a szovjet inváziót, majd több társával a jugoszláv követségen kért menedékjogot. November 22-én Kádár János menlevelével elhagyták a követséget, de ezután a szovjetek őrizetbe vették őket, majd a romániai Snagovban "házi őrizetbe", fogságba kerültek. A tisztségéről lemondani nem hajlandó Nagy Imre nem egyezkedett az új rendszerrel.

A holttestek kihantolása és azonosítása 1989 márciusában kezdődött meg, Nagy Imre és társainak 1989. június 16-ai újratemetése a rendszerváltás jelképes eseménye lett. Nagy Imrét, Gimest, Losonczyt, Malétert és Szilágyit 1989. július 6-án a Legfelsőbb Bíróság felmentette az 1958-as vádak alól.