„Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor” *
Vasárnap az SZDSZ politikusai fordulópontról beszéltek a párt történetében. Pedig az igazi döntés júniusra várható, hiszen a koalícióból való kilépés szinte ugyanolyan evidencia volt már hetek óta, mint Koszovó függetlenségének a kikiáltása. A nyár tisztújító küldöttgyűléssel kezdődik a szabad demokraták háza táján, és a megválasztott vezetőktől függ, hogy merre repülnek tovább a szabad madarak. 
„Milyen régen és titkosan így volt már:” *
Már utólag nem releváns kérdés, hogy mennyire meglepő, vagy akár forgatókönyv szerinti volt a koalíciós szakítás, az mindenesetre biztos, hogy ha valaki tavaly április elsején azt mondja, hogy alig egy évvel kéMár ska hasonlaőbb újabb tisztújító küldöttgyűlésre készül az SZDSZ, már ellenzéki pártként, maximum tréfának vette volna mindenki. Annak ellenére, hogy a párt mostani problémái és az MSZP-vel való konfliktus jelei már tavaly tavasszal látszódtak. A tisztújítás talán kevésbé volt várható. Még az álküldöttek, sőt, a titokzatos 26 plusz szavazólap megjelenésekor sem volt egyértelmű, hogy – Kótával éljek, még ha ő másra is mondta – hogy felismerik a párt vezetői, hogy melegszik körülöttük a víz. Enélkül pedig békamód benne maradhattak volna egy valószínűleg szervezett visszaélésekkel is előidézett helyzetben: aminek következményeképpen a parlamenten és a magyar politikai palettán kívülre „fulladnak”. 
Mi is történt vasárnap? Döntöttek a koalícióról, alapszabályról és a tisztújításról. Akárhogy is ágáltak ellene, belevágtak az elnökválasztási kampányba. Amikor a koalíció sorsáról beszélnek az SZDSZ jövőjéről világosan hallatszik, hogy az egységes liberális párt egyelőre csak szónoki fordulat. Habár mindnyájan egyet szeretnének, de nem ugyanúgy. Még a koalícióból való kilépést is több hangnemben támogatták.
Eleve az SZDSZ küldöttgyűlésén is olyan népszavazósan tették fel a kérdést: az igen jelentette tulajdonképpen a nemet a koalícióra. Habár ez csak formalitás. De valljuk be, maga a szavazás is az volt. Sokszor hasonlították már házassághoz az MSZP-SZDSZ viszonyt, a vasárnapi küldöttgyűlés ilyen szempontból fordítottan értelmezhető számomra. Az SZDSZ a boldogító „nemmel” (a koalícióra) járt úgy, ahogy az esküvőn az igennel szokás. Mert valljuk be, hogy a pap illetve a házasságkötő előtt el kell hangoznia ennek a négy betűs szónak, de óriási meglepetést okoz, ha egy nem így történik. Ezt tudták a küldöttek is.
Voltak azért páran, akik a koalíció mellett érveltek, és olyanok is, akik tovább halogatták volna a döntést (erről szólt a Győr-Moson-Sopron megyei küldöttek javaslata). Kovács Kálmán, a környezetvédelmi tárca leköszönő államtitkára azzal indokolta „különvéleményét”, hogy a szavazás már június 7-ről, a tisztújításról szól. Hozzátéve, hogy a párt vezetőségének döntése kényszerpályára állította őket, így a nem szavazat és a tartózkodás ebben az értelemben a sárga lap felmutatásával egyenértékű.
„Törjön százegyszer százszor-tört varázs:” *
A felszólalások többsége a „hogy jutottunk idáig”, és a „merre tovább” kérdések körül mozogtak. Erős ön- és elnökkritikus hangnemben. John Emese beszédében rámutatott arra, hogy a koalíciós szakítás az SZDSZ politikájának a kudarcát is jelenti. Kiemelte, hogy kialakult az a torz kép a két párt együttműködéséről, hogy a szabad demokraták erőltették rá akaratukat a szocikra. Felhívta a figyelmet a felelősség kérdésére az értékelés során. Béki Gabriella is kitért az önkritika fontosságára a folytatáshoz. Azaz, hogy mit rontott el az SZDSZ, hogy szakítás lett a vége. Léderer András, az Új Generáció elnöke a múlt hibáira hívta fel a figyelmet: a rossz kompromisszumokra. Hozzátette „az a baj, hogy a mostani koalícióból úgy lépnek ki, ahogy belementek.” Kiemelvén, hogy az SZDSZ az elmúlt hat év során mintha azt üzente volna szavazóinak: "az életet, ameddig a szocialisták nem képesek egyedül többséget szerezni, minden áron az ő oldalukon képzeljük el". Ennek a veszélye pedig a közeljövő politizálására fennáll.
„Általam vagy, mert meg én láttalak” *
Érdekes az SZDSZ bármit is csinál a mérleg nyelve lesz, legalábbis a küldöttgyűlésen elhangzottak alapján. Sokan beszéltek a konstruktív ellenzékiségről, hogy a szabad demokratákon múlik, hogy elkerülhető lesz-e az előrehozott választás. Ahogy Béki Gabriella fogalmazott, nem lesz nehéz megkülönböztetni magukat, hiszen csak demagóg ellenzék van a parlamentben. Illetve volt, eddig.
Horn és Demszky Gábor egyaránt a „szétesés ellen” érveltek. Horn történelmi feladattal is „felruházta” a pártot: megakadályozni, hogy kétharmados Fidesz győzelem szülessen egy esetleges előrehozott választásokon. A politikus a vasárnap szentesített döntést az SZDSZ történetének harmadik legfontosabb döntésének tartja (az alakulás és a koalíció után). Demszky Gábor beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy még nincs elnökválasztási kampány, tehát „hátrébb az agarakkal”. Kiemelte, hogy mennyire fontos a megegyezés, majd hozzátette az új helyzet megújíthatja a pártot. Szent-Iványi István is lát esély a választók bizalmának visszaszerzésére, ennek receptje számára a változtatás: a stíluson, tartalmon és akár személyeken is.
„Lezörögsz-e, mint rég-hervadt virág” *
Tegyük fel, hogy Demszky Gábornak igaza van: még nem indult el április 26-án az elnökválasztási kampány. Azért nézzük meg miről beszélt az a két politikus, akik minden bizonnyal indulnak a megmérettetésen, ami Eörsi Mátyás várakozása szerint férfias küzdelem lesz, amelyben a felek tisztelik egymást.
Kóka beszéde alapján a régi SZDSZ-es szlogent idézve a koalícióban a Tudjuk, Merjük, Tesszük hármasból már csak a tudjuk maradt. A jövőre nézve koalícióban gondolkodik. Már nem az MSZP-vel, hanem a párton belül, Fodor Gáborral. Kóka is az összefogás mellett érvelt, ezen kívül felhívta a figyelmet arra, hogy az elnökválasztás nem pártszakadást jelent, csak a demokrácia elveinek érvényesülését. Kiemelte, hogy az SZDSZ politikája "sosem volt ilyen egységes", habár vannak problémái a pártnak. Két hasonlattal is megajándékozta a közönséget. Egyrészt az SZDSZ koalíciós történetét a forró vízben lassan megfövő békához hasonlította, aki nem veszi észre, hogy egyre melegebb a helyzet, és ezért nem is menekül. A beszédének keretet adó Kolumbusz számomra kicsit kusza volt. Szerintem a hajós nem az új világ felé indult el, csak új utakat keresett a régi világ felé (India). Mindegy, a lényeg változatlan: Kóka arra buzdított, hogy nem szabad az ismeretlentől félni. Ezen kívül kiemelte, hogy a három hajó is azért érhetett partot, mert együtt indultak. Mindenki értse, ahogy akarja.
„Sorsod szépítni hányszor adatott” *
Fodor Gábor az utóbbi hónapokban sokszor válaszolt rejtélyesen, mikor arról kérdezték, hogy indul-e az SZDSZ elnökválasztásán. Általában annyit válaszolt, hogy a kellő pillanatban meg fogja mondani, ezt vasárnap meg is tette. Indul, és vállalja az elnökséget, ha mellé állnak és hangos igent mondanak a változásra. Fodor is a közlekedés témaköréből vette szónoki fordulatait; kivezetné a pártot "a kátyúból, amelybe szorult és az MSZP-vel való koalícióból törtnő kilépés fő okának azt nevezte meg, hogy zsákutcába jutottak, hiszen a megerősödés helyett a feladást választotta a nagyobbik kormánypárt. A küldöttgyűlés leghangosabb sikerű felszólalásának főbb gondolatai a csapatmunka, a sikeres miniszterség és az SZDSZ megújulás körül forogtak. Fodor szeretné kivezetni a szabad demokratákat a törpepárti létből, hogy gyűjtőpárttá formálhassa őket. Hat hét múlva eldől, hogy megpróbálhat-e új, szebb fejezetet nyitni az SZDSZ történetében. A tavalyi tisztújító közgyűlés gondolatai is visszaköszöntek; Fodor hiteles és sikeres pártot szeretne építeni.
Szakított tehát az SZDSZ. A kérdés csak az, hogy a volt szerelmespárok között ilyenkor gyakran elhangzó, „azért maradjunk barátok” gondolat megvalósul-e. És ez vonatkozhat a párton belülre is.
*=Idézet(ek) Ady Endre Elbocsátó, szép üzenet című verséből
