A mostani magzat is hasonló módon fogant, de ez az első eset, hogy kriokonzervált, azaz mélyfagyasztva tartósított hímivarsejtekkel sikerült vemhességet előidézni egy orrszarvúnál.
A mesterséges termékenyítés (inszeminálás), és a szaporítóanyag fagyasztott állapotban való tartósítása azért bír nagy jelentőséggel, mert olyan eszközt jelenthet a természetvédelem számára, amely jelentősen hozzájárulhat e veszélyeztetett nagyemlősök megmentéséhez.
A technológia lényege, hogy a hím állat szaporító anyagát (spermáját) mesterségesen juttatják be az anyaállat testébe, orrszarvúak esetében közvetlenül a méhbe. A két ivarsejt találkozása, a tulajdonképpeni megtermékenyítés azonban természetes folyamatként megy végbe, ellentétben a mesterséges megtermékenyítéssel, ahol mindez az anyaállat testén kívül, "lombikban" történik - tudtuk meg Hanga Zoltántól, a Fővárosi Állat- és Növénykert sajtószóvivőjétől.
A termékenyítéshez szükséges szaporítóanyagot a hím állattól altatásban, egy elektroejakulátor nevű eszköz segítségével veszik le. Történetesen a Colchesteri Állatkert Simba nevű, 38 éves hím orrszarvújától. Ráadásul a levett spermát három éven át mélyfagyasztott állapotban - azaz mínusz 196 fokon - tárolták. A felolvasztás után először meg kellett vizsgálni a szaporítóanyag állapotát, amely kielégítőnek bizonyult.
Az anyaállat testébe való bejuttatást szintén altatásban végzik a szakemberek. A mesterséges termékenyítésnél nagyon fontos az időzítés, hiszen a nőstény ivari ciklusán belül akkor kell megtörténnie, amikor az állat a leginkább fogamzóképes. Ezt előzetes vizsgálatok során, a petefészekben képződő úgynevezett Graaf-tüsző mérete alapján határozzák meg a szakemberek. A szaporító anyag bejuttatására egy speciális, hajlékony katétert használnak, amellyel a hímivarsejteket közvetlenül a méhszarvba tudják juttatni.
Mivel Lulu, az anyaállat állapota lehetővé tette, egy hónappal az ellés után (februárban) újabb mesterséges termékenyítés történt, amely azonban nem bizonyult sikeresnek. A harmadik beavatkozásra június 14-én került sor, és ez már meghozta a kívánt eredményt. A laboratóriumi minták alapján két hete már lehetett gyanítani, hogy Lulu vemhes, ezt azonban csak a múlt heti, altatásban végrehajtott ultrahangos vizsgálat során sikerült kétséget kizáróan igazolni. Komplikációmentes vemhesség esetén jövő év végén lehet számítani a kis orrszarvú világra jövetelére. A kicsi neme is csak akkor derül majd ki.
A most alkalmazott eljárással lehetőség nyílhat arra, hogy a szakemberek vadon élő orrszarvúak ivarsejtjeit tartósítsák, és így ezektől az állatoktól akkor is lehet majd utódot nyerni, ha az orvvadászok esetleg elpusztítják őket. A Földünkön élő öt orrszarvúfajból a jávai orrszarvúak a legritkábbak: a Jávához tartozó Kulon-félszigeten kialakított rezervátumban körülbelül 55-60 egyed él ebből a fajból, Vietnám területén pedig további 10-20 egyed képviseli ezt a kritikusan veszélyeztetett állatfajt.
Ugyancsak nagyon veszélyeztetett a szumátrai orrszarvú, amelyből nem egészen 400 egyed él vadon. A veszélyeztetett indiai orrszarvú vadonbeli egyedszámát kétezerre becsülik a szakemberek, az Afrikában honos keskenyszájú orrszarvú pedig 3100-as egyedszámmal is kritikusan veszélyeztetettnek számít. Az orrszarvúak közül a legnagyobbra növő, és relatíve a leggyakoribb faj a szélesszájú orrszarvú: az Afrikában honos faj becsült egyedszáma 12 ezerre tehető, természetvédelmi minősítése így "veszélyeztetettség közeli". Ugyanakkor ez az egyedszám a hatékony természetvédelemnek köszönhető, hiszen száz esztendővel ezelőtt csak néhány tucat élt ebből az állatfajból.
A szélesszájú orrszarvúak északi alfaja annyira megritkult, hogy vadon már csak 3 (!) állat él a Kongói Demokratikus Köztársaság területén, 8 további egyed pedig egy csehországi, illetve egy USA-beli állatkert lakója. Az alfaj megmentéséhez a természetes szaporulat valószínűleg nem lenne elegendő, így az északi szélesszájú orrszarvúak megmentésében a mesterséges termékenyítés tűnik az egyetlen reális lehetőségnek.
