Véres közelmúlt

A nemrég lezáródott választás vértelen és fegyvertelen volt, a megfigyelők is csak apró hiányosságokra figyeltek fel. Ez azért fontos, mert nem volt még ilyen az ország nem túl régi történelmében. Macedónia 1991-ben vált függetlenné Jugoszláviától, területén jelentős albán kisebbséggel. A 7 éves, kommunista időkből fennmaradt, erősen korrupt szocialista uralom nem tett jót az országnak, hisz nem hajtották végre azokat a változásokat, amik szükségesek lettek volna az ország fejlődéséhez. Ezen a szerb-albán ellentéten alapuló koszovói háború sem segített, főleg hogy a fegyverek nagy része a konfliktus után Macedóniába vándorolt.

Macedónia koszovói részvétele, és az egyre éleződő konfliktusok miatt 2001 januárjában polgárháború tört ki az országban, amit a hatalomra került demokraták csak a NATO segítségével tudtak elfojtani az év végére. A halottak száma túlnőtt százon, és 120.000 embernek kellett elhagynia az otthonát. Azóta békés választás nem volt, az etnikai harc szegregációval és jelképcsatákkal folytatódik, és a tavalyi parlamenti választásokat is fegyveres összecsapások kísérték.

Ki lesz az elnök?

Az első forduló után borítékolódni látszódott az eredmény, hisz ott több minden eldőlt, mint a másodikban. Az eredmény rettentő megosztott volt: az első helyezett, Gjorge Ivanov, a hatalmon lévő jobbközép-nacionalista VMRO-DPMOE (Belső Macedóniai Forradalmi Szervezet-Macedón Nemzeti Egység Demokratikus Pártja) jelöltje mindössze a szavazatok 35 százalékát szerezte meg, míg a második a szociáldemokrata Ljubomir Frcskovszki csupán 20 százalékot. Mivel csak ők ketten juttattak be, ezért előre elkönyvelhető volt, hogy az albán lakosság túlnyomó többsége el sem megy szavazni a második fordulóra - ekképp az akár érdektelenségbe is fulladhat.

A fenti okok miatt nagy volt az előkészület is: a rendet golyóálló mellénnyel felszerelt rendőrök vigyázták, a politikusok a demokrácia tiszteletét szimbolizáló kitűzőt viseltek, és szavazók mutatóujját befújták ultraibolya fényben látható festékkel - a csalás elkerülése végett. A HVG szerint a kampány idején a meghívott politikusok annyira visszafogták magukat, hogy a televíziós vitaműsorok unalomba fulladtak. De sok izgalomra amúgy sem számítottak a helyiek, hisz tudták, hogy bárki is lesz, túl sok minden nem fog változni: a válság csak mélyül, és a névvitában sem lesznek áttörések.

A görögök már az ország függetlenné válása óta bojkottálják Macedónia szinte minden nemzetközi lépését, mondván Görögország egyik területét vette fel az ország névként, és ezzel területi törekvéseket fejez ki. Úgy tűnt, hogy az 1993-as ENSZ határozat lezárja a vitát: az ország neve hivatalosan Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság lett, és két évvel később a Görögöknek nem tetsző zászlót és címert is megváltoztatták.

Azonban ezt az elnevezést a legtöbb ország nem használja, és a görögöknek továbbra is a Macedón szóval van bajuk. Csakhogy a macedónok identitásuk elvesztésként értelmeznék, ha a nevük kikerülne az ország nevéből, így erre nemigen hajlandóak. A görögök pedig várhatóan addig meggátolnak minden - EU és NATO - tagsági törekvést, amíg ez nem változik.

Az új elnök színre lép

A várt események beigazolódtak a második fordulóban: incidens nem történt, a részvételi arány alig hallatta meg a szükséges 40 százalékot, és 90 százalékos feldolgozottság mellett Ivanov a szavazatok 63 százalékát szerezte meg, míg Frcskoszkira nagyjából 37 százalékot kapott. Mindez történt annak ellenére - vagy okán -, hogy Frcskoszkira volt már külügyminiszter, de Ivanov képzetlen a kormányzatban, csupán fiatal aktivistaként tevékenykedett.

Minden esetre Ivanov megválasztása nem mondható épp sikernek a Görög-Macedón viszonyban. Bár kampányában hangoztatta, hogy magas rangú macedón-görög találkozót fog kezdeményezni, de azt is kifejtette, hogy „bízom abban, hogy a nyári európai parlamenti választásokon olyan görög politikusok diadalmaskodnak majd, akik hajlandók kompromisszumot kötni. Mi most is készek vagyunk tárgyalni, ám azt senki sem várhatja tőlünk, hogy feladjuk macedón identitásunkat”.

A macedónok polgármestereket és önkormányzati képviselőket is választottak vasárnap, ami szintén nagyfokú jobbos győzelmet hozott. Így adott a kérdés: egy polgárháborúval a számlájukon képes-e a jobboldal kivezetni az országot a mocsárból?