A ház megnyitóján szó esett arról, hogy a hely mint „a vizuális művészet első álomgyára” fog működni, a televíziós tehetségkutatókhoz hasonlóan, hiszen itt is nyilvánosságot biztosítanak a tehetségeknek.

Ez azoknál a műsoroknál sokkal demokratikusabban működik, hiszen itt a valós teljesítmény kerül értékelésre. Olyanfajta kiválasztás, megkülönböztetés, díjazás, mint ami a mega-típusú projektekben volt, itt nem történhet meg. Ez egy önkéntes, demokratikus verseny. A legjobb eredmény, ami itt megszülethet, az a „Kitűnő, ezért megveszem”, a „Jó, ezért odafigyelek rá” és a „Gyenge, ezért számomra érdektelen”. Itt nem lesz első helyezett, nem lesznek díjak; azt fogja értékelni a vevő, aki számára jó befektetést jelent. Azért fogják megvásárolni ezeket az alkotásokat, mert beigazolódik majd, hogy két-három év alatt nagyobb hozamot biztosítanak a vevő számára, mint egy banki betét.

Mindez alakíthat azon a felfogáson, hogy azzal szemben, amit ön említett - „Megveszem, mert jó” - ma sokan a „Megveszem, mert van pénzem” mentén gondolkoznak, és nem feltétlenül a művészi érték alapján vásárolnak meg egy alkotást?

Hogyne. A gyakori médiamegjelenésnek, amelyben a művészek itt részesülnek, a legnagyobb legfontosabb következménye az lesz, hogy kiválasztásra kerülnek azok az alkotók, akik piaci szempontból a legérdekesebb munkákat hozzák létre. Ha megnézzük, hogy a kiállított hatszáznegyven műből melyek voltak azok, amelyek a legtöbbször szerepeltek a médiában, megtudhatjuk, hogy ma mi számít izgalmas terméknek a piac számára. Lehet, hogy az átlagember ezt nem veszi észre, de a művészetvásárló közönség pontosan tudja, mi az, ami számára jó befektetést jelent.

Önnek van kedvenc művésze, művészeti ága, vagy már nem tudja ilyen szempontból szemlélni ezeket a dolgokat?

Természetesen szeretem a művészetet, és én magam is vásárolok műtárgyakat. Persze, azt a tanári bakit most sem fogom elkövetni, hogy megjelölök a művészek közül valakit. Én azt vizsgálom, hogyan fejlődnek ezek a fiatalok, milyen utat járnak be, valamint, hogy a média, a vevők és a művészettörténészek kit választanak, kire figyelnek oda.

Újabb vállalkozásokban gondolkodik-e?

Fejlesztünk három projektet, évek óta dolgozunk rajtuk. Az egyik egy galéria, egy „művészeti pláza”. Hetven galéria és kilencven műterem kialakítását tervezzük. A másik egy művészeti központ, amely a művészetközvetítés területén nagyságrendi változásokat generálhat, és előállíthat egy olyan kelet-közép-európai gyűjteményt, amely alkalmas lehet arra, hogy kivívja a nyugati művészetvásárlók figyelmét, és átértékelje a kelet-közép-európai művészetet. Ma a világpiacon a fejlett régiók közül a legrosszabb helyzetben ez a térség van, mert a kommunista érában a piac hiányzott, a rendszerváltás után pedig nem alakultak ki a szükséges szokások, mértékek, minták; ez a folyamat lassan indul. Ha Magyarország képes egy ilyen központot kiépíteni, akkor a kelet-közép-európai művészet felértékelődésében jelentős szerepet vállal, így hozzájuthat a „művészetcsináló központ” státuszához.