A zöld gondolatra fűzte fel a programját. Ez saját elkötelezettség volt vagy az MDF stratégiája arra, hogy észrevétessék magukat, másokat is megszólítsanak a törzsszavazóiknál? Hiszen, a kötelező körökön felül a többi jelölt nem tette hangsúlyossá ezt a programjában.

Én régóta foglalkozom azzal, hogy az MDF-nek sokkal zöldebbnek kéne lenni. Ebben nem vagyok egyedül. Olajos Pétert, akinek már volt környezetvédelmi politikai tapasztalata, meg képzettsége, az Európa Parlamentbe direkt ezért küldtük. Ő nagyon jól szerepel, a különböző albizottságokban, van ahol már vezető is. A vegyipari termékekkel kapcsolatban kampányarca is volt az Európai Uniónak. Ennek a párja, hogy mi itt, most, a környezetvédelmi bizottságot visszük. Volt egy jó gondolat, hogy friss levegőt, zöldebb Budapestet, én magam ugye kerékpárral járok be dolgozni, tudható, hogy nem csak beszélek. Koncentráltunk a levegő- és víztisztaságra, energiatakarékosságra, a megújuló energiaforrásokra, ami az én asztalom. Nem értem, miért nincs Magyarországon egy rendes zöld párt? Egy ilyen zöld programmal sikerült több mint öt százalékot elérni... Na ilyen még nem volt Magyarországon, ezzel érdemes foglalkozni továbbra is.

A szakmája, múltja és a zöld gondolat metszetében több olyan kérdés van ami a vesszőparipája. Az egyik az ivóvízbázis helyzete.

Azért fontos nekem, mert az előkészületét az én miniszterségem alatt csinálta a tárca. Utána elfogadta a kormány, két évig még költött rá, a harmadikban alig. És a Gyurcsány-kormány pedig egy fillért se. Az ivóvízbázisok felmérése, értékelése és szükség szerint védelem alá helyezése, ez a feladat. Felénél se jár a program, pénzt a költségvetésből nem kap, miközben 3,5 millió ember ivóvízkészlete nincsen levédve. Olyanokra kell gondolni, mint Garé, vagy a miskolci vezetékes víz problémái. Az aggteleki karszt sincsen védelem alatt. Annyit kéne tenni, hogy ha tudjuk, hogy ott van, akkor nyilván nem engedünk oda istállót építeni, és egyáltalán: csatornázunk, és gondoskodunk arról. Az elkövetkező évtizedek igazi ügye a víz lesz. Akinek lesz elég ivóvize, az jól él majd, akinek meg nem, az nem. Elég jól állunk, de meg kéne védeni, mert a felszín alatti vizek megtisztítása lehetetlen. A felszín felettieké viszonylag könnyebb.



A jelen ügye pedig az energiáé.

Igen, bár a víz is lehet energia. Két évig voltam a Villamos Művek elnök-vezérigazgatója. Ott egy megújuló energiaprogram készült akkor, de a tulajdonos még nem tartotta időszerűnek. Ma már mindenki annak tartja. Részben az energiafüggetlenségünk miatt, részben a környezetkímélés miatt kell különféle megújuló technológiákat alkalmazni. Vannak európai uniós irányelvek, amikből viták vannak, hogy 15 vagy 20 százalék, miből, mennyit vállaltunk. Amit én szoktam mindenütt hangsúlyozni, az az, hogy az energiatakarékosság a legnagyobb üzlet. A legolcsóbb és legtisztább megoldás az energiaszűkösségre. Magyarországon nagyon nagy lehetőségek vannak. A házszigeteléstől a hűtő- és fűtőberendezéseken, fényforrásokon keresztül akár 70 százalékot is lehet fogni egy jó tervvel. A titkárságvezetőm házszigeteléssel és kazáncserével elérte ezt az arányt. Azóta a nyakára jár a gázművek, hogy hol lopja a gázt, mert harmadát fizeti annak, amit eddig. A másik a tíz évnél idősebb berendezések cseréje. Az energiamegtakarítással be lehet hozni az árát.

Aktuális téma a szerencsi szalmatüzelésű erőműé. Milyen álláspontot képvisel, mint az Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottságának elnöke?

A tokaj-hegyaljai kultúrtájnak ugyan nem a mag-, hanem a puffer-övezetében épül egy szalmatüzelésű erőmű. Mindenki nagyon örült neki, tapsoltak, a szakértők ujjongtak, a város megszavazta. Mígnem valakinek eszébe jutott, hogy ez a világörökségi terület. Az UNESCO magyarországi hivatala átnézte a terveket, és azt javasolta, hogy süllyesszék be a föld alá, a kémény legyen kisebb, és így jónak látta. Késve indult meg a civil mozgás. Már minden engedély megvolt, a meghallgatáson nem szólaltak meg. Most, amikor szinte kész van, most próbálják meg menteni, ami menthető. Azt a tanulságot mondhatnám, hogy a jogszabályi környezet nem biztosítja a világörökségi terület különös védelmét. Ezért a kormányt felszólítjuk, hogy tekintse ezt át, és amennyiben úgy látja, terjesszen törvényt erről az Országgyűlés elé. Én a világörökségi törvény mellett vagyok. Hallottam Fodor Gábor válaszát a hétfői interpellációra, azt mondta hogy ő is a világörökségi törvény pártján áll. Igaz, nem tett magától semmit, de ha már ő is a pártján van, az már jó. Egy buta hasonlattal élve, a Galapagos-szigetekre ha valaki belép, akkor alá kell írnia egy papírt arról, hogy nem dohányzik az ott tartózkodása alatt. Az is világörökségi terület, Tokaj is az. Ott rágyújtani se lehet, mi meg gyárat, erőművet építünk oda. A kettő között kéne találni egy megoldást. Kell megújuló energiaforrásokra támaszkodó erőmű, de az országnak vannak olyan területei, ahol szerencsésebb lenne egy ilyen beruházás. Annak kell elejét venni, hogy a jövőben ilyen ne történhessen meg.

Ugyan megújuló energiaforrás, de szennyezi a levegőt.

Széndioxid kibocsátás szempontjából jó, mert olyan széndioxidot bocsát ki, amit előtte a növények kötöttek meg, és a szalmát amúgy is elégetik a tarlón. Ha szén és szalmatüzelésű erőmű között kell választanom, akkor szalma. Ha szalma és vízerőmű – nyilván nem síkvidéki, pláne nem a bős-nagymarosi, hanem egy rendes sebes folyású folyóra épültre – akkor víz. Ha víz és szél, akkor szél. Ha szél és atom... Na, az már egy érdekesebb kérdés! Ha lenne elég szél, akkor el lehetne felejteni az atomerőművet. Arra mindig kell figyelnünk, hogy működjünk, ezt hívják fenntartható fejlődésnek. Visszafelé nem lehet menni. Inkább módosítani kell az arányokat. Ha lesz elég szélerőmű, akkor az feleslegessé tesz egy újabb nagy erőművet. Ebbe az irányba kell haladni, a sok kicsi erőmű felé. És mindig el kell mondani, hogy a tisztábbat drágábban állítjuk elő. Ha a társadalom vállalja, akkor lehet rá hangsúlyosabban építeni. Jelenleg nem mindenki tudja vállalni. De a technológia megvan, és mindig lesznek újabbak, ezért el tudunk mozdulni a megújuló energiaforrások irányába.

Szivattyús energiatározók?

Nem! Határozott nem. Nyilván az Aranyosi-völgyre gondol. Én láttam az Aranyosi-völgyet, és láttam sok tározós erőművet is, de azok mind sziklás helyre épültek. Láttam olyat, hogy a hegy tetejére felszivattyúzták a gleccser vizét, és 970 métert zuhant onnan a turbinára, de a hegy belsejében. Lentről a turista csak a hegyet látta, ha felment, akkor döbbent meg, hogy itt víz van. Úgy nézett ki mint egy tengerszem. Olyan szépen megcsinálták a norvégok. Persze, akinek olyan hegyei vannak, mint nekik, az könnyen beszél. Ilyen erőművet a a Kárpátokba kellene építeni. Én MVM-es koromban voltam kint alkudozni, tudom, hogy most is alkudnak ilyenre. Igaz, Romániában, a Retyezáton olyat láttam, ahol konkrétan elment a víz, mert elnyelte egy barlang. Én azt mondom, hogy komoly tározót azt Kárpátalján lehetne csinálni. Viszont az Aranyosi-völgy esetében, egy gyönyörű dús völgyről és egy faluról beszélünk... Olyan képtelen, hogy pont ezt választják! Az oda tervezett tározónál már harmadszor utasítják el az engedélyt, mégis újra beadják.

Volt közlekedési miniszterként mi a véleménye a szárnyvonalak bezárásáról?

Ez nehezebb kérdés, főleg nekem. A kijelölt szárnyvonalak egy részén nagyon-nagyon szerény forgalom bonyolódik. Ugyanakkor ezek hálózatos rendszerek, ha nem hordok rá a fővonalra az is összeesik. Az autóbusz versengett a vonattal, elállítgatták a menetrendeket, bizonygatni akarták, hogy ha a templom előtt is fel lehet szállni, akkor minek mennének ki az állomásra. Én azt látom, hogy ez a megközelítés teljesen hibás. Nem lehet venni egy darabot és kiszámolni arra, hogy az gazdaságtalan. Koszos, lerobbant és lassú vonaton persze, hogy kicsi a forgalom. De ha megkérdezem a döntéshozókat, hogy mikor ültek vonaton, kiderül, hogy autóval járnak. Amikor öt-hat utas van, és úgy dolgozik a masiniszta és az állomásfőnök meg mindenki, azt tényleg nem kellene üzemben tartani. Én azt mondom, hogy oda kell adni az önkormányzatnak azt a pénzt – mondjuk öt évre - amibe a fenntartás kerül, és az majd eldönti, hogy tényleg megéri e neki fenntartani a vonalat. Ezt hívják térségi vasútnak. Ebben az esetben tényleg azok döntenek akiket érint. A börzsönyi vasút volt ilyen. Miniszter koromban adtunk rá pénzt egy egyesületnek, ami úgy gondolta, hogy ezt ő működteti. Tehát, vissza kéne menni, kigombolni a mellényt és rendesen leülni egyeztetni az önkormányzatokkal. Mit vesznek át, mit nem és melyiknek van hálózati, ráhordó szerepe. Persze a vasút környezetbarátabb mint a közút. De csak a használt vasút.

Mi történt a bajuszával?

A bajusszal? Van két lányom, egy fiam és egy fiatalos feleségem, az anyjuk. Nyáron arról beszélgettünk, hogy nézhetek ki bajusz nélkül, és én megmutattam nekik. Halálra röhögték magukat. Úgy maradtam egy kicsit, és most megoszlanak a vélemények. A feleségem amikor elkezdem növeszteni azt mondja, hogy inkább ne. A fiatalabb korosztály határozottan bíztat arra, hogy maradjak borostás. A fiatalabb lányom az abszolút borostapárti. A nagylányom viszont az inkább bajuszpárti. Ebből úgy látom, hogy egy arculatváltás időnként jót tesz az embernek. Például megkérdezik tőle, hogy hol a bajusz? Érzi az ember, hogy törődnek vele. Ennek nincs komoly filozófiai tartalma, ez egy játék, hogy az ember néha legyen kicsit más. A bajszot egyébként azért növesztettem, mert a börtönben, 23 évesen – dicsekvés nélkül mondom - egy nagyon jóképű gyerek voltam. A nevelőtiszt azt tanácsolta, hogy így tudom elejét venni a nehézfiúk zaklatásainak, mert a bajszot nem szeretik. Amikor kijöttem, a barátnőmnek – aki most a feleségem – nagyon tetszett, és így maradt egész mostanáig.