Az örökös elnök segíthet az Európai Unión
A világ összes nagyhatalma mellett a saját országának polgárai is teljes mértékben támogatják Azerbajdzsán elnökét, Ilham Alijevet. Az EU szemében ő az, aki megoldhatja az európai gázellátás biztonságát.
2009. március 22. vasárnap 09:59 - Kesjár Norbert
A héten népszavazást rendeztek Azerbajdzsánban. A nem éppen demokratikus vívmányairól ismert dél-kaukázusi ország választópolgárai egyértelműen kinyilvánították véleményüket: szeretnék örökös elnöküknek a jelenleg is regnáló Ilham Alijevet.
Playboyból példás elnök
Mielőtt elnök lett, Ilham Alijev több fontos pozíciót is betöltött: az állami olajvállalat egyik vezetőjeként, parlamenti képviselőként, az azerbajdzsáni olimpiai bizottság elnökeként és országa strasbourgi parlamenti delegációjának vezetőjeként tett szert politikai gyakorlatra. Ennek ellenére inkább a játék- (és alkohol)szenvedélye miatt került előtérbe. Azerbajdzsánban a nevéhez köthető Baku–Tbiliszi–Ceyhan kőolajvezeték megépítésének realizálódása, ami még inkább előtérbe tolta személyét, apja betegsége pedig egyértelműen ráirányította a figyelmet. Elnöksége egy percig sem volt kétséges, mert az idősebb Alijev már jó előre „előkészítette neki a terpet”.
forrás: mno.hu
A népszavazás eltörölte az alkotmány legfeljebb két elnöki ciklust engedő rendelkezését és ezzel egy időben kiszélesítette az elnöki jogkört is.
Ahol az ország vezetése családi vállalkozás
![](/data/Image/kulfold/2009/03/22/Segitseg/Gejdar_Alijev_01.jpg)
Ilham apjától,
Gejdar Alijevtől „örökölte” az államfői tisztséget. Az idősebbik Alijev a Szovjetunió széthullása után ragadta magához az ország vezetését, amelyet haláláig vaskézzel irányított.
2003-ban Ilham lett az ország vezetője és ebben a tisztségében 2008-ban megerősítették. Mindkétszer (és a mostani népszavazáson is) a választópolgárok elsöprő többsége támogatta (az ellenzék azonban most is bojkottra szólított fel – eredménytelenül).
Az ellenzék szerint azonban nincs koránt sincs minden rendben az országban. Jogvédő csoportok szerint Alijev a hatalmát a demokratikus jogok és a sajtószabadság korlátozásával (az elnök rendelkezésére többek között elhallgattatták a Szabadság Rádiót, az Amerika Hangját és a BBC Világszolgálatát is), valamint apja személyi kultuszának kötelezővé tételével szilárdította meg.
A Gejdar Alijev által alapított kormánypárt eleveti a bírálatokat, melyek szerint az országban önkényuralmi rendszer – az ellenzék szerint „családi monarchia" – volna kialakulóban. Az azeri hatóságok szerint a országban a demokrácia megfelel a nemzetközi szabványoknak, de törekedniük kell arra, hogy megvédjék az országot a destabilizáló erőktől.
Virágzó gazdaság
Újabb háborúra készülnek?
Az azerbajdzsáni alaptörvényben ezentúl lehetőség van arra is, hogy háborús helyzet esetén halasztást szenvedjenek a választások. Ez a pont annak fényében elgondolkodtató, hogy Azerbajdzsán feszült viszonyban van a szomszédos Örményországgal, amely jelenleg ellenőrzése alatt tartja a jogilag Azerbajdzsánhoz tartozó Hegyi-Karabahot, amelyet Örményország – a világon egyedüliként – önálló államként ismer el.
forrás: mti.
![](/data/Image/kulfold/2009/03/22/Segitseg/segitseg_01.jpg)
Hasonlóan a putyini Oroszországhoz, Azerbajdzsán is óriásit profitált az utóbbi évek olajár-robbanásából. A hatalmas bevételek (minden évben körülbelül 20 milliárd dollár) felvirágoztatták a gazdaságot.
A Kaszpi-tenger hatalmas olaj- és fölgázkészletei fölötti befolyásért az utóbbi időben kiélezett vetélkedés alakult ki a Nyugat és Oroszország között. Mindkét oldal próbálja magához édesgetni Alijev elnököt. Az EU és az USA még azt is „elnézi” a gazdasági együttműködésért cserébe, hogy Alijev autoriter módon, antidemokratikus módszerekkel vezeti az országot.
Ezek a befolyásos politikusok még azt is elérték, hogy a Világbank 2008-as jelentésében Azerbajdzsánt úgy emlegetik, mint olyan országot, amely egyike a 10 legtöbbet fejlődő, reformer országnak a világon.
A Nabucco forrása lehet
![](/data/Image/kulfold/2009/03/22/Segitseg/nabucco_01.jpg)
A szénhidrogénkincsben gazdag ország egyik legfontosabb export-útvonalát jelenti a Baku-Tbiliszi-Erzurum gázvezeték, amely jelenleg Azerbajdzsánt (Grúzián át) Törökországgal köti össze. Az EU tervei szerint a jelenleg meglévő vezeték a jövőben megépülő Nabucco része lesz, mert a tervek szerint ezt hosszabbítják majd meg Kelet-Közép-Európa felé. A jelenleg is teljes gőzzel termelő hatalmas Sah Deniz-gázmező második fokozata lehet a Nabucco egyik fő „táplálója”.
Alijev a nemrég megtartott davosi Világgazdasági Fórumon beszélt arról, hogy Azerbajdzsán mindig is támogatta a vezeték tervét. Azonban nemcsak rajtuk múlik: az elnök nagyobb politikai és pénzügyi elkötelezettséget kért az Európai Unió országaitól, mert csak így valósulhat meg a Nabucco.
Erősödő köztársaságok a térségben
![](/data/Image/kulfold/2009/03/22/Segitseg/Alekszandr_Lukasenko_01.jpg)
A népszavazás után a dél-kaukázusi ország lett a negyedik volt-szovjet köztársaság, amely bebetonozza aktuális vezetőjét a hatalomba. Eddig Türkmenisztán (gondoljunk csak a „Türkménbasira”, Szaparmurat Nyijazovra), „Európa utolsó diktátoraként emlegetett”
Alekszandr Lukasenko vezette Fehéroroszország és a Nurszultan Nazarbajev által irányított Kazahsztán tette ugyanezt lehetővé.
A régióban a hatalmi berendezkedés egyértelműen a klán típusú monarchiák, a családi dinasztiák felé mozdul el. Errefelé lökik a helyi hagyományok, a társadalom kis és nagy egységeiben tradicionálisan erős családi kötődés, a patriarkális berendezkedés, valamint az, hogy sokak szerint ezek az országok még éretlenek a többpárti demokráciára, az autokrácia alternatívája valójában az anarchiával fenyegető hatalmi vákuum.
Ezek a folyamatok tehát egy irányba mutatnak: ezekben az országokban a demokratikus intézményrendszer rovására egyre markánsabban vannak jelen az autoriter, egyeduralmi elemek. De a még oly’ nyilvánvaló demokratikus deficitek ellenére sem bírálják a nyugati politikusok ezeket a rendszereket.
S hogy miért nem teszik ezt?
„Természetesen” az olaj, illetve a gáz miatt. Az energiabiztonság ugyanis napjainkban (főleg az európai politikusok részéről) egyre inkább felülírja a demokratikus, emberi jogi követelményeket ezekkel az államokkal kapcsolatban.