"A ma tudománya a tegnap varázslata, és a ma varázslata könnyen lehet a holnap tudománya." - Joanne Harris

Teleportáció

Egyik pontról a másikra nagyon „könnyen” eljuttathatunk bármilyen tárgyat vagy élőlényt, ha kvantuminformációra bontjuk a fizikai valóját, majd a célállomáson a legapróbb molekulák szerint összeillesztjük azt. A teleportáció alapja a fény, így a tévhittel ellentétben nem azonnal következik be az áthelyezés, hanem fény sebességével egyenlő mértékben. A fény közel háromszázezer métert tesz meg másodpercenként (299 792,458 m/s) ami azt jelenti, hogy a Holdra (A Föld- Hold távolsága 384000 kilométer) valamivel több, mint 1,28 másodperc alatt lehetne eljuttatni az átalakított információt.

Amennyiben úgy gondoljuk, hogy ez az eljárás csupán fantáziadús szerzők agyszüleménye, akkor tévedünk. Leleményes ausztrál kutatóknak 2002-ben, lézersugár szétszedésével sikerült fényrészecskét teleportálniuk. Az eredmény magáért beszél, még akkor is, ha nem túl nagy, egy méteres távolságról volt szó.

Két évvel később, osztrák kutatóknak egy Duna alatt húzódó, hatszáz méter hosszú optikai kábel végpontjai között sikerült fotonok kvantumállapotát teleportálniuk.

2006-ban, dán szakembereknek már milliárdnyi atomból álló tárggyal sikerült végrehajtaniuk a kísérletet. Az információt első blikkre ugyan nevetségesnek tűnő, fél méteres távolságba sikerült eljuttatniuk, ám először fordult elő, hogy nem csak fényt, hanem anyagot is sikerült teleportálni.

2010 májusában a kvantum- teleportáció újabb mérföldkőhöz érkezett, kínai tudósok jóvoltából. A Földön lévő kísérleti állomás és egy tizenhat kilométeres magasságban keringő műhold között, nyolcvankilenc százalékos pontossággal sikerült az információt, teleportálás által eljuttatni.

A jelenlegi, technikai hiányosságok mellett további, etikai természetű kérdések merülhetnek fel: ki garantálja, hogy a jövőben ember teleportálásánál az illető érzelmei, gondolatai teljes mértékben megmaradnak? További kellemetlenséget okozhat, ha a teleportált személy minden egyes részecskéje megvan, csak nem a megfelelő sorrendben.

A Star Trekből - és egyéb sci-fi, fantasy filmből, könyvből, elektronikus játékból - ismert teleportáció még a jövő zenéje, a tudósok viszont rendületlen erővel folytatják a kísérleteket.

Láthatatlanság

Valószínűleg számos ember gondolta már a történelem során, hogy bizonyos szituációkban jó lenne teljesen észrevehetetlenné, vagyis láthatatlanná válni. Ez a vágy kiválóan tetten érhető - többek között - a filmeken: elég, ha a Harry Potter sorozatból jól ismert láthatatlanná tévő köpenyre gondolunk. Egy teljesen friss tudományos eredménynek köszönhetően mégis eljuthatunk oda, ahol a mese valósággá válik: ténylegesen, a valódi, hús-vér világban láthatatlanná válhatunk. Persze nem ma, vagy holnap.

Brit, német, görög és török tudósokból álló kutatócsoportnak sikerült egy tárgyat teljesen láthatatlanná alakítani. Az eredményt a fény terjedési sebességének és irányának megváltoztatásával sikerült elérni, melynek következtében a mikrométer vastagságú tárgy, három dimenzióban - egy bizonyos hullámhosszon - láthatatlanná vált.

Mindez hatalmas eredmény, korábban csak két dimenzióban sikerült tárgyakat eltűntetni. A kísérlet sikere fényes bizonyítéka az ember tudományos jártasságának, a gyakorlati alkalmazás azonban gyermekcipőben jár, mivel jelen pillanatban csakis a milliméter törtrészénél is kisebb anyagok „eltűntetésére” van lehetőség.

Az etikai aggályok ennél az eredménynél is felmerülhetnek, gondoljunk bele mi lesz akkor, ha a kiforrott technika rossz kezekbe kerül. Persze elképzelhető hogy semmi sem történne, ugyanis ha valamit nem látunk…

Alábbiakban röviden, további korszakalkotó találmányokat mutatunk be.

Nanopapír

Egyetlen valamirevaló titkosügynök kelléktárából sem hiányozhat a téphetetlen papír. A problémát realizálták a svéd kutatók, „ezért” kifejlesztették a nano, vagyis a legerősebb szakítószilárdságú papírt. A találmányt a hagyományos társaitól ezerszer vékonyabb cellulózszálakból hozták létre. Az így kapott anyag ellenállóbb az öntöttvasnál is.

Grafén

Idén Andre Geim - Konstantin Novoselov párosnak - a Manchesteri Egyetem tudósainak - megosztva ítélték oda az idei fizikai Nobel-díjat. Az indoklás szerint a két tudós a kétdimenziós grafénra vonatkozó előremutató kísérleteiért érdemelte ki az elismerést.

Maga az anyag a szén egyik megjelenési formája, ami egyetlen atom vastagságú és a gyémántnál is keményebb. Kiválóan vezeti az elektromosságot, így a nanotechnológiában remekül felhasználható: szakértők szerint a grafén tíz éven belül forradalmasítani fogja az elektronikát, kiszorítva a ma még széles körben alkalmazott szilíciumot.