E korszak legfontosabb újítása a mai értelemben vett városok kialakulása volt, amelyeknek négyzetrácsos volt az alaprajza. A birodalom fővárosa a modernkori Ayacuchótól 10 kilométerre északra helyezkedett el. E terület magjában számos nagy fallal körülvett utca és szertartási hely, földalatti csatornarendszer, lakóházak helyezkedtek el. A huari kultúra fejlettségéről ragyogó színű edények, kerámiaszobrok, tollakkal átszőtt textíliák, ötvös remekművek és féldrágakő-faragások árulkodnak.

A piramis feltárása során a régészek három felnőtt, magzati pózba elhelyezett múmiára bukkantak két jó állapotban fennmaradt álarc és különböző textíliák társaságában. A sírban egy, az isteneknek feláldozott gyermek földi maradványait is felfedezték.

Az egyik múmiát álarcos hölgynek nevezték el az archeológusok.
"Az álarcnak igen kifejező, kék szemei vannak, amelyek valósággal sokkolták mind a munkásokat, mind a régészeket" - mondta a feltárást irányító Isabel Flores.

Ismertetése szerint a sírkamra az első érintetlen huari kori temetkezés, amelyet az adott helyszínen felfedeztek. A térségben az összes többi temetkezési helyet réges-rég kirabolták. A most felfedezett sírkamra magán viseli a kultúra temetkezéseinek összes jellegzetességét, ahol több elhunytat helyeztek örök nyugalomra. A halottak magzati pózban helyezkednek el, s a sírkamrában örök álmát alussza egy feláldozott gyermek.

"Az emberáldozatok általánosak voltak, különösen a gyermekeké és fiatal lányoké. Ezek a tengernek és a földnek felkínált rituális ajándékok részét képezték" - magyarázta Isabel Flores.