Évek után újra együtt a család: megható jelenetek kísérték az orosz megszállás alatt álló ukrán városból kimenekített emberek hazatérését

A menekülőket hosszú évek után újra találkozhattak szeretteikkel: családtagok sírva borultak egymás nyakába, két testvér pedig zokogva rohant édesapjuk felé.

A kimenekítettek közül többen rendkívül rossz fizikai állapotban voltak. Néhány idős embert hordágyon kellett szállítani. Éveken át éltek a frontvonal közelében fekvő városban élelem, ivóvíz és elektromos áram nélkül. A túlélés érdekében sokan arra kényszerültek, hogy a kertjükben található gyomokat főzzék meg és fogyasszák el.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök köszönetet mondott Melania Trumpnak, az Egyesült Államok first ladyjének, aki közreműködött abban a helyi tűzszüneti megállapodásban, amely lehetővé tette a lakosok pénteki kimenekítését.

Három év után ölelhették újra magukhoz édesapjukat

Különösen megható pillanatok játszódtak le, amikor Dasha és Anya Palii meglátták az édesapjukat, Mykhailót szállító buszt. A két lány zokogva, kiabálva rohant a jármű felé, hogy végre újra magához ölelhesse az édesapját. A találkozás pillanataiban feltörő sírás és öröm három évnyi kétségbeesett aggodalmat és bizonytalanságot sűrített magába. A család attól félt, hogy talán soha többé nem láthatják viszont a férfit.

Felesége, Zhanna két kezébe fogta Mykhailo arcát, majd újra és újra végigsimította a homlokát, mintha meg akarna bizonyosodni arról, hogy valóban ugyanaz az ember áll előtte, akit évekkel korábban hátrahagyott. A férfi végül azt ígérte neki, hogy most már összeházasodnak.

Egy másik idős házaspár, Tetiana és Volodimir a macskájukkal együtt érkezett meg. Elmondták, hogy már nincs otthonuk: házuk a háború első évében leégett, azóta pedig egy szomszédjuk elhagyatott ingatlanában éltek.

A házaspár elmondása szerint azonnal eldöntötték, hogy elhagyják a várost, ugyanakkor attól tartottak, hogy az útjuk során valami megakadályozhatja a menekülésüket. Most azzal kell szembenézniük, hogy ki kell találniuk, hol kezdjenek új életet, és hogyan építsék újjá mindazt, amit elveszítettek.

Aknamezőkön és megszállt területeken keresztül vezetett az út a szabadságba

Az ukrán katonai állások mindössze öt kilométerre találhatók Oleskitől, a lakosoknak azonban először az orosz megszállás alatt álló területeken keresztül kellett eljutniuk Dél-Oroszországba. Innen repülővel utaztak Fehéroroszországba, majd végül szombaton közúton léphették át Ukrajna északi határát. Dmytro Lubinets, Ukrajna emberi jogi biztosa szerint a kimenekítettek közül a legidősebb 94, a legfiatalabb pedig mindössze egyéves volt.

Zelenszkij az X közösségi oldalon közzétett bejegyzésében hangsúlyozta, hogy minden érintett megkapja a számára szükséges segítséget. „Fontos, hogy az érintett állami szervek, valamint a regionális és helyi hatóságok hatékonyan együttműködjenek, és segítsék az embereinket az alkalmazkodásban” – írta az ukrán elnök.

A kimenekítettek közül sokan viselik a háború fizikai és lelki következményeit. A konvojban az autóbuszok mellett ugyanannyi mentőautó is helyet kapott. Oleski lakóinak arcán jól láthatók az évek óta tartó, frontvonalak közé szorult élet megpróbáltatásai: egyesek mankóval járnak, mások kerekesszékre szorulnak.

A megmenekülteknek nemcsak a háború okozta traumákkal kell megküzdeniük, hanem azzal is, hogy hátrahagyták azt a helyet, amelyet mindeddig az otthonuknak neveztek.

Négy év után először hozott néhány napnyi nyugalmat a tűzszünet

A humanitárius tűzszünet kedden lépett életbe a Herszon megyei frontvonal mentén. A megállapodásnak köszönhetően a térségben négy év után először nyílt lehetőség arra, hogy néhány napon keresztül viszonylagos béke legyen. Oroszország 2022 februárjában indította meg Ukrajna elleni teljes körű invázióját.

A háború előtt Oleskinek mintegy 24 ezer lakosa volt. A városban addigra annyira súlyossá vált a helyzet, hogy szinte lehetetlenné vált az élelmiszer és az egyéb létfontosságú ellátmányok bejuttatása. A menekülés is rendkívül veszélyes volt: a kivezető útvonalakat elaknásították, és dróntámadásoknak is ki voltak téve. A közeli Dnyeper folyón átívelő hidakat lerombolták, a folyópartot pedig a beszámolók szerint szintén elaknásították, így az átkelés életveszélyessé vált.

Egy olyan lakos, aki három héttel korábban menekült el a városból, arról számolt be, hogy 24 kilométernyi aknamezőn kellett keresztülgyalogolnia, mire biztonságba jutott. A mostani tűzszünet lehetővé tette, hogy megtisztítsák az elaknásított kivezető utat, és humanitárius segélyszállítmányokat juttassanak el a térségbe.

A tűzszüneti intézkedések november 1-je, vasárnap végéig maradnak érvényben.

Több százan inkább a romok között maradtak

A lakosoknak mindössze négy órájuk volt arra, hogy elhagyják a várost, mielőtt péntek délután elindult volna a 25 autóbuszból álló konvoj. A járművek összesen 750 ember szállítására voltak alkalmasak, a mozgásukban korlátozott lakosok számára pedig mentőautókat is biztosítottak.

A beszámolók szerint több százan mégis úgy döntöttek, hogy a súlyos pusztítás és az alapvető közműszolgáltatások hiánya ellenére Oleskiben maradnak. A városban már nincs vezetékes gáz, elektromos áram és folyóvíz sem. Egy hozzátartozó arról beszélt, hogy az idősebb generáció tagjai közül többen egyszerűen nem akarták elhagyni az otthonukat.

Lubinets péntek reggel közölte, hogy azok sem maradnak segítség nélkül, akik a városban maradás mellett döntenek. „Minden szükséges humanitárius segítséget megkapnak” – hangsúlyozta. Az ukrán emberi jogi biztos pénteken orosz kollégájával, Yana Lantratovával együtt utazott Oleskibe. A két tisztviselő az orosz megszállás alatt álló Krím félszigeten található Armianszkból indult útnak.

Lubinets a háború kezdete óta az első olyan ukrán tisztviselő, aki felkereste Ukrajna orosz megszállás alatt álló területeit. Zelenszkij méltatta az emberi jogi biztost és munkatársait, amiért közreműködtek a lakosok biztonságba helyezésében. Az ukrán elnök köszönetet mondott mindazoknak is, akik felhívták a figyelmet arra a „valódi humanitárius katasztrófára, amely Ukrajna Oroszország által ideiglenesen megszállt területén alakult ki”.

Vitatott együttműködés az orosz féllel

A tűzszünet megvalósítása szoros együttműködést igényelt Lubinets és orosz kollégája, Lantratova között. Az ukrán emberi jogi biztos szerint az egyeztetéseket azért vállalta, mert az emberéletek megmentését tartotta elsődleges szempontnak.

Az együttműködés ugyanakkor Ukrajnában nem aratott osztatlan sikert. Sokan felháborodással fogadták, hogy Lubinets egy olyan orosz képviselő mellett jelent meg, amelynek országa számos helyi lakos haláláért felelős, és amelynek megszállása elviselhetetlenné tette a városban maradók életét.

Oroszország csütörtökön közölte, hogy több tíz tonnányi segélyt készített elő azoknak a lakosoknak, akik nem kívánják elhagyni Oleskit. A szállítmányok között élelmiszer, gyógyszer, higiéniai termékek és generátorok működtetéséhez szükséges üzemanyag is szerepel.

A kimenekítettek számára azonban a biztonságba jutás még csak az első lépés. Sokan elveszítették otthonukat, mások hosszú éveken át tartó elszigeteltségből és nélkülözésből érkeznek egy olyan világba, amelyben újra kell kezdeniük az életüket. A családi újraegyesülések öröme mögött így ott húzódik a háború egyik legfájdalmasabb valósága: a hazatérés lehetősége sem jelenti feltétlenül azt, hogy az embernek még van hová hazamennie.