Rohamos tempóban tünedeznek a korallzátonyok

A régió zátonyainak évente 1 százaléka tűnik el, ami azt jelenti, hogy a hatvanas évek második felétől, évente mintegy 1500 négyzetkilométernyi zátony lesz az enyészeté.

John Bruno, a kutatócsapat vezetője szerint, már a világ zátonyépítő koralljainak felét elveszítettük. Az említett régió tartalmazza a világ korallzátonyainak 75 százalékát, többek között az ausztrál Nagy Korallzátonyt, mely a legnagyobb egységes, élőlények által létrehozott szerkezet. Emellett itt a legváltozatosabbak a korallok is.

Bruno és csapata az 1968 és 2004 között, a zátonyokról készített mintegy 6000 felmérés adatbázisát gyűjtötte össze és elemezte. A felmérések mintegy 2600 korallzátonyt öleltek fel. A kutatások során a koralltakarót ellenőrizték, mely az óceáni fenék egy speciális részén élő korallok sűrűségét jelzi. Bruno csapata kimutatta, hogy a koralltakaró a nyolcvanas évekbeli 40 százalékről, 20 százalékra apadt 2003-ra. A hanyatlás mintája a teljes tanulmányozott területen azt sugallja, hogy a korallok pusztulása globális jelenség, melyet valószínűleg nagy arányú változások – mint klímaváltozás, korallbetegségek, ragadozók, tápanyagszennyezés és túlhalászat – váltanak ki.

Míg a zátonyok globálisan az óceán kevesebb, mint 1 százalékát fedik le, a part menti közösségek integrált részét képezik, a fajok sokfélesége és a turizmust fellendítő gazdasági előnyök miatt. Emellett a parti területeket megvédik a viharoktól is. Meglepő módon a koralltakaró hasonló állapotban volt a védett és védtelen zátonyokon is, mely Bruno szerint a védelmi intézkedések és a korallkonzerváció javításának szükségességét jelzi.(hirado.hu)