Amerikában semmi sem meglepő, mondhatnánk minden lehetséges. Avval például mindenki tisztában van, hogy Arnold Schwarzenegger a testépítő világbajnokból lett egy amerikai állam kormányzója (2003 óta vezeti Kaliforniát). Aztán volt egy Ronald Reagan nevezetű western-színész is, aki azután az USA 40. elnöke lett (1980-1988). Barack Obama, az első fekete bőrű elnökjelölt került az érdeklődés középpontjába, akit Berlinben popsztárnak kijáró ovációval fogadtak.

A Brandenburgi kapuhoz vezető sugárúton, mintha csak koncertre várakoznának fiatalok tízezrei jelentek meg. Becslések szerint mintegy 250 ezren. Ilyen hatalmas várakozással talán még sosem találkozhatott amerikai elnökjelölt külföldön. A sztár a színpadra lépett, a tömeg hangja őrjöngésig telítette a teret.

Tény: most új ember kerül a Fehér Házba. Obama egyelőre (a legfrissebb toplisták szerint hat százalékkal) esélyesebbnek tűnik a republikánus jelöltnél, John McCain-nél. Az pedig bizonyos, hogy a világ nagy része az Obama-lemezt kedveli jobban. A berlini parádé alapján kimondható: sokkal-sokkal szívesebben. Ez persze azt mutatja, mekkora nyomás nehezedne majd rá a világ ezen feléről, ha valóban ő foglalná el az elnöki hivatalt. Akkor tényleg kiderülne mekkora muzsikus.



A koncert dalai

Amit Obama a német fővárosban elénekelt, abba bizony nem lehet belekötni. Első dala a 21. század legnagyobb kihívásairól szólt: a klímaváltozásról és a terrorizmusról. A dalszövegben megtalálható volt egy bizakodó sor is: „ha le tudtuk győzni a kommunizmust, akkor a terrorizmust is le tudjuk.” Éljenzés és örömfütty. Na igen, a klímaváltozás problematikájának kimondása bizakodással tölthet el mindenkit, hiszen az USA gazdasága és életmódja sokat tett azért, hogy ide jutottunk. Bush elnök pedig pont olyan magasról tesz erre, amilyen alacsony a népszerűsége.

Az elnökjelölt következő száma háborús témájú volt. A reppelésből megtudtuk, Afganisztánban keményíteni kíván, és ebben erőteljesen számít Európára… és nem (csak) politikailag, hanem inkább katonailag. Egy rövid riff erejéig üzent Irának is: mondjon le nukleáris ambícióiról.



Aztán egy érzelmesebb dalra váltott: a felelősség alól senki nem vonhatja ki magát, Európának is áldozatokat kell hoznia, Washington egyedül nem képes viselni a terheket. Kellemesen a mikrofonba suttogta azt is, hazáját a világ legnagyobb reménységének tartja, de más útra terelné politikáját. Tapsvihar. A koncert után a sztár majdnem stagedivingolt (tömegbevetette magát a színpadról). Az első sorokban álló rajongóival kezet fogott, ünneplésükből örömfürdőt vett.

A külpolitika hangszerén is ügyesen játszik

Obama külpolitikai jártasságáról – azaz járatlanságáról – sokat cikkeztek az amerikai sajtóban. McCainnal szemben valóban jóval tapasztalatlanabb, ám úgy tűnik, tapasztalatlanság ide vagy oda, jóval népszerűbb riválisánál. Ráadásul a nemrég megkezdett világkörüli turnéjára a stáb jól felkészítette. Sehol nem mondott egetverő, de még aprócska butaságot sem. Világos üzeneteket közölt, jól megfogható politikát vázolt.

De mindezt mi a fenének? – kérdezhetnénk. A külföldi hírek egy friss közvélemény-kutatás szerint egyre kevésbé érdeklik az amerikaiakat. Hiába muzsikál külföldön sikeresen Obama, ha azokat, akik az otthoni Végső Nagy Slágerlistát majd november 4-én elkészítik, nem ez fogja befolyásolni. Emlékezhetünk az előző kampányra, ahol a világ elsöprő többsége Al Gore-t akarta az elnöki hivatalba. Ráadásul olyan népszerűségű művészek, mint az R.E.M., vagy a Jon Bon Jovi is mellette szállt síkra, mégis a megválasztott elnököt George Bush-nak hívják.



Obama Németországba tett látogatása azért is érdekes, mert Berlin volt az elnökjelölt első állomása. A hagyományosan jó – már-már testvéri – viszonyban lévő Nagy-Britannia vagy a hiperaktív nemzetközi szereplést végző francia elnök, Nicolas Sarkozy most háttérbeszorult.

Nem mint amerikai, hanem mint világelnök mutatkozott be – mondta a fellépés utána német tévé kommentátora. Bizony az amerikai elnök szerepe jóval túlmutat hazája irányításán. Nekünk sem mindegy, merre kormányozzák a következő négy évben a világ vezető hatalmát. Ám hogy Obama be tudja-e muzsikálni magát az ovális irodába, vagy McCain dalolászik szebben, csak ősszel derül ki.