2024. március 29. - Auguszta

Gonosztevők a tárgyalóteremben

Ha egy bűnözőt végre a börtönben tudhatunk, fellélegzik a társadalom: biztos helyen van, nem árthat. Pedig hányszor fog ő még kijönni onnan: viszik a bíróságra, az ügyészségre, a közjegyzőhöz; kevés őrrel, rossz állapotú rabszállító autóban, többedmagával
2008. április 22. kedd 07:45 - Mohai Szilvia
Április 15-17-én rendezték meg a Kriminalexpo nemzetközi biztonsági, bűnmegelőzési, bűnüldözési, igazságszolgáltatási, katasztrófavédelmi és informatikai konferencia és szakkiállítást az Európa Kongresszusi Központban. Az egyik, a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága által szervezett programon az előadók közt ott volt Boglyasovszky Csaba büntetés-végrehajtási dandártábornok, a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézet intézetparancsnoka is, aki a fogva tartottak büntetés-végrehajtási intézeten kívüli mozgatásának veszélyeiről beszélt.

A parancsnok úr előadását egy vicces megjegyzéssel kezdte: örömét fejezte ki afelett, hogy az elmúlt évekkel ellentétben idén a büntetés-végrehajtás is képviselhette magát a Kriminalexpón; valamint afelett is, hogy ezek szerint eddig az ő hiánya volt a részvétel akadálya. A humort ezután felváltotta az elhivatottság: Boglyasovszky Csaba előadásán végig - és egyre jobban - érződött, mennyire a szívén viseli szakmája sorsát. Ez rendkívül dicséretes; annak ellenére is, hogy az előadás vége felé már valószínűleg többen is morfondíroztunk azon, kapunk-e a program végén egy másik fület ajándékba.

Tény, hogy a büntetés-végrehajtási intézetben őrzött rabok mozgatása nehéz ügy - az országban mindenütt, de az előadó, a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézet parancsnokaként ezen intézmény példáján kívánta bemutatni a problémát. Ha egy bűnügy gyanúsítottját elfogják, bizonyos esetekben a tárgyalásig előzetes letartóztatásba kerül. S mivel egy-egy eset kapcsán több tárgyalásra is sor kerülhet, az ügy pedig akár évekig is elhúzódhat; a fogva tartottakat többször is ki kell hozni a büntetés-végrehajtási intézetből, és elvinni a bíróságra - és nem csak oda, mert például a rabot megilleti a jog, hogy részt vehessen időközben elhunyt hozzátartozója temetésén, így akár a szertartásra is. Bűnözőket akárhova szállítani nagy felelősség és veszélyes is: ne feledjük, hogy ezek az emberek durvák - hiszen bűntettért ülnek -, gyakran nagy fizikai erővel rendelkeznek, valószínűleg nem szívesen tartózkodnak a börtönben, azaz bármikor megszöknének, és végül, gyakran többen vannak, mint a „jók”, azaz az őket kísérő biztonságiak. Boglyasovszky Csaba ez utóbbit nevezte meg az egyik legproblémásabb pontként: a létszámhiányt. A Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézetben például tavaly hetvennyolc emberrel kevesebb volt a kelleténél. Mondjuk, hiány mindig is volt, kivéve azokat az éveket, amikor megemelték az illetményeket.

Az előadó szemléletes példákkal illusztrálta, mi történik akkor, ha kevés a rendőr és sok a rab. Történt egyszer, hogy a fogva tartott ismerte az őt kísérő biztonságit. Kedvesen üdvözölte, beszélgetett vele - majd egy arra alkalmas pillanatban leütötte és elvette a fegyverét. Nem túl jó érzés belegondolni, mi történik, ha ez a még a zsiványbecsületet sem ismerő ember elszabadul a városban… A következő történethez fotó is társult, mely egy a forgalmas úton haladni próbáló rabszállító autót ábrázolt, amelyben negyvenketten ültek - negyven rab és két rendőr. A lámpa piros, dugó van, a forgalom áll: mi van - tette fel a kérdést Boglyasovszky Csaba - ha a fogva tartottak szövetségese odaáll a vezetőfülke elé, puff-puff; és azok negyvenen már mehetnek is, amerre látnak. Vagy, ha a börtönben, a tizennyolc fős zárkában egy rab „rosszul lesz” - ki nyitná ki azt egyedül?

Mindez elég rosszul hangzik, pedig ez még csak az első pont volt. Problémát jelent a fogva tartottak mozgatásában továbbá, hogy a rabszállító járművekből egyrészt kevés van, másrészt az a kevés sincs jó állapotban. A létszámhiánnyal a személyi állomány képzetlensége társul, aztán ott van még a kedvezőtlen jogszabályi környezet (mint a lőfegyverhasználat korlátozása), a fokozott kriminalizálódás (azaz, hogy egyre több, egyre durvább bűncselekményt követ el az egyre több bűnbanda) és az előállítási helyiségek építési jellege. Utóbbira a Fővárosi Bíróságot hozta fel példaképp az előadó: a raboknak egy négyszer ötméteres teremben kell várakozniuk, gyakran a hozzátartókkal egy ajtón lépnek be az épületbe, és kevés az őr, aki vigyázna rájuk. A problémát orvosolandó, a büntetés-végrehajtásiak kitaláltak egy módszert a rabok megtévesztésére. A várakozási helyiségekben időről időre megjelenik egy kutyás őr - aki persze nincs ott egész nap, csupán pár percig, hiszen több intézményt kell végigjárnia, de ezt a rabok szerencsére nem tudják. Elterjed köztük, hogy itt rendőrök járkálnak, és máris rendesebben viselkednek.

Problémák vannak a büntetés-végrehajtási intézetek állapotával is: Boglyasovszky Csaba szerint a fővárosi intézet „technikai rendszere még sosem működött százszázalékosan, de reméljük, hogy ezt a fogva tartottak nem tudják”. A dolgukat nehezíti még a rabok viselkedése is: az előadó beszámolt arról, hogy néha olyanokon vesznek össze, mint az idős házasok, hogy melyik tévécsatornát nézzék és hasonlók. Összeverekednek, és már meg is történt a baj - több elítélt gyilkosságban, társai keze által hal meg. A parancsnok úr viccesen megjegyezte, hogy a legkevesebb probléma akkor lenne, ha egyáltalán nem lenne rab; de valljuk be, erre kevés az esély - amíg emberek és törvények vannak, lesznek fogva tartottak is. Jelenleg például a fővárosi intézetben 1018 férőhely van és 1603 rab. Úgy látszik, nem csak az egyetemeken és a BKV-n megy a tülekedés. Valamint, az is gond, hogy gyakran a rendőr nem is ismeri a rabot, akit szállít, nem tud róla semmit; ilyenkor történnek ilyesfajta félreértések: „azt hittük, őket kell védeni, nem pedig ellenük védekezni”. S végül, „nehogy már a rab mondja meg, hol van a tárgyaló” - azaz, üdvözlendő lenne, ha a fogva tartottakat a bíróságra szállító rendőr fel tudná térképezni az előállító helyet, mielőtt odaviszi a rabot; illetve, ha a hozzátartozóktól és a látogatóktól elkülönítve, egy másik bejáraton kísérhetné be őt a tárgyalóterembe.

Boglyasovszky Csaba előadását összefoglalva elmondta: ahhoz, hogy mindezen problémákat meg lehessen oldani, pénz kell és műhelymunka. Azért nem lenne rossz a kevesebb rab sem. Talán ki kellene iktatni a börtönökből a televíziót - lehet, hogy akkor senkinek sem lenne kedve bekerülni oda, és megcsappanna a bűncselekmények száma.
Kapcsolódó cikkeink
További cikkeink
Legfrissebb hírek
Legolvasottabb hírek
Legfrissebb írásaink
Legolvasottabb írásaink
Szavazás Bűnügy témában
Ön mivel büntetné a halált okozó ittas vezetést?
Azzal amit okoz: halállal
Életfogytiglan
Tíz lév letöltendő
Néhány év elég
Jogosítvány örökös elvétele
Nem büntetném
ÁLLÍTSA BE A DÁTUMOT ÉS MEGTUDJA MI TÖRTÉNT AZNAP A VILÁGBAN
A HírExtra különleges időgépével nem csupán egyetlen hírre, de az adott nap teljes híranyagára rátalálhat, az oldal fennállása óta.
Dátum: - - Idő: -
FOTÓTÁR
Felkapcsolták a margitszigeti futókör LED-világítását