Április 15-17-én rendezték meg a Kriminalexpo nemzetközi biztonsági, bűnmegelőzési, bűnüldözési, igazságszolgáltatási, katasztrófavédelmi és informatikai konferencia és szakkiállítást az Európa Kongresszusi Központban. Az egyik, az Országos Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamara és az In-Kal Security 2000 Kft. szervezte programon a személy- és vagyonvédelem kérdéseiről, az ingatlanőrzés szolgáltatások új megoldásairól, az őrző-védő szervezetekről és a felelősségbiztosítások jogi szabályozásáról esett szó.

Németh Ferenc, az Országos Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamara elnökének nyitóbeszéde után a Magyar Biztosítók Szövetsége Vagyonbiztosítási Tagozatának munkatársa, az Allianz Hungária Biztosító Zrt. Vállalati Kárrendezési Centrumának vezetője, dr. Szellő László biztosítási szakjogász tartott előadást a biztosítások jogi szabályozásáról. Szellő László előrebocsátotta, hogy végzettségéből következőleg csak jogászszemmel tudja nézni a problémát. Az őrző-védő tevékenységnek a kezdetektől magas szintű jogszabályai vannak: a 2000. évi CXXXIII. törvény, amely a biztosítók és a jogalkotók szerint egyaránt megfelel az európai közösségi normáknak, meghatározza a személy- és vagyonvédelem és a magánnyomozás szabályait. A jogszabály célja a vállalkozások keretében végzett személy- és vagyonvédelmi tevékenység törvényességének erősítése, garancia nyújtása a szolgáltatások igénybe vevői számára, a közrend és a közbiztonság növelése, valamint a bűnmegelőzés hatékonyságának erősítése. Az őrző-védő magáncégek fő feladata a magánszféra vagyon- és személyvédelme, azonban áttételesen bizonyos közfeladatokat is el kell látniuk, mint például egy-egy nagyobb rendezvény biztosítása.

A törvény előírja, hogy a fent említett tevékenységet végző szervezeteknek rendelkezniük kell egy olyan felelősségbiztosítással, amely kár esetén mind a megbízó, mind a harmadik személy számára fedezetet nyújt. A felelősségbiztosításra vonatkozó végrehajtási szabályokat a Belügyminisztérium rendelete tartalmazza, amely 2006. március 1-jén lépett hatályba. A rendeletben helyet kaptak a személy- és vagyonvédelmi tevékenységre vonatkozó felelősségbiztosítás részletszabályai is: többek között meghatározza a biztosítás kötelező tartalmi elemeit, valamint a biztosító szolgáltatásainak korlátozását, illetve a kizárásokat. Szellő László szerint a biztosítási szakma leginkább a felelősségbiztosítás minimum összegének meghatározását hiányolja a rendeletből. Hiszen például egy biztosítási alkusznak a rá vonatkozó törvény szerint évente és káronként kétszázötvenmillió forintos biztosítást kell kötnie, mert ez az az összeg, amely garantálja, hogy szükség esetén ki tudja fizetni a károsultakat.

Az előadás eredeti címe „A MABISZ ajánlása az őrző-védő szervezetek részére” lett volna, ám az előadó szerint a téma még nincs eléggé kidolgozva, így csak saját véleményét mondhatja el. Az őrző-védő szervezeteknek is szükségük van felelősségbiztosításra, hogy ha például megszegik kötelezettségeiket, és emiatt kár keletkezik, kifizethessék a károsultakat. Kár keletkezhet például, ha az őrző-védő szolgálat embere lövöldözésre kényszerül, amelyben megsérül egy járókelő. A fedezet nem vonatkozik a munkáltatói felelősség körében, illetve a saját használatú tárgyakkal kapcsolatban felmerülő, a nukleáris robbanásból vagy a jogtalan adatfelhasználásból eredő és az üzemszünet okozta veszteségekre. Hétköznapi példával élve, ha a pénzszállító autó áll be a telephelyre, azonban nekimegy a kapunak, és az kidől, a biztosító nem fizet.

A kárrendezés két kritikus pontja a vállalkozói szerződés és a felelősség kérdése. A szerződések tartalmazta feltételek ugyanis gyakran túl általánosak. Szellő László a dokumentumokban foglalt „lehetetlen küldetésekre” hívta fel a figyelmet. Például, ha a szerződés úgy fogalmaz, hogy „az őrző-védő szolgálat vállalja, hogy minden körülmények között megvédi a megbízó vagyonát”, az nem megfelelő. Pontosan körül kell írni, milyen tevékenységeket fog elvégezni a szolgálat, és csak az ezek elmulasztása miatt keletkezett károkért felelősek. Hiszen - és ez már nem Szellő úr példája - ha mondjuk leszállnak az ufók, és elviszik a pénzt, az a „minden körülménybe” beletartozik ugyan, de az őr nem tehet róla. Vagy az sem jó, ha a szolgálat túlvállalja magát: egy nagy méretű, bonyolult telephely őrzéséhez egy fő kevés, többet kell alkalmazni akkor is, ha az nyilvánvalóan többe kerül. A másik kritikus pont a felelősségvállalás. A fedezetnyújtás két feltétele ugyanis, hogy az illető őrző-védő szolgálat valóban felelős legyen a kárért, és el is ismerje, illetve a bíróság megállapítsa azt. Ezért mindig pontosan meg kell indokolniuk, milyen mulasztást követtek el.

A biztosító a kárrendezésre kifizetett pénzt visszakövetelheti, ha kiderül, hogy szándékos károkozás, illetve súlyosan gondatlan magatartás esete áll fenn. Szándékos károkozás például, ha az őr hazaviszi a rábízott pénzt, gondatlanság pedig, ha elmegy a kocsmába piálni ahelyett, hogy a vigyázna rá - ábrázolta az eseteket két igen szemléletes példával a szakjogász.

Ezután dr. Kaló József, az Ágazati Párbeszéd Bizottság elnöke az ingatlanőrzés szabályozásának problémáiról beszélt. Az egyik fontos momentum a saját ország alapítási elve, azaz mindig azon ország szabályai szerint kell végezni az őrző-védő szolgáltatást, ahol a céget alapították; mint ahogy egy lengyel Magyarországon a lengyel nemzeti ünnepeket tartja, nem a magyarokat - hozta fel a példát Kaló József. Kritikus pontok e témában is vannak, mint a telepítés problémája: ha a szolgálat csak telepíti a biztonsági berendezést, majd nem végzi el a szükséges karbantartást, hibát követ el. Egy másik fontos kérdés, hogy a magánnyomozói tevékenység maradjon-e tagországi szabályozásban vagy EU-s alá kerüljön. Az őrző-védő szakemberek képzését illetően elhangzott, hogy a magas kockázatú objektumok - például egy nukleáris erőmű, egy reptér vagy egy bevásárlóközpont - védelmét ellátó személyekre egyes országokban külön rendelet vonatkozik: az alapképzés mellett meghatározott idejű gyakorlatra és külön felkészítésre is szükségük van.

Kiss Tibor, az In-Kal Security 2000 Kft. minőségbiztosítási vezetője többek között az őrző-védő cégekkel szembeni elvárásokról beszélt: egy szolgálatnak mindig többféle követelményt kell figyelembe vennie; a megrendelőét, a kamaráét, a társadalomét és az ügyfél látens igényeit. A társadalmi igények különbözőségére Kiss Tibor az utcai randalírozók esetét hozta fel példaképp: más véleménnyel van az eseményekről az, aki jelen van a helyszínen, aki a tévéből nézi, valamint az is, aki a háza ablakából látja, ahogyan éppen összetörik az autóját. Ezután az őrző-védő tevékenység meghatározására tért át az előadó, ám, történt egy kis baki: elment a villany. Az előadás egy részét így a diavetítő sejtelmes fényében élvezhettük, míg egy technikus nem orvosolta a problémát. Az őrző-védő szolgálatokra vonatkozó eljárásokba a sötét miatt nem nyerhettünk betekintést: „Fejből nem tudom őket; felírtam, de mivel nincs fény, nem tudom felolvasni.” - mondta Kiss Tibor. Előadását az In-Kal Security 2000 Kft. minőségbiztosítási vezetője három apró sündisznó képével zárta. Hiszen, akármennyire is komoly téma a biztonság és a védelem, egy kis könnyedség belefér. Lehet, hogy a jövőben másképp is fogunk tekinteni a biztonsági őrökre.