A sírkertben Katona Tamás, a megemlékezést szervező Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság tagja arról beszélt: "érdemes öregnek lenni, mert akkor az ember még látta Csortos Gyulát", aki elképesztő tehetséggel tudta a humoros szerepekben a tragikus hátteret megmutatni, furcsa "irónia és önirónia" jellemezte. "Legyünk hálásak a technikának, hogy feltalálták a filmet" - jegyezte meg.
Bajza Józsefről Katona Tamás kiemelte: 1848 egyik szellemi előkészítője volt, Petőfiéknek félig-meddig atyai barátja, s "ez az ember belepusztult abba, hogy a szabadságharcot leverték".
Katona Tamás az MTI-nek hangsúlyozta: azért fontos megőrizni Bajza József és Csortos Gyula emlékét, mert múlt nélkül nem lenne Magyarország, és ha nem tudjuk, honnan és miből indultunk, mit mondhatunk magunkénak a magyar múltból, akkor fogalmunk sem lesz, merre tartunk; a múltból sokat tanulhatunk, azt többek között, hogy ugyanazokat a hibákat a történelem során nem szabad elkövetnünk.
Bajza József síremlékénél Szörényi László, az MTA Irodalomtudományi Intézetének igazgatója, Csortos Gyula síremlékénél Kerényi Ferenc színháztörténész tartott emlékbeszédet, felidézve a két nagyság életének főbb állomásait.
Bajza József 1804. január 31-én a Heves megyei Szücsiben született. Filozófiai és jogi tanulmányokat folytatott. 1823-tól jelentek meg versei az Aurorában és az Aspasiában. Költeményeivel az úgynevezett almanachlíra megteremtője. Kisfaludy Károly halála (1830) után az irodalmi élet egyik vezéregyénisége lett. Megalapította és szerkesztette az első rendszeres kritikai folyóiratot, a Kritikai Lapokat (1830-1836), szerkesztette az Aurorát (1830-1837), valamint a Társalkodót (1832-1837). Vörösmarty Mihállyal és Toldy Ferenccel közösen 1837-ben elindította az Athenaeum című irodalmi hetilapot és kritikai melléklapját, a Figyelmezőt.
A mai Rákóczi út és Múzeum körút sarkán megnyílt első állandó magyar színház, a Pesti Magyar Színház (a későbbi Nemzeti Színház) első igazgatója volt, 1837-38-ban töltötte be ezt a tisztséget. 1847 októberétől 1848 májusig - aligazgatói minőségben - másodszor is vezette a Nemzeti Színházat. Bajza József az 1840-es évek második felében már elsősorban politikai újságírással foglalkozott. A világosi fegyverletétel után bujdosott, ami teljesen tönkretette idegrendszerét. Elborult elmével halt meg 1858. március 3-án, Pesten.
Csortos Gyula, a két világháború közti korszak egyik legkedveltebb színművésze Munkácson született 1883. március 3-án. 1903-ban végzett a Színiakadémián, majd háromévi vidéki működés után (Szeged, Debrecen és Temesvár) fellépett a Népszínház-Vígoperában. Sikeres bemutatkozása alapján hamarosan szerződést kapott a Magyar Színházhoz, amelynek három éven át volt tagja. Ezután sorra játszott majdnem mindegyik fővárosi színházban, de fellépett kabarékban, varietékben, nyári alkalmi darabokban is.
A Vígszínház tagjaként lett igazán nagy színész, ezt elsősorban Molnár Ferencnek köszönhette, aki kiváló szerepeket írt neki (A testőr, A farkas). A színész 1927-től 1932-ig, majd 1937-től haláláig a Nemzeti Színház tagja volt. 1937-ben nevezték ki örökös tagnak. Alakját, hangját és játékát a felszabadulás előtt készült hangosfilmek egész sora őrzi; a második magyar hangosfilm, a máig népszerű Hyppolit, a lakáj címszereplője volt. A háború végén Csortos Gyula már súlyos beteg volt, de még 1945-ben is fellépett a Nemzeti Színházban Csehov A medve című egyfelvonásosában. 1945. augusztus 1-jén a Fasor-szanatórium betegágyán halt meg.
