Felhívta a figyelmet arra, hogy a külföldi magyar emlékhelyek közül talán az egyik legkülönlegesebb a sumeni. Kossuth Lajos annak idején csupán négy hónapot töltött a bolgár városban, mégis szobor őrzi emlékét a főutcán, egykori lakóháza pedig több mint ötven esztendeje emlékmúzeum.
Ez az egyetlen külföldi emlékhely, amely számottevő magyar közösség jelenléte nélkül jött létre, és ahol mind a mai napig őrzik és ápolják az emigránsok emlékét - olvasható az összegzésben.
A közlemény szerint sem a művelődéstörténet, sem a közvélemény nem tud sokat arról, hogy milyen szerepet játszottak a lengyelek és a magyarok a bolgár polgárosodásban, e hiátus leküzdésében segít Sztiliján Csilingirov írása.
A szerző tanárként, publicistaként, politikusként, könyvtárosként, költőként is ismert. A modern Bulgária kialakulásának kezdeteit keresve erős rokonszenvvel mutatja fel a magyar hatást.
Kamaszként kezdett foglalkozni a témával, íróként előbb 1939-ben regényformában, majd 1943-ban történelmi esszéként publikálta anyagát. Műve számos érdekes részletet őrzött meg az utókornak a magyar-lengyel emigráció hétköznapjairól.
Mint a XIII Évszázados Bulgária Alapítvány által gondozott kötetben olvasható, a Kossuth-emigráció megjelenésével a bolgárok új, sosem sejtett dolgokat tapasztaltak; rácsodálkoztak a magyarok és lengyelek büszke önérzetére.
A megkérdezett öregek közül sokan vallják, hogy olyan új világ lakóinak kezdték érezni magukat, amelyet a szabadság szelleme, s a dolgok más rendje vezérel - összegezte 1943-ban Sztiliján Csilingirov.
Leírása szerint Sumenben "a magyarok szabadossága" néha addig terjedt, hogy a törökök vallásos érzéseit sem tisztelték. Különösen sok történet járja a disznóhúsról, amelynek nyilvános kimérését a magyarok kezdték, bár azzal a megkötéssel, hogy az utcán csak letakarva szabad szállítaniuk. Csakhogy e feltételt hamar megsértették.
A kihágásoknak egyszer maga a legfőbb sumeni egyházi vezető esett áldozatul: találkozván az utcán egy magyarral, aki becsomagolatlan disznóhúst vitt, figyelmeztette, hogy efféle önkényeskedés tilos olyan országban, amelyre Mohamed szent árnyéka borul. A magyar azonban mentegetődzés helyett hadonászni kezdett a hússal.
"Más magyarok már a kaszárnyákba is be-behordták a disznóhúst, s egyikük még az őrjáratot is eltángálta vele. (...) Mondják, hogy maga Kossuth sem volt kivétel; udvara közepén éppen akkor lógott egy egész levágott és megpörzsölt koca, amikor Isztambulból kiküldött magas rangú tisztviselők látogatták meg, hogy tájékozódjanak az emigránsok életéről" - említett példákat a szerző.
Hozzátette, hogy e tények - bármily jelentéktelennek tűnjenek ma - fontos szerepet játszottak az akkori bolgárok öntudatosodásában.
