Számok és módszerek

A novemberben újjáalakult Egységes Közszolgálati Sztrájkbizottság november 29-ére hirdetett tüntetésre elviekben is legalább tízezer embert vártak, de a legalább dupla annyi megjelenő több okból is eredménynek számított (főleg ha beleszámítjuk, hogy sokan kötelezően dolgoztak azok közül, akik szintén jelen lettek volna). Egyrészt az eddigi felvonuló szélsőségesebb jobboldaliak, és békéért tüntető civilek nem sok erőt felmutató szerepléséhez képest megmutatta az országnak, hogy egyes kérdések még képesek az utcára hívni az emberek sokaságát. Ezt nem csak létszámukból, hanem lakóhelyükből is következik, ugyanis az egész ország megmozdult: legalább féltucat szakszervezet zászlai alatt lehetett látni az ország összes megyéjének képviselőit. Másrészt felhívja a figyelmet arra, hogy a közszféra igen eltérő foglalkozású dolgozói milyen összefogásra képesek, és hogy ez a tény mekkora erőt jelent.



A sztrájkbizottság 23 szakszervezetet tömörít magába, de sok más szervezet - így a Magyar Szociális Fórum, és egyéb szolidaritást vállaló szakszervezetek - is részt vett a tüntetésen. Kiemelt létszámmal képviseltették magukat a tűzoltók, a büntetés végrehajtók, a tanárok, a mentősök, és a bölcsődések. Az eddigi tüntetésekhez képest minden szakszervezett rendezett tömbökben sorakozott, a menetrendet percnyi pontossággal betartották, és a gyűlölettel telt skandálás helyet is egymást biztató kiáltások hallatszottak némi dobszólammal megtarkítva - valahogy így kellene kinéznie egy igazi tüntetésnek. Talán ennek köszönhető, hogy elmaradt az eddigi két kötelező tüntetési elem: a kordonnal körülvett közterület, és a fokozott rohamrendőri kíséret.

Gyülekezés és vonulás

Reggel tíz óra volt, amikor a zuhogó eső ellenére ezrek kezdtek el gyülekezni a Hősök terén, transzparensekkel, zászlókkal, az eseményre gyártott mellényekkel. A mennyei manna és a kilátástalan helyzet ellenér bizakodó közhangulat uralkodott, amit az egyre növekvő létszám csak tovább erősített. A közfelháborodás miatt rendezett felvonulást hirdető táblák már messziről olvashatóak voltak: „Eu-s árak, balkáni bérek.”, „Olts te tüzet ennyiért!”, „Esélyegyenlőségi törvény: a lejtőn lefelé mindenki egyformán gyorsul.”, „A közszolga nem rabszolga.”.



Tizenegy után nem sokkal indultak, méghozzá úgy, mintha temetési menet lenne: elől keresztet cipeltek, utána egy fiatalabb férfi tömjént égetett, majd a „törvényesség” koporsója érkezett. A menet hosszát jól jellemzi, hogy a nem túl lassú tempó ellenére húsz percbe tellett mire a sor vége is megindulhatott. Sok tüntető kezében egy száll vörös vagy fehér szegfű díszelgett - amit később egyenként a pódiumra hajítottak. Tűzoltókocsik és mentőautók színesítették a járókelők által mindenhol megcsodált vonulást. Csupán pár szélsőséges csatlakozott a tüntetéshez némi balhét remélve, de rájuk nemigen figyelt senki.

Az akarat egyesül

Másfél óra alatt érék el a Kossuth teret - szinte egyszerre a más irányból érkező, többi szakszervezet képviselőivel. Az így felgyűlt tömeg alig fért el a rendezvény helyszínén, amit természetesen néhány helyi és kitartó „mongyon le”, valamint a kihagyhatatlan perecárusok is színesítettek. Perecen kívül a büntetés-végrehajtók ingyenes pogit, teát és kávét osztogattak, ami igencsak megnövelte a Toi-Toiok előtt kígyózó sorokat.



Egykor kezdődött a beszéd, amelyben kifejtették a gyűlés okát: vagyis hogy a két évvel ezelőtt kiharcolt megegyezést a kormány a válságra hivatkozva felrúgta: megkérdezés nélkül törölte a közalkalmazottak 13. havi bérét - az akkori megegyezés szerint legalább négy százalékkal növelni kellene a közalkalmazottak és köztisztviselők bértáblájának tételeit, illetve nem szabadott volna eltörölni a 13. havi bért. Ez ügyben egyébként vagy egy hétig próbált tárgyalni a sztrájkbizottság a kormánnyal, sikertelenül. Nem tagadják, hogy a válság miatt intézkedéseket kell hozni, de azok szerintük csak párbeszéden alapulhatnak. A mostani intézkedéseket „igazságtalannak”, és „aránytalannak” érzik. Beszámoltak a tűzoltók „kötelező túlóráiról” és az egészségügyi dolgozók siralmas helyzetéről is.

Ezért petíciót fogalmaztak meg: követelik a két évvel ezelőtti megállapodás betartását, a privatizáció leállítását, az elbocsájtások megszüntetését, a kiszervezések leállítását, igazságos teherelosztást és hogy közfeladatot csak közalkalmazott láthasson el. Azt is hangsúlyozták, hogy a többséggel ellentétben ők tényleg adóznak. A petíciót átadták a kormány képviselőjének, és bejelentették, hogy amennyiben az nem tesz nekik eleget, akkor január 12-én sztrájkolni fognak - ami könnyen megbéníthatja az országot. Felolvasták azt nem kevés mennyiségű hazai és nemzetközi szervezetet, akik támogatják ügyüket, majd Hofi pár perces műsorával zárták a „nagygyűlést”.