Visszavárják a farkasokat

Heinz Dungler most azon fáradozik, hogy átfogó tervet dolgozzon ki újbóli meghonosításukra. A Salzburgi Egyetem professzora arra számít, hogy elsősorban északról és keletről érkezhet az utánpótlás. Tudomása szerint Németországban 30, Lengyelországban közel 1000, Szlovákiában 400 farkas él, de Szlovéniában és Magyarországon szintén létezik kisebb populációjuk.

"A lényeg az, hogy az állatok az összes szomszédos országban jól érzik magukat, egyre szaporodnak, egyelőre csak nálunk nem lelnek otthonra" - mondja. Pedig becslése szerint legalább 200 állatnak lenne helye az országban, az ökológiai feltételek maradéktalanul adottak. "Ha csak a szarvas- és őzállományt nézzük, ennyi még sosem volt belőlük" - állítja. Táplálékban tehát nem szenvednének hiányt.

Meggyőződése szerint a legfontosabb feladat az, hogy megváltoztassák a farkasokról mint vérengző fenevadakról kialakult képet, amelyet a szájhagyomány útján terjedő, túlzó mendemondák és főleg az utóbbi évtizedekben a vérfarkasokról szóló horrorfilmek formáltak. Úgy véli, ha sikerül bebizonyítani, hogy az ordasok nem jelentenek különösebb veszélyt, ellenkezőleg, üldözésük káros, mert csorbítja a természet gazdagságát, akkor az állatok Ausztriában is szaporodásnak indulhatnak. Számítása szerint a farkasok legföljebb évi 10 ezer euró kárt okozhatnának a haszonállatokban, ezt az összeget probléma nélkül fedezni tudnák a vadásztársaságok biztosításaiból. "Egy ilyen gazdag ország, mint a miénk, ezt nyugodtan megengedhetné magának" - érvel a szakember.

Elmondása szerint tavaly Bécstől délre pillantottak meg egy vándor ordast, az idén négyet láttak az északi erdőkben. Mivel a farkasok naponta akár 70-100 kilométert is képesek megtenni, könnyűszerrel "át-átruccannak" a szomszédos országokból.