Halloween vagy halottak napja?
A Valentin-nap után újabb amerikai ünnepet kezdünk meghonosítani Magyarországon: a Halloweent. Töklámpások, ijesztő játékok, és persze rengeteg édesség a gyerkőcöknek. Kérdés csak az, mindez nekünk mennyire jó. Megkérdeztünk néhány ismer embert is.
2008. október 30. csütörtök 18:59 - Szalay Gergely
Halloween (Mindenszentek, bár így lényegesen kevesebben ismerik): népszerű amerikai ünnep, alapvetően az ijesztgetésre építve. Aki már látott egynél több amerikai filmet, biztos ismeri: ennek az ünnepnek fontos eleme a kifaragott tök – esetleg egy lámpással, hogy még ijesztőbb legyen. Ilyenkor a gyerekek beöltöznek valamilyen jópofa jelmezbe, és becsöngetnek minden házhoz, ahol persze már várják őket: általában rengeteg édességgel. Aranyos, jópofa szokás.
Az ünnep az amerikai kultúra fontos része, többek között horrorfilmeseket is megihletett: a legendás, ám nem túl fantáziadús című Halloween a műfaj klasszikusa (és ennek köszönhetjük Jamie Lee Curtis ismertségét is, ne becsüljük le teljesen), sőt, még folytatása is született, H20 címmel – itt az őrült gyilkos pont a jeles ünnepen szabadul el. Ennek azonban viszonylag kevés köze van az ünnephez magához.
Már ha egyáltalán magyar viszonylatban lehet ünnepről beszélni. Mifelénk a halottak napjának környékén a kevésbé harsány megoldások szoktak jellemzőek lenni (persze ahány ház, annyi szokás: Dél-Amerikában nagy fiestával üldözik el a szellemeket, kicsit hasonlóan az északi szokásokhoz; Olaszországban előfordul, hogy az elhunytak szelleme ajándékot hoz a gyerekeknek). Mi gyertyát gyújtunk, kimegyünk a temetőbe (legalább ilyenkor letudjuk a kötelező köröket), és jellemzően békésebb, csendesebb hangulatban emlékszünk szeretteinkre.
De a Halloween egyre erősödik – igaz, az eredeti halottak napjától egyre inkább elszakadva, önálló ünnepszerűséggé alakulva. Érthető módon a gyerekek nem kis támogatásával övezve – ijesztgetős ruhába beöltözni és csokit kapni külön-külön sem rossz, a kettő kombinációja pedig eleve csak nyertes lehet köreikben.
Nem kis örömet okozva ezzel a játékboltok, édességárusok, és bevásárlóközpontok illetékeseinek: ahogy a rossz nyelvek szerint a Magyarországon minden gyökeret nélkülöző Valentin-napot is a virágos- és trafikoslobbi nyomta le a torkunkon, a Halloween népszerűsödésében is nagy szerepe lehet azoknak, akik kereshetnek a dolgon (anno még voltak kísérletek az alkalom Bálint-napra való fordítására, ám valamiért a magyar nyelv nem akceptálta a nyelvvédő törekvést, és talán olcsóbban lehetett Valentin feliratú ajándéktárgyakhoz is jutni).
Hogy aztán mi is lesz az ünnepből, mire eljut hozzánk, talán nem is lenne szerencsés firtatni: a halottakhoz vajmi kevés köze van – csak amennyi egy Scooby-Doo epizód szörnyen ijesztgetős csontvázának (hogy az ünnepet legjobban kedvelő célcsoport világából csenjünk hasonlatot).
Hogy maga a tendencia mennyire lesz hosszú távon erős, egyelőre nem tudjuk eldönteni. Divathóbort, ami idővel a feledésbe merül, a halottaknapi ünnepkör egy része, vagy a halottak napjához közel eső bolondozási alkalom – ez most még bizonytalan. Akármelyik bejöhet.
Addig is annak próbáltunk utánajárni, most mit gondolnak róla az emberek: hogy állunk 2008-ban a töklámpásos csokiünneppel?
Elvis a Való Világban lett ismert – és bár küllemében sem Presleyt, sem Costellot nem idézi, úgy gondoltuk, valamivel erősebben kötődhet az amerikai kultúrához, mint a nagy átlag. Kikértük hát véleményét. A műsorvezető túlságosan mély ismeretekkel nem bír az amerikai ünnepről, de ha azt nézi, hogy ez is olyan alkalom, amikor a gyerekek édességet kapnak, nem tartja rossznak a Halloweent. Érdeme az alkalomnak az is, hogy összehozza a családokat – a közös barkácsolás élménye szülőnek-gyereknek fontos lehet. Igazán ünnepnek nem is tartja: a jelmezek miatt inkább a farsangi örömködéssel lehetne összehasonlítani – mondta. Úgy sejtjük, a nagy átlagnak megfelel a hozzáállás – különösebb baj végül is nem lehet abból, ha örömködünk egy sort. Tévénézés helyett a barkácsolás is lehet egész tartalmas családi program.
Kunovics Katinka, a Romanticban megismert énekesnő (aki mellesleg Babos Gyula egyik zenekarában is énekelt, de ez az együttes valahogy kevesebb reflektorfényt kapott) viszonylag közeli információkkal rendelkezik: unokahúga éppen most van Amerikában, ahol a maga eredeti valójában láthatja, milyen is az ünnep valójában. Ennek megfelelően az énekesnő szerint Halloween – hasonlóan a Valentin-naphoz – nem igazi magyar ünnep, hanem Amerikából átvett szokás, aminek pontos jelentőségét sem ismerjük. Míg nálunk inkább a halottak napjához kötődik, eredetileg több köze van a démonokhoz : a gyerekek azért gyűjtögetnek édességet, hogy ne átkozzák meg őket a boszorkányok – mesélte neki unokahúga. Így különösebben nem is értjük az ünnepet, nem szerves része a magyar kultúrának – mondta. Tény: kérdés csak az, mennyire lesz ez az állapot hosszan tartó.
Balázsy Panna tévés és rádiós újságíró maga is több évet élt Amerikában: egyetemi évei alatt, nagyjából. Így egész közelről láthatta ő is, mit jelent a töklámpa-kultusz eredetileg. A búgó hangú műsorvezető szerint az ünnep eredeti értelmét régen elfelejtettük – az a Mindenszentekhez és halottakhoz kapcsolódó sötétebb valami lenne, így viszont egyfajta partilehetőség lett belőle – aminek örömére több sütőtököt és műanyag pókot lehet eladni Azzal viszont szerinte sincs különösebb baj, ha a gyerekek beöltözve csokit kunyerálhatnak – vagy a Valentin nap esetében a szerelmeseknek jut egy kis idejük egymásra.
Bíró Ica közismerten vonzódik a misztikusnak tűnő tanokhoz, magát buddhistának tartja, így általában elfogadó a különböző szokásrendszerek mellett. Különösen, ha azok valamilyen módon mégiscsak érdemi dolgokkal foglalkoznak. Ennek megfelelően Ica nem ítéli el azt, ha különböző ünnepek átvételével fontos dolgokra irányítódik a figyelem: ha töklámpás kell ahhoz, hogy a fiatalabb generációk azokra gondoljanak, akik már nincsenek köztünk ezen a földön, nem tiltakozik. Ezzel együtt fontosabbnak tartaná, hogy saját meglévő hagyományainkat ápoljuk inkább, de belátja: nehéz ezek ellen a hatások ellen védekezni. Az pedig valószínűleg leginkább a hit kérdése, hol hogyan emlékeznek a halottakra – Amerikában ez a könnyedebb, humorosabb forma erős, Európában az elmélyültebb emlékezés. A fontos azonban az, hogy a szívünkben legyen szeretet – innentől szinte mindegy, hogyan fejezzük ezt ki.
És ennél a gondolatnál szebbet sajnos mi sem tudunk a történethez hozzáadni – pirossal azért egyelőre ne karikázzuk be a naptárban.