Raksányi Gellért olyan ember volt, akivel mindig történt valami, "katartikus, integráló személyiség volt, végtelenül vidám, derűs személyiség, nagyszerű elme, aki végtelenül nagy, klasszikus műveltséggel bírt" - hangsúlyozta a pályatárs.

Hozzátette: Raksányi Gellértről "nem úgy szabad megemlékezni, hogy milyen szerepeket játszott", hiszen inkább fiatalkorában alakított nagyobb szerepeket, később nagyszerű karakterszínész lett belőle.

A Magyar Színház színművésze úgy vélte, egykori barátja nem véletlenül részesült annyiféle kitüntetésben és szakmai elismerésben. "Bár egyesek kétségbe vonják az általa kapott díjak jogosságát, valójában mindet megérdemelte és megszolgálta" - jelentette ki.

Csurka László Raksányi Gellértre emlékezve elmondta: "ő ugyanolyan életutat járt be, mint más, nagy színészmogulok, Bessenyei, Sinkovits, Agárdy, csak ő más műfajban tevékenykedett".
Császár Angela a nemzet színészére emlékezve elmondta, szinte rokoni kapcsolat volt közöttük, noha természetesen nem vér szerinti. "Az első komolyabb színházi szerepemben azonban Kutyu bácsi játszotta az apámat A fösvényben" - idézte fel találkozásuk történetét a Magyar Színház színművésznője, hozzátéve, hogy kötődésük és szeretetük azóta is folyamatos volt.

"Mindig figyelemmel kísérte a pályámat és a személyes életemet is, mindig volt egy-két eligazító, bátorító szava. Legutóbb például a Katolikus Rádióban mondtam egy Illyés-verset, utána felhívott azzal, hogy van számomra egy ajándéka, és egy gyönyörűséges Illyés-plakettel ajándékozott meg" - emlékezett Császár Angela.

Kiemelte, hogy Raksányi Gellért sokat törődött kollégáival, idős korában is nagy szeretettel figyelte például a fiatalok munkáját.

"Kutyu bácsi versmondása régimódinak tűnik, de hallatlanul hatásosnak bizonyult, így mindig óriási sikere volt. Sokszor fájlalta is, hogy annak idején a rádióban nem kérték fel gyakrabban verset mondani" - jegyezte meg a színművésznő, hozzátéve, hogy azokat a feladatokat, amelyeket megkapott, mindig tudásának utolsó lehetőségéig teljesítette. "Nagyon szerette a közönséget, mint ahogy a közönség is őt".

Mint Császár Angela elárulta, Raksányi Gellért széles látókörű és tájékozott, mélyen gondolkodó ember volt. "Ez azért is nagy szó, mert a színészek nagy része már nem az, többségünk sajnos megelégszik a félműveltséggel." Mint megjegyezte, szeretett kollégája élete utolsó időszakában sokat aggódott a színház és a nemzet sorsa miatt.

Császár Angelához hasonlóan családtagként gyászolja egykori munkatársát Horváth Ádám rendező is. "Úgy 30 éve, a Mire megvénülünk című filmben dolgoztunk együtt Kutyuval először, aztán a Szomszédokban 8 évig. Ezt úgy kell érteni, hogy kéthetente forgattunk" - emlékezett a közös munkára a rendező.

Hozzátette: nagyon szoros baráti és munkakapcsolat alakult ki közöttük. Raksányi Gellért "nagyon jó partner volt, sokszor ő is hozott javaslatokat, és nagyon sok örömöm volt vele a közös munkában. Soha semmilyen konfliktus nem volt köztünk" - hangsúlyozta Horváth Ádám.
Mint azt felidézte, Raksányi Gellért nem az elejétől szerepelt a Szomszédokban. "Mikor a Böhm bácsit alakító Máriás Jóska meghalt, akkor egy fél éves gondolkodás után bepattant az agyamba, hogy a Kutyut felkérjem, aki ezt boldogan elvállalta".

A sorozat megszűnte óta az egykori munkatársak minden évben tartanak egy Szomszédok-összejövetelt, amelyre Raksányi Gellért is mindig elment. "Tavaly karácsonykor is, ha rövid időre is, de ott volt. Ekkor már nem evett velünk, nem ivott egy kortyot sem, csak megölelt bennünket, majd rövid idő múlva távozott" - idézte fel utolsó találkozásukat a rendező.

"Akkor már tudtam, hogy beteg, de nem szeretett másokat az ő bajaival terhelni, mindig derűs, jókedvű volt. Mindig tele volt adomával, mesélnivalóval, a régi Nemzetiről vagy saját, bohém ifjúkoráról" - emlékezett Horváth Ádám.