- Gyakorinak mondja a szakirodalom, mégsem sokan ismerik ezt a betegséget. Mik a jellemző tünetei?
- Leginkább a szélsőséges magatartásformák jellemzik, a gyakori hangulatingadozás, önértékelési zavarok, érzelmi konfliktusok, viharos emberi kapcsolatok. A borderline szindrómában szenvedő beteg retteg a magánytól, az elhagyatottságtól, erős identitászavarral küzd, érzelmeinek kontrollálására képtelen, de a vele kapcsolatban állókéra is. Előrehaladott, kezeletlen esetekben előfordul, hogy öngyilkossággal fenyegetőzik, sőt meg is kíséreli, egyéb önveszélyes cselekedeteket hajt végre, szurkálja, vagdossa, égeti magát, kifejezetten fájdalomokozás céljából, negatív önértékelés, bűntudat hatására - sorolja dr. Unoka Zsolt.
Alapjában véve tehát igen negatív érzelmi állapotot idéz elő ez a személyiségzavar, érzelmi kiüresedést, céltalanságot, gyakori, indokolatlan dühkitörést, étkezési zavarokat, bulímiás rohamokat, drogozást, mértéktelen alkoholfogyasztást, felelőtlen szexuális magatartást válthat ki a betegből.
A kérdésre, hogy kiket érint főképpen, és milyen mértékben, azt válaszolta a pszichiáter, hogy főként a fiatal, kamaszkor vége felé haladó korosztály közül kerülnek ki az ezzel a személyiségzavarral küzdők. Gyakran nem önmagában jelentkezik, depresszió, pánikbetegség társul hozzá. Megfigyelések szerint erős stresszhatás is kiválthatja. A lakosság két százalékát érinti, a pszichiátriai kezelteknek pedig közel egyharmadánál diagnosztizálható ez a betegség.
A borderline kórképpel élők nehezen elviselhetők a családban, a közvetlen és tágabb környezetükben. Viselkedésüket valóban nem könnyű tolerálni, kiszámíthatatlanságukat pedig gyakran összetévesztik egyfajta rosszul neveltséggel, rossz természettel, holott ennél lényegesen többről, másról van szó.
A betegség egyik fő jellemzője, hogy önbeteljesítő. Vagyis: amitől a beteg leginkább fél, az elhagyatottságtól, a kirekesztettségtől, az be is következik előbb-utóbb, hiszen a környezete - magatartását mind nehezebben tűrve - végül elfordul tőle.
Már van megfelelő terápia, amit célszerű minél előbb elkezdeni. A pszichiáter szerint előfordul olyan eset, mikor minden beavatkozás nélkül is elmúlik, megszűnik ez a személyiségi zavar, de - sajnos - nem ez az általános. Bizonyos fokig a gyógyszeres kezelés is alkalmazható. Főként az antidepresszánsok hatnak kedvezően, de alapvetően több elemből álló, tartós terápiára van szükség a kedvező eredmény eléréséhez.
A pszichiátriai terápia középpontjában a mentalizáció, a tudatolvasás áll, ami az embernek azt a képességét jelenti, hogy mind saját érzelmeit, vágyait, mind pedig a vele kapcsolatban álló másik emberét azonosítani és kontrollálni tudja. A tudatolvasás elmélete nem túl régi, de kutatása nagyot haladt előre az utóbbi években, és az erre épülő gyakorlati terápia is sikeresnek mondható. Lényegében velünk született készségről van szó, ami a későbbiekben fejlődik. Ebben a fejlődésben alapvető része van a szülői magatartásnak, már a gyerekkor kezdeti időszakában is, az érzelmek visszatükrözése, interakciós folyamata során.
Amikor a tudatolvasás nem alakul ki valakinél, vagy az érzelmek "félreolvasása" következik be, akkor alakulhat ki a személyiségzavar. A terápia célja a tudatolvasás képességének kialakítása az érzelmek, indulatok kontrollálása, a beteg kapcsolatrendszerének normalizálása érdekében.
